A magyar kézilabda-válogatott utolsó mérkőzése szörnyen alakult, a portugáloktól elszenvedett nyolcgólos vereséggel az összes olimpiai álom szertefoszlott. Matematikai esély ugyan még lehetett volna az olimpiai selejtezőtornára, ám a házigazda svédek simán elintézték az izlandi csapatot, ezzel kilencedik helyen végeztek a magyarok és biztosan kihagyják az olimpiát.
Most már biztos, hogy nem lesz ott az olimpián a kéziválogatott
Kilencedik helyen zárjuk az Európa-bajnokságot.
Utólag visszatekintve egészen hihetetlennek tűnik, de egyetlen ponton múlt a siker. Svédország majd Portugália ellen is úgy lépett pályára Gulyás István együttese, hogy tudta: egyetlen döntetlen már selejtezőt érhet Tokióra. Mégsem sikerült. Mielőtt pálcát törne bárki is a magyar válogatott feje fölött, azért nem árt számításba venni, hogy
- az egyik legnehezebb csoportból veretlenül, első helyen jutott tovább,
- a világ- és olimpiai bajnok dánokat mi ejtettük ki az Eb-ről,
- mindezt Lékai Máté és Bodó Richárd, vagyis két kulcsjátékosunk nélkül egy fiatal, 25 éves átlagéletkorú csapattal.
A kilencedik hely utólag csalódást keltőnek tűnhet, de azért, mert az elmúlt két hétben hozzászoktunk a magyar bravúrokhoz, a torna előtt az sem volt biztos, hogy a középdöntő összejöhet egy ilyen kerettel. Az eredmény éppen ezért elismerésre méltó, de van még miben fejlődni és a számok ebben nagy segítségünkre lesznek.
Pontatlan nehézbombázók
Az európai szövetség szerencsére a játék minden eleméről részletes statisztikát vezet. Ennek hála kirajzolódnak különböző erősségek és gyengeségek egyaránt. Szembeötlő például, hogy a magyar csapatnak gondjai vannak a helyzetkihasználással:
306 próbálkozásból alig 176 gólt lőttek a mieink, ami 58 százalékos mutató. A középdöntőben szereplő csapatok közül ez a leggyengébb mérleg.
Svédország és Izland dobott csak 60 százaléknál rosszabbul a legjobb 12 között. A teljes Eb mezőnyét tekintve azért nem vészes a helyzet, hét válogatott is rosszabb helyzetkihasználást hozott össze a mieinknél három meccs átlagával. Gólszám tekintetében van lemaradásunk, de ez értelemszerűen adódik a helyzetkihasználásból is. A középdöntős csapatok közül egyedül Csehország dobott kevesebb gólt, de hozzánk képest hússzal kevesebb lövésből született 172 találatuk.
Távoli bombákban nincs párja a magyaroknak, a 67 kilenc méterről szerzett gól messze a legtöbb a mezőnyben, az osztrákok 59-cel követnek minket. Csakhogy jegyezzük meg azt is, a 139 ilyen próbálkozás is toronymagasan első, vagyis kidolgozott akciók helyett arra hagyatkoztunk sokszor, hogy valaki majd kapura durrant távolról, a 48 százalékos helyzetkihasználás is csak átlagosnak mondható.
Sokkal aggasztóbb azonban, hogy az emberelőnyös támadásaink sehol sem voltak a többiekhez képest: a magyar támadások 52 százaléka végződött góllal, ha több játékossal rohamoztunk az ellenfél védősoránál. Ez messze a legrosszabb a középdöntősök között. Rajtunk kívül csak a csehek nem érték el az Eb-átlagot jelentő 64 százalékot. A labdaszerzésből indított támadásaink is súlyos lemaradást mutatnak, ezekből 64 százalékban dobtunk gólt, ami szintán a leggyengébb a középdöntős csapatok közül, az átlaghoz (79%) képest elég nagy a lemaradás.
Szintén gondot okozott, hogy Magyarország élen járt a labdák elszórásában is: 64-szer adtuk el a labdát, ahogyan Izland, Spanyolország és Szlovénia is. Ennél többször csak Portugália (68), Ausztria (71) és Csehország (74) veszített labdát.
Ami pedig feltűnően hiányzott, az a lerohanásból szerzett gólok száma, a magyar csapat 16 ilyen gólt dobott 21 kísérletből. Ez az egyik leggyengébb mutató a középdöntősök közül, a cseheké ugyanilyen, a fehéroroszok szereztek csak kevesebbet, de ők 16 kísérletből dobtak 15 gólt.
A számokból az rajzolódik ki, hogy szélsőink alig vállalkoztak lövésre, valamint lerohanásunk sem nagyon volt. Inkább középen erőltettük a támadásokat vagy egy beállónak bejátszott labdával, vagy egy távoli lövéssel.
Balogh, Bánhidi és Bóka a követendő példa
Ha kicsit elmerülünk az egyéni statisztikában, akadnak azért szép teljesítmények. A számunkra megítélt büntetőket Balogh Zsolt öt meccsen át nagyon magabiztos értékesítette, az utolsó két meccsen viszont Máthé Dominik vállalta magára a feladatot. Ketten összesen 19 hetest lőhettek, ebből 14-ből gól született. Ez a mutató (74%) megfelel az Európa-bajnoki átlagnak.
Beállóból Bánhidi Bence magabiztosan szórta a gólokat, Szlovénia ellen kilencszer, Izland ellen nyolcszor talált be. A hat méterről, kapuval szemből leadott lövésekben Magyarország volt az egyik legveszélyesebb: 72 százalékos hatákonyságával Izland (74%), Németország (76%), Spanyolország (77%) és Norvégia (79%) mögött az ötödik legeredményesebb csapat volt a miénk a műfajban. Ráadásul a negyedik legtöbb gólt is a magyarok lőtték innen (41), nem csoda, hogy mindenki Bánhidit akarta semlegesíteni az Eb-ellenfelek közül.
Magyar ördöggel kell megküzdenie a svéd válogatottnak a kézi-Eb-n
Bánhidi Bencére nem lehet nem odafigyelni az Európa-bajnokságon.
Ezzel ellentétben a széleken Izlanddal holtversenyben a magyaroké a legrosszabb mutató a középdözős mezőnyből, és holtversenyben az elődöntős horvát, norvég, szlovén trióval, mi dobtuk a legkevesebb gólt a szélekről, 33-at.
Ugyanakkor a szélsőknél bűn lenne nem megemlíteni Bóka Bendegúzt, aki 17 lövéséből 16-ot belőtt és a válogatott egyik legstabilabb játékosa volt, még akkor is, ha ezeknek egy részét lerohanásból dobta. Ezzel a produkcóval az Eb harmadik legmagabiztosabb lövője, a német Hendrik Pekeler (15/15) és a norvég Kevin Gulliksen hibázott kevesebbet - semennyit.
Legtöbbször Balogh vállalkozott lövésre, 48 kísérletéből 28 gól született, nála jóval gyengébb mutatót hozott össze a második leglelkesebb Szita Zoltán 44/20-szal. A harmadik legtöbbet Bánhidi vállalta magára, az ő 32 gólja 42 lövéssel a második legjobb arány Bóka után, ha nem számítjuk Ubornyák Dávid 2/2-es produkcióját.
A rettegett magyar védőfal
Ha van játékos, akire senkinek egy szava sem lehet, az Mikler Roland. A kapus egészen elképesztő teljesítményt nyújtott az egész tornán és hét mérkőzésén 63-szor akadályozta meg, hogy gólt kapjunk, amivel az Eb harmadik legtöbbet védő kapusa lett. Ennél többet csak a szlovén Klemen Ferlin (65) és a portugál Alfredo Quintana (72) tudott hozzátenni csapata játékához.
Külön kiemelhetjük, hogy a hetesek védésében is élen jártak a magyar kapusok, Mikler hat, Székely Márton két büntetőt hárított, ennél többet csak a norvégok fogtak meg, ők kilencig jutottak hét meccs alatt. A műfaj királya egyébként az izlandi Viktor Gisli Hallgrimsson, aki egymaga hét hetest védett.
A védőfalban Bánhidi nyolcszor blokkolt lövést, ezzel az Eb ötödik legjobbja, mindehhez pedig csak ötször küldték ki két percre. Sipos Adriánt hétszer is kiküldték a bírók, a többiek nem emelkedtek ki a mezőnyből.
Mindezek alapján talán érthetővé is válik, hogy egy nagyon fiatal csapattal, átlagos játékot produkálva jutott kilencedik helyig a magyar válogatott. Nagyban köszönhetjük ezt a zseniálisan védő Miklernek és a 32 gólig jutó Bánhidinek, valamint a 28 gólos Balogh Zsoltnak. Ha innen nézzük a tornát, pontosan ott végzett a magyar csapat, amit érdemelt: a középmezőnyben.
Kiemelt kép: Jonathan NACKSTRAND / AFP
