„Jobb itt tankot vezetni Oroszországban, mint ha ők hajtanák be a tankjaikat a mi országunkba” – vélekedett egy katona. A kommunikációs célját a művelet elérte, de a stratégiait nem: egyelőre nincs jele, hogy az oroszok erőket dobnának át Donbászból.
„Csak a romok maradtak egy orosz határállomásból: a szélben csapkodó bádoglemezek, szanaszét heverő vámnyilatkozatok és kóbor kutyák egy »Oroszország« feliratú útjelző tábla alatt” – így írta le a The New York Times hosszú riportjában Andrew E. Kramer. A David Guttenfelder megdöbbentő fotóival illusztrált cikkben az ukrán támadás utáni helyzetet mutatja meg. Leírását az elfoglalt és porig rombolt egykori határátkelőnél kezdi, ahol az ukrán páncélos járművek akadálytalanul robognak át a határon, ahogy a fegyverekkel és katonákkal megrakott konvojok folytatták előrenyomulásukat a második világháború óta legnagyobb külföldi invázió során, amely Oroszország területére történt.
Az invázió első hetének végéhez közeledve, az ukrán hadsereg már több tíz kilométerrel behatolt Oroszország területére, miközben orosz katonák szétszórt lőszerei és eldobott páncélzatai jelezték, hogy a harc nem a Kreml tervei szerint alakult. Ahogy a szerző írta, az ukrán katonák egy része szinte örömmel fogadta a fordulatot:
– mondta egy ukrán katona a The New York Times tudósítójának.
