Kicsúfolt amerikai nagykövet, lehallgatott magyar vezetők, befolyásos magyarok elleni lehetséges szankciók. A külpolitikai szakértő szerint háborús környezetben a következmények is sokkal súlyosabbak lehetnek.
Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata régóta nem látott mélypontra süllyedt az elmúlt időszakban. Orbán Viktor március elején már Magyarország ellenfeleként azonosította a nyugati világ vezető hatalmát, miközben a kormánypárti sajtóban olyan anyagok jelentek meg, amelyek szerint a budapesti amerikai nagykövet beleavatkozik a magyar belpolitikába.
A konfliktus pedig még ennél is tovább súlyosbodhat, sajtóinformációk szerint ugyanis befolyásos magyar személyek kerülhetnek amerikai szankció alá, kiszivárgott szigorúan titkos dokumentumok pedig arról árulkodnak, hogy az amerikai titkosszolgálatok magyar vezetőket hallgathattak le.
Ezekről a témákról beszélgettünk Feledy Botonddal, a Partizán külpolitikai szakértőjével, a Heti Feledy külpolitikai hírlevél szerzőjével.
– Nemrégiben újabb cikkben számolt be a kiszivárgott amerikai titkosított dokumentumokról az Economist. Ebben már olyan információ is megjelent, amely szerint magyar vezetőket is lehallgattak az amerikai titkosszolgálatok. Mi lehet ezeknek az információknak a következménye? A magyar kormány egy további eszkalációs lépésnek tekintheti ezt a két fél viszonyában?
– A lehallgatási botrányokon mindig meglepődünk, pedig mondhatnánk, hogy Edward Snowden óta egy teljesen egyértelmű realitása a nemzetközi politika valóságának. Most nem egy magyar lehallgatási botrány robbant ki, hanem arról van szó, hogy az amerikaiak - ahogy ezt korábban is tették már - rengeteg szövetségest is lehallgattak, miközben az oroszokra, a kínaiakra vagy más ellenfelekre is dolgoznak. Az Egyesült Államok, mint hegemón hatalom az információs fölényét érvényesíti, ebbe pedig Magyarország is beleesik. Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy a magyar kormányzat a magyar-amerikai viszony jelenlegi nagyon rossz állása mellett mindezt egy kommunikációs narratívába visszaforgatja és hasznosítja. Erre lehet számítani adott esetben, de önmagában ez szerintem a nemzetbiztonsági körökben nem fog meglepetést okozni.
– Tehát a korábbi hasonló botrányok miatt ez ma már az USA szövetségeseit sem érheti váratlanul?
– Igen, Merkeltől az ENSZ-főtitkáron át számos szereplőről kiderült már, hogy lehallgatták, ez egy nyílt titok. A lehallgatás ténye viszont csak egy dolog, az igazi érdekesség az, hogy bizonyos információkat hogyan értékelnek az amerikaiak. Ezekről tudhatunk meg többet most a részben kiszivárgott diplomáciai üzeneteknek köszönhetően.
Azt is tegyük hozzá, hogy valószínűleg a dokumentumok egy jó része eredeti, míg másokról a Bellingcat, illetve hasonló oknyomozók már kiderítették, hogy módosították őket. Ezek orosz érdekek irányába módosították. Például az orosz veszteségadatokat kisebbre vették. Innentől kezdve egy nagyon komoly munka lesz, hogy minden egyes dokumentumról, így a magyar relevanciájú dokumentumokról is megállapítható legyen, hogy valóban eredeti, és amennyiben az, nem módosították a tartalmát. Hiszen volt például olyan dokumentum, amely a kiszivárgás utáni dátumozással került ki. Itt valószínűleg lesznek még meglepő fordulatok.
– Ezzel a szivárgási üggyel szinte egyidőben a 444 diplomáciai forrásokból úgy értesült, hogy az amerikai kormány szankciókat vethet ki befolyásos magyarokkal szemben. Szerda délutánra sajtótájékoztatót hívott össze David Pressman amerikai nagykövet, amelynek nem árulták el a témáját. Az USA már korábban is tett több olyan lépést, ami jelezte a viszony jelentős romlását. Ilyen volt a kettős adóztatás elkerülését biztosító szerződés felmondása tavaly nyáron, hogy csak egy példát említsek. Egy befolyásos magyarokat célzó amerikai szankció újabb szintet jelentene a konfrontációban?
– Ezeket a diplomáciai jelzéseket egyben kell nézni. Ha tényleg kitiltanának magyarokat Amerikából, vagy alkalmaznák a Magnyickij-törvényt valamilyen formában, tehát kivetnének valamilyen magyar entitással szemben szankciót, és ehhez hozzátesszük, hogy a NATO-ban - nyilván nem függetlenül Washington szándékától - átléptek a magyar vétón a NATO-Ukrajna Bizottság összehívásával, valamint a kettős adóztatásról szóló egyezmény felmondását, illetve az a tényt, hogy nem hívták meg a magyar kormányzatot a Summit for Democracy első két találkozójára, akkor
Ebben a helyzetben az amerikai fél számára felértékelődik a kommunikáció súlya. Tehát amit a magyar fél adott esetben csak kommunikációnak gondol, az most könnyen bekerülhet a háborús propaganda valamelyik dobozába az amerikaiaknál. Tipikusan az a vád ezzel kapcsolatban, hogy sok az oroszpárti magyar médiamegjelenés, illetve adott esetben akár kormányzati álláspont. Szijjártó Péter éppen most járt újfent Moszkvában energiaügyben tárgyalni, ezzel szembemenve az uniós orosz energialeválási szándékokkal. Ha ezeket egyben nézem, akkor látszik, hogy nem csak szavakban, hanem tettekben is valóban eléggé kétfelé válhatnak az amerikai-magyar érdekek. Ezt pedig csak tetézi a Trump-adminisztráció helyett most a Biden-adminisztráció áll a másik oldalon.
– Arról is beszámoltak a 444 által megszólaltatott diplomáciai források, hogy az amerikai nagykövet a külpolitikában meghatározó republikánus vezetőkkel is tárgyalt, és állítólag ők még a Biden-adminisztrációnál is keményebb álláspontot képviselnek az Orbán-kormánnyal szemben. Ezek szerint mégsem biztos, hogy nagy fordulat várható a két ország kapcsolatában, amennyiben a republikánusok 2024-ben visszaveszik elnöki széket, illetve a Kongresszus mindkét házát?
– Egyrészt a republikánus külpolitikai elitben valóban sokkal több a Kínával szemben erősebb fellépést szorgalmazó politikus, akik még Bident is kritizálják, hogy gyengekezű Pekinggel szemben. Mindezt annak ellenére, hogy tovább fokozta a trumpi szankciós politikát és a szövetségépítést a régióban. Biden a Trump-érával szemben egy fokozattal feljebb váltott. Ehhez képest akarnak még többet -legalábbis szóban - a republikánusok, miközben Magyarország az egyik leglátványosabban barátkozik Kínával, nyilván a maga méreteinek megfelelően, akár az itt jelenlévő beruházásokkal, a máshol kitiltott kínai cégek beengedésével, akár politikai kommunikációval. Ez könnyen szúrhatja a szemét a meghatározó republikánus figuráknak, zárójelben hozzátéve, hogy azért ott sincs egységes, az egész párt által elfogadott politika.
Ez eddig sem igazolódott vissza Trump első ciklusának négy éve alatt. Mivel a Kína-politika valószínűleg az elkövetkező tíz évben sokkal-sokkal fontosabb lesz, mint bármilyen Oroszország-politika, ezért Magyarország kínaiakkal szembeni pozíciója mindig jobban meg fogja határozni, hogy mit gondolnak róla Washingtonban.
– Mi lehet az amerikai vezetés célja a szankciók esetleges bevezetésével? A magyar kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy a kötelezőket teljesíti: megszavazzák az uniós szankciókat, illetve köztársasági elnöki szinten Magyarország elítélte az orosz agressziót, valamint Ukrajnába is ellátogatott Novák Katalin. Mi lehetne az a konkrét lépés, amit meg kellene tennie a magyar kormánynak, hogy enyhíteni tudja a két fél közötti szembenállást?
– Az egyik visszatérő probléma, különösen a háború kitörése óta, a magyar kémelhárítás lagymatag fellépése az oroszok magyarországi tevékenységével kapcsolatban. Miközben minden kelet-európai tagállamban csökkent az orosz nagykövetségek létszáma, ezalatt a fedett diplomáciai pozíciókban dolgozó hírszerzők számát értem, Magyarországon a hivatalos információk szerint még nőtt is ez a szám. Emellett arról is hosszan lehetne vitatkozni, hogy mekkora jelentősége van a Nemzetközi Beruházási Banknak, aminek Magyarország maradt az egyetlen uniós tagállam részvényese, és egyelőre a budapesti székhelyét sem akarja feladni a magyar kormányzat az orosz érdekeltségű banknak. Ráadásul az egész energiaszektorban sem követi az orosz energiáról való leválás célját a magyar kormány, láthatólag nincs szó arról például, hogy Paks II-ről lemondjanak, illetve arról sem, hogy ne orosz fűtőanyaggal működjön tovább az erőmű. Az amerikai gazdasági, nemzetbiztonsági érdekek így Magyarország méretével arányosan ugyan, de sérülnek és itt lehetne olyan döntéseket hozni a magyar kormányzatnak, amivel ebben a rossz viszonyban lehetne változást elérni, ha lenne erre politikai akarat. Ez az egyik része, a másik meg egyszerűen a narratíva.
A harmadik hosszú távú következmény, amit iszonyú nehéz felmérni, de remélhetőleg ezen már sokan gondolkodnak mindkét oldalon, hogy mik lesznek a gazdasági hatások. Hiszen ez a szankciók valódi következménye. A lényeg ugyanis az, hogy milyen üzenetet küld ezekkel az Egyesült Államok a befektetőknek. Ahol nincsen a kettős adózás elkerülését biztosító egyezmény, és ahol az amerikai külügyi értékítélet szerint magas szintű a korrupció, és ez szankciókkal is együtt járhat – már ha például ilyen kommunikáció következne - ott a befektetői pszichológiára is hatással lesz mindez. Ez pedig természetesen nemcsak amerikai befektetőket befolyásolhat, hanem azokat is, akik egyébként Amerikával dolgoznak, még akkor is, ha az egy német vagy francia vállalat.
– Lehet emellett még célja ezeknek az esetleges szankcióknak a svéd NATO-csatlakozás kapcsán nyomást gyakorolni Magyarországra? Március végén a finn kérelmet ugyan már jóváhagyta a magyar parlament, a svéd csatlakozás kapcsán azonban továbbra sem egyértelmű, hogy erre mikor kerülhet sor.
– Igen, teljesen egyértelműen, ez már elhangzott korábban számos fórumon. Washingtonban is többen úgy látták, hogy a csatlakozás megszavazását informálisan összekapcsolták az uniós magyar lobbival. Emellett pedig az egyébként is nehezen kezelhető török pozíciók megerősítését látják ebben, valamint nyilvánvalóan van ennek egy nagyon konkrét biztonságpolitikai aspektusa is a skandináv területek, illetve belvizek kapcsán. Svédország és a NATO partnerek számára fontos lenne a tervezhető költségvetés, nformációmegosztás, infrastruktúra-telepítés, tehát hogy kiszámíthatóvá váljon a svéd belépés menetrendje. Ez egy fontos és nagy súlyú pont a magyar-amerikai kapcsolatban.
