A Crystal Dynamics először 2019-ben mutatta meg a készülő Marvel-játékát, és bár az ott látottakat nem fogadta osztatlan örömünnep, mégis bizakodtam, hiszen ki ne szeretné Vasemberként, vagy éppen Thort irányítva, villámisteneként elpáholni a rosszfiúkat, akár többedmagával? Ahogy azonban teltek a hónapok, és elkezdtek csordogálni a részletek a fejlesztőcsapat első élő szolgáltatásnak szánt programjáról, a bizakodást akaratlanul is felváltotta a szkepticizmus, amit az elmúlt évek hasonló próbálkozásai (pl. Anthem, Division) csak tovább mélyítettek. Az elmúlt két hétben a PC bétaverzióval közel hat órát játszottam, és a tapasztalataim alapján nem az év meglepetése van készülőben.
Kirobbanó ünnepnap
A béta verzió sztorija az előzetesben látottak szerint alakul: San Franciscóban a Bosszúállók éppen az A-Dayt (Bosszúállók-nap) ünneplik a városlakókkal, bemutatják legújabb "Chimera" nevű repülőgéphordozójukat, amikor is robbanások rázzák meg a Golden Gate hidat.
A csapat - Amerika Kapitány kivételével - odasiet, és kezdetét veszi a játék oktató része, ami több szakaszra osztott, biztosítva a lehetőséget, hogy mindegyik hőst kipróbálhassuk - még azokat is, akik csak a végleges változatban lesznek elérhetőek. A küldetés fináléjában kiderül, hogy az egész támadás csak elterelés volt, az igazi célpont a Bosszúállók új repülő bázisa volt, aminek az elpusztítása nem csak Steve Rogers, de több ezer ártatlan városlakó halálát is eredményezte.
A küldetés végeztével öt évet ugrunk előre az időben, amikor az A-Day már katasztrófaként ismert. Itt a Bosszúállók-rajongó, és katasztrófa során szuperképességekre szert tevő Kamala (Ms. Marvel) és Dr. Banner (Hulk) irányítható, akikkel egy S.H.I.E.L.D. bázisra kell betörnünk. A cél Tony Stark mesterséges intelligenciájának, J.A.R.V.I.S.-nak a megtalálása, annak reményében, hogy segít felkutatni Vasembert.
A történetből összességében nagyon keveset láttunk (ami egy béta esetében azért nem meglepő), viszont a felmerülő kérdések (pl. igazából kik álltak a támadás mögött?) nem okoztak álmatlan éjszakákat számomra. Viszont még így is elmondhatom, hogy a töménytelen mennyiségű QTE akciótól (nyomkodd a felvillanó gombokat, hogy történjen valami) eltekintve, még mindig a sztorit előre gördítő küldetések jelentik a program erősebb oldalát - de erre kicsit később még részletesebben kitérek.
Az ízelítő fénypontját a Kamala és a Banner közti párbeszédek jelentették: szórakoztató volt hallgatni a rajongóból lett félénk hős, és a visszahúzódó doki néhol már kínosnak mondható eszmecseréit.
Hulk zúz, zúz és zúz!
Ms. Marvel és Hulk három küldetését letudva automatikusan megnyílt számomra Vasember és Fekete Özvegy, mint játszható karakterek, valamint a War Table, 13 különböző küldetéssel. Itt érünk el a Marvel's Avengers első komolyabb problémájához: amíg sztoriküldetések viszonylag sikerrel kötöttek a képernyő elég, addig a War Table missziói - amikre a kooperatív élmény épül - fájdalmasan egysíkúak.
A bétában öt különböző küldetés volt elérhető, de ezek - bár a nevük eltér - többnyire hasonlóan épülnek fel, csak hosszúságukat illetően különböznek. Kiválasztott hősünkkel, és három másik (gép vagy játékos által irányított) karakterrel ledobnak minket egy hol kisebb, hol nagyobb zónában, ahol a Hulk-taktikát követve mindent, és mindenkit lezúzunk egészen a pályaszakasz végéig.
Ezt helyenként megszakítják a védd meg ezeket, likvidáld azokat, tartsd ezt a pontot, ameddig betelik a csík, és a főellenfeles feladatok, de minden küldetéstípusban ezek ismétlődnek, így nagyjából két óra után világossá válik, hogy teljesen fantáziátlan a küldetésrendszer. A nyitány, és a főszálat képző három kezdőmisszió sem találta fel a spanyolviaszt, ám ott a karakterek, és a nyúlfarknyi történet nyújt annyi pluszt, hogy két csépelés között kapjunk is valamit fáradozásainkért.
Egy akció-szerepjáték esetében persze főleg a harcokon van a hangsúly, aminek hatására újból és újból visszatérünk a korábbi missziókhoz, méghozzá a combosabb jutalmak reményében.
Hulkkal kitérünk, ugrálunk és zúzunk, Vasemberként a földről vagy a levegőből támadhatunk a fegyverarzenálunkkal, Ms. Marvel a megnyúló végtagjaival csap oda az ellenfeleknek, míg Fekete Özvegy az akrobatikát, a pisztolyait és a közelharci tudását segítségül hívva tesz rendet. A harcok a különböző képességek kombinációjával néhol egész látványosak, de a közelharci részek fájdalmasan elmaradottak: a harci mozdulatok egyszerűek, a feloldható képességek pedig szintén nélkülözik a fantáziát.
Ez főleg annak fényében aggasztó, hogy a Crystal Dynamics ezzel a rendszerrel több száz órára szeretné lekötni a játékosokat, miközben én már három óra után belefásultam az arctalan katonák és robotok tömegeinek gyapálásába, miközben valamelyik repetitív küldetés végére próbáltam eljutni olyan véletlenszerűen megnyíló felszerelések reményében, amik látványban szinte semmit nem változtatnak a hősömön, csak a statisztikáit javítják.
