A Budavári Palota testőrségébe került bosnyák katonák gyakorlóterének helyén, a századfordulón még kertészetek és nyaralók által körbeölelt Bosnyák teret a két világháború közt hirtelen elérte a város fejlődése, az azóta eltelt évtizedekben pedig Zugló egyik központi terévé vált, köszönhetően az itt áthúzó busz- és villamosjáratoknak, az 1911 óta piacnak, 1962-től pedig vásárcsarnoknak is otthont adó jókora területnek, illetve a formálisan még a térhez tartozó sportközpontnak.
Ma mégsem ezek az épületek, hanem a második világháború évei alatt született, 1946-ban Mindszenty József hercegprímás által felszentelt óriási Páduai Szent Antal-plébániatemplom, Rimanóczy Gyula mindössze öt éve befejezett - ekkor kapta meg a végleges terveken már szereplő tornyát - műve, a főváros második legnagyobb, akár háromezer embert befogadó római katolikus temploma uralja a tér képét.
Munkásságát 1953-ban Ybl-díjjal, 1955-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
A háromhajós, 49 méter hosszan nyújtózó templom tervezésére kiírt pályázaton győztes tervező meglepő módon először nem ilyen formákban gondolkodott, hanem jóval szokatlanabb épületet álmodott meg a mindössze ötszáz emberre méretezett, épp ezért már rég kinőtt, 1923-ban épült szomszédos kistemplom helyére.
A szokatlan terv egyszerű formákból építkezett - egy domborműsorral díszített grandiózus hasáb mögé az építész egy jókora kupolát álmodott meg, mely lazán, a városmajori templom árkádsorához hasonlóan, bár annál jóval egyszerűbben csatlakozott volna a kéményszerű oszlopként magasodó harangtoronyhoz:
Kérdés persze, hogyan festene mindez egy olyan környezetben, ahol a jórészt a két világháború közt született, sok esetben vakolathiányos társasházak mellett egy jókora irodaház, töredezett aszfalt és magányos villamossínek fogadják az arra járót.
