Meghatóan kedves, mosolygós arcok, békességet sugalló alakok, nagyon is emberi ábrázolások – ők a „mosolygó szentek”, akiktől annyira különleges hely a csarodai templom. Az egyik leghíresebb középkori templomunk a keleti országrészben várja a hívőket és a látogatókat.
Csaroda Nyíregyházától egy órányi útra található. A település a nevét az itt folyó Feketevíz-patak szláv elnevezéséről (Csernavoda) kapta. A hely első írásos említése a 13. század végéről való. A területet kezdetben a Káta nemzetség birtokolta, de volt a Carodai-család, majd Vetési, Tegzes, Daróczy, Lónyai és Gróf Teleky-család birtoka is.
A település a 13. században épült református templomáról híres.
A késő román stílusban készült épülethez egy körerkélyes, zsindelyes torony tartozik. A belsejében színes falfestések maradványai láthatók. A templom mellett egy szintén 13. századi, fa harangláb is található.
A csarodai templom a Középkori templomok útjának egyik leghíresebb állomása.
A karcsú tornyú épület Bereg egyik jelképévé vált. A templom kő alapra épült égetett téglából. A hajó rész román, a szentély gótikus. A földbirtokos fent foglalt helyet, míg a falu népe alul.
Ez az egyik legismertebb magyarországi középkori műemlék, amely szerencsésen átvészelte a történelem viharait.
Legismertebb és leghíresebb látványossága a 13. századi bizánci freskó, melyen többek között Péter, Pál, és János apostolok, Szent Anna és Mária, ölében a kis Jézussal, valamint az orvosszentek, Kozma és Damján láthatók.
Az arcukon lévő rejtélyes kis mosolyról kapták a „mosolygó szentek” nevet.
A szentélyben az apostolokat ábrázoló festés, a keleti oldalon Szent Dorottya és Alexandriai Szent Katalin, fölöttük Krisztus, a zárókövön pedig Isten Báránya látható. A képek aljára keleties mintázatú szőnyegmotívumot festettek.
A 16. század közepéig katolikus templomként működött, de ekkor áttértek a református hitre, és lemeszelték a korábbi festményeket.
1642-ben virágminta került fel a falakra kívül-belül. A korabeli szűrők díszítéséről átvett életfa motívum visszaköszön még ma is eszközökön, hímzésekben, de szerszámokon is.
A famennyezetet és a berendezést a 18. században újították fel, erre utal a mennyezeti ládán lévő felirat is. Ebben a ládában tárolták egyébként a hivatalos iratokat, mert a mocsaras, vizes vidéken így óvták meg őket az árvíz pusztításától. A kazettás mennyezet korábban kékre volt festve, de mára lekopott.
A templom tornyában nem lakott harang, mert nem bírta volna azt el, de őrtoronyként használták. A fából készült harangláb a templomtól nem messze állt. Többször is átépítették, legutóbb 1855-ben.
A lefestett felületek alól a templom restaurálásakor kerültek elő az eredeti freskók, az 1970-es években. Az, hogy ennyi ideig megmaradtak, az a készítésük idején használt technikának volt köszönhető. A festékek ugyanis növényi- és földalapúak voltak, amit vízzel kevertek. A nedvesség beszivárgott a téglákba, és ott megőrizte az alakokat, a meszelés pedig megóvta őket.
A templomban látható hímzett terítők, szőttesek is érdekesek,
hiszen a beregi piros-kék keresztszemes hímzéssel díszítették őket, és láthatóak rajtuk a csarodai pacsirtás életfa és szív motívumok.
A templom sekrestyéje alatti lévő kriptában nyugszik a Rédei-család. A templomkertben régen temető volt, amire ma egy síremlék emlékeztet.
A csarodai templom műemlék, de élő gyülekezete van, vasárnaponként hívek töltik meg. Az istentiszteletek mellett szoktak esküvőket is tartani benne. A templom látogatható.
A környéket is érdemes megnézni, a vízpartot, a környező házakat, az árnyas pihenőhelyeket. Csarodán található még egy tájház is, és a közelben lévő érdekesség a Bábtava, egy tőzegmohaláp-sziget.
