Orbán Viktor a jövő hétre ígéri a magyar történelem legnagyobb gazdaságélénkítő tervét, és részleteket nem is árult el róla, de nem lenne meglepő, ha a miniszterelnöki bejelentés nagyban építene a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hétfőn nyilvánosságra hozott válságkezelési csomagjára. A kormányfő aznap már egyeztetett is gazdasági szereplőkkel, köztük a kamarai elnökkel.
Parragh László a miniszterelnök bizalmi embere, már 1999-ben maga mellé vette őt gazdasági tanácsadónak. A csempeforgalmazóból érdekvédővé lett vezetőt pedig nem úgy ismerik, mint aki saját ötletekkel bombázza a nyilvánosságot, inkább - ahogy a Magyar Narancs jellemezte - "ügyesen találja ki, mit akar Orbán". Vagyis feltételezhető, hogy ha bedob egy ötletet, akkor az jó eséllyel egybeesik a kormány akaratával. Így kezelik az elemzők és a piaci szereplők is a kamara operatív törzsnek címezett válságkezelő tervét, amelynek négy pillére:
- a Nemzeti Válságkezelési Alap felállítása,
- a munkahelymegtartás biztosítása és a kialakult munkanélküliség azonnali kezelése,
- az életképes hazai vállalkozói kör kiemelt támogatása,
- szolidaritási, közjót biztosító intézkedések.
A miniszterelnök a kormány és a gazdasági kamarák vezetőivel tartott videokonferencián annyit már előrebocsátott, hogy az idei költségvetést radikálisan át kell szabni, és megpendítette egy gazdaság-újraindítási alap létrehozását is. Majd a parlamentben is a növekedést, a munkahelyek megőrzését és létrehozását segítő csomagról beszélt, elutasítva azt, hogy munka, azaz teljesítmény nélkül adjanak pénzt bárkinek, így a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatát, amit az MSZP és a Párbeszéd képviselői is felvetettek.
A koronavírus okozta válság enyhítésére meghozott eddigi 5 6 intézkedést az elemzők jobbára úgy summázták, hogy kevés szektort érint, és az összege is messze elmarad attól, amit a nyugat-európai kormányok mozgósítottak. A GDP 15-20 százalékát elérő kármentesítéshez képest az eddig bejelentett hazai döntések legfeljebb a GDP fél százalékát teszik ki a Portfoliónak nyilatkozó elemzők becslése szerint, azaz durván 6000-8000 milliárd forint helyett 200 milliárd forint közelében lehet az értékük.
Először hiteltörlesztési moratóriumot hirdetett a kormány, azután járulékmentességet, de csak szűk körben. Jóllehet a válság szinte a gazdaság minden területét sújtja, az intézkedések tizenegy tevékenységi körben adnak járulékmentességet a munkáltatóknak, és 26 tevékenységi kör kisvállalkozói kaptak mentességet a kata megfizetése alól. A mentesség négy hónapra - márciustól júniusig - szól, ám a tehercsökkentés nem minden cégre, nem minden dolgozóra és nem is minden katás kisvállalkozóra vonatkozik.
A kamarai csomagban előbukkannak ugyanakkor az ismert közgazdászok által nyílt levélben kért és az elemzők által is hiányolt lépések, amelyek a gazdaság leállása idején a családok és a cégek túlélését biztosíthatják, sőt egy több ezer milliárdos válságalap terve is körvonalazódik.
Hat hónapra emelnék az álláskeresési ellátást
Azonnali intézkedésként a kamara a már munkanélkülivé váltakon segítene: javasolja, hogy a jelenlegi 90 nap helyett 180 napig biztosítsák az álláskeresési ellátást, feltéve, hogy az igénybe vevője szakmai képzésen vesz részt. Az ellátás összegét nem emelnék, maradna a korábbi járadékalap 60 százaléka (maximum a minimálbér). Ezen kívül megpendítenek egy új típusú közmunkaprogramot is, hogy így adjanak munkát azoknak, akik elveszítették az állásukat.
Pénz és utalvány a bajban lévőknek
Az iparkamara indítványozza, hogy mindenki, aki 2020. március 1-je után vált munkanélkülivé, kapjon egyszeri anyagi támogatást, minden nyugdíjas 15 ezer forintnyi utalványt, minden gyermekes család gyermekenként 10 ezer forint támogatást, és minden pedagógus, orvos és nővér kompenzációt a teljesítménye elismeréseként.
Fizet az állam és a munkaadó, enged a dolgozó
A kamara válságkezelő terve arra épül, hogy mindenkinek részt kell vállalnia a terhekből: a domináns szereplő az állam, de a vállalkozásokra és a dolgozókra is háruljon belőlük. A fő cél rövid távon a munkahelyek megtartása, bár a részletekkel számos ponton adós maradt a kamara. Meghökkentően hangzik az a javaslat, hogy a dolgozótól levont járulékokat, illetve személyi jövedelemadót a munkáltató részben vagy egészében megtarthatná támogatásként ahelyett, hogy a költségvetésbe befizetné. Ez összesen 33,5 százalék levonást jelent, de a kamara is el tud képzelni osztott teherviselést az állam, a munkáltató és a dolgozók között.
A tehermegosztás előkerül annak kapcsán is, ha a dolgozó megállapodik a munkáltatóval az időarányos szabadság kivételéről és arról, hogy utána a bér egy része fejében otthon marad. A kamara 60 százalékos bért javasol, amibe az állam 20 százalékkal szállna be, így a dolgozó nettó fizetése csak 20 százalékkal csökkenne. Ez kisebb terhet jelentene az államnak, mint a munkanélküli ellátás.
Bár a kamara kitér arra, hogy a már megsegített tizenegynél jóval több ágazat van bajban, de a járulékmentesség kiterjesztését nem javasolják. Helyette szochokedvezmény jöhetne, de lehet, hogy csak meghatározott ágazatokban és csak fizikai dolgozók után. A kedvezmény munkavállalónként legfeljebb 50 ezer forint, vállalkozásonként legfeljebb 12,5 millió forint lenne a kamara terve szerint. A szociális hozzájárulási adó jelenleg 17,5 százalék, így ha dolgozónként havonta 50 ezer forint lenne a kedvezmény, akkor az bruttó 286 ezer forintig mentesíthetné a munkavállalót.
A kamara támogatná továbbá, hogy az állam kölcsönt nyújtson a kifizetett bérekre, amit csak a következő években kellene visszafizetni. Segítséget nyújtanának a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához is, az elérhető bértámogatást a nem védett foglalkoztatóknál 100 százalékra, a többieknél 75 százalékra emelnék.
Pénzt a vállalkozásokba mihamarabb
A cégek túléléséhez pedig forrás kell, forgóeszközhitel gyorsan. A nemzeti bank közvetlenül nem hitelezhet, de a kereskedelmi bankokon keresztül juttathatók kölcsönök, persze a kockázatok átvállalásával, azaz állami garanciával. A pénz öntése a gazdaságba az államháztartási hiány elszaladásával jár, de erre most az Európai Unió is áldását adta, nem ragaszkodik a GDP 3 százalékát meg nem haladó hiányhoz, mert elsődleges cél a járvány és gazdasági hatásainak legyőzése. Ez csak az emberek elkülönítésével, a gazdaság leállásával és ebből következően recesszió árán megy. Az intézkedések nyomán később extraadók bevezetésével és magasabb inflációval kell számolni, de ezt vállalni kell ahhoz, hogy újrainduljon a gazdaság.
Tulajdonosként szállna be az állam életképes cégekbe
A koronavírus okozta gazdasági károk enyhítésére a kamara 2021-re felállítaná a Nemzeti Válságkezelési Alapot. Ez tehetné a gazdaság motorját képező kis és közepes vállalkozásokat egy átmeneti "lélegeztetőgépre" - foglalja össze az iparkamara a lényeget, fontos szerepet szánva magának a folyamatban. Ugyanis a kamarai apparátus választaná ki az életképes cégeket, az alap támogatást nyújtana nekik, és ennek fejében tulajdonrészt szerezne bennük.
A magántulajdonos öt év elteltével visszavásárolhatná a cégrészét, feltéve, hogy a 8 százalékos hozammal megfejelt támogatási összeget ki tudja termelni.
Az alapról annyi derül ki, hogy 2000-4000 milliárd forint gyűlne benne össze fokozatosan, ezt részben az állam biztosítaná, de támaszkodna külső forrásokra is. Az idén és a következő években 500 milliárd forint körüli összeg érkezne a költségvetésből, de számolnak az állami vagyon hozadékával és a válságkezelési alap kötvénykibocsátásából befolyó pénzzel is.
Emellett az alapot töltenék egyes ágazatoktól származó extraadók (üzemanyagok, jövedéki termékek, alkoholos italok után), de akár a személyi jövedelemadóból is érkezhet pénz, a jelenlegi egyszázalékos felajánlások mintájára. Ezeken felül egy újabb adó néz ki, legalábbis a javaslat a gazdálkodó szervezetek évi rendszeres befizetéséről ír azzal, hogy az új sarcnak a felhasználása kötött, és a gazdaság működését tudja erősíteni. Mindezeken felül a legnagyobb profitú cégek idei egyszeri hozzájárulása, adományai, külföldi segélyek, támogatások és magánszemélyek adományszerű egyszeri befizetései is szerepelnek az alapot tápláló lehetséges források között.
Az exportképes vállalkozások a legesélyesebbek
Világszerte a kamara által tervezett lépésekhez hasonló intézkedésekkel igyekeznek megmenteni a vállalkozásokat és a munkahelyeket. A lapunk által megkérdezett elemzők is egyetértettek azzal, hogy erre szükség van, és a tőkeágon történő juttatásban és a 8 százalékos hozamelvárásban sem találtak kivetni valót. Hozzátéve, hogy a lényeg az, milyen módon valósul meg az akció, hogyan választják ki a támogatandó cégeket, hogyan történik a finanszírozásuk és a visszavásárlásuk. A Parragh-terv szerint az alap a miniszterelnök által kijelölt kormánytag felügyelete alá tartozna, az irányító testület kamarai és a kormány által kijelölt tagokból állna. Ez így lényegében egy állami intézmény, ennél jobb megoldásnak tartanák az általunk megkérdezett szakértők, ha piacismerettel rendelkező, a konkrét cégeket jobban ismerő bankokra bíznák az életképes cégek kiválasztását, mert a szubjektív szempontok érvényesülése félreviheti a milliárdok szétterítését. Példának elég áttekinteni az állami kockázatitőke-befektetések hatékonyságát, az MFB Invest céges portfólióját vagy az uniós támogatással megvalósuló Jeremie program felszámolásokkal és visszaélésekkel terhes epizódjait.
A kamarai javaslat alapján mindenesetre az állami befektetésre legesélyesebbek
- az exportképes kis és közepes vállalkozások, amelyek piacszerzés és -építés céljára kaphatnak segítséget,
- a hazai piacra termelő vállalkozások közül azok, amelyek a veszélyeztetett ágazatokban tevékenykednek,
- olyan kkv-k, amelyek sok dolgozót foglalkoztatnak.
A kamarai javaslatból az nem derül ki, mekkora tulajdonrészt szerezne az állami alap az egyes cégekben, megelégszik-e kisebbségi befolyással vagy irányítási jogot kér a támogatásért cserébe. Annyi biztos, hogy piaci kamatozású tagi kölcsön nyújtásáról lenne szó, első körben az adott vállalkozás ötéves összesített EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) értékének 10, maximum 20 százalékáért. Parraghék szerint
a Nemzeti Válságkezelési Alap egy olyan megoldás, amire sem a tankönyvekben, sem a történelemben eddig példa nem volt. Az állam mint pénzosztó, hitelező entitás vette ki a részét a válsághelyzetek megoldásában, azonban piaci befektetéseket belföldi piacon nem eszközölt válságkezelés közben profitorientáltan. Mindez tekinthető akár a segély közmunkává alakításának is a gazdaságban, hiszen nem féktelen pénzszórásba kezd az állam, hanem menti a menthetőt, és igyekszik fenntartható módon költeni az adófizetők pénzét.
Kiemelt kép: szájmaszkot viselő dolgozók sebességváltókar-burkolatokat készítenek az autóipari alkatrészeket gyártó Eissmann Automotive Hungária Kft. gyárában Nyíregyházán március 27-én. Fotó: Balázs Attila / MTI
