Ha megkérdezik valakitől, hogy egy forradalom sikere után vajon mi volt az első dolga az embereknek, jó eséllyel arra tippel, hogy koccintottak egy jó üveg sörrel vagy egy pohár borral. Lehet, hogy ez sok helyütt így is történt a világban, de Magyarországon biztosan nem. Legalább is száz évvel ezelőtt.
A változás egyik hozománya: alkohol zugkereskedelem
Bár az őszirózsás forradalom 1918-ban és a Tanácsköztársaság kikiáltása 1919-ben jelentős fordulatot hoztak az ország történelmében, még azok sem koccintottak rájuk, akik a győztes oldalon harcoltak, ugyanis mindkét esetben az újonnan felálló kormány egyik első intézkedése a részleges vagy teljes alkoholtilalom bevezetése volt. Bár 18-ban csak a mulató- és vendéglátóhelyi forgalmazást szigorították (inkább kevesebb, mint több sikerrel), egy évvel később már az amerikai szesztilalomnál is szigorúbb törvény született. Az előbbi esetben már a forradalom másnapján belügyminiszteri rendelet született az alkoholos italok forgalmának korlátozásáról és az este üzemelő vendéglátó-egységek nyitva tartásának kurtításáról. A kettő együtt pedig katasztrofális következményekkel járt (volna) az éttermekre és a kocsmákra nézve.
Amikor még lehetett alkoholt inni... 1918. Fortepan/Király Júlia
Az októberi rendelet ellen heteken belül hatalmas ellenállás alakult ki, ugyanis az éttermek képtelenek voltak kizárólag az ételekből kitermelni a bevételt, ráadásul az este kilenc órás zárás még a színházból és egyéb helyekről érkező vacsoravendégeket is elijesztette. Ráadásul azt is erősen nehezményezték a vendéglátók, hogy a fűszeresek, csemegések és egyéb boltosok vígan árulhattak szeszt továbbra is, igaz csak palackozott formában. Emellett – ahogy Amerikában is – azonnal fellendült a kapualjakban ténykedő zugkereskedelem. Persze voltak olyan vendéglősök, akik megkísérelték kijátszani a rendelkezéseket és borlevesként tálalták fel a forralt bort vagy éppen teáskannában tették azt az asztalra. Azonban az erre a célra felállított civil ruhás nyomozóegység hamar elvette a kedvüket a trükközéstől.
Úgy látszott, hogy a törvényhozás megadta magát...
Ennek ellenére már november elején életbe lépett egy enyhítő határozat, mely egy-egy vacsora alkalmával 3 dl bor vagy egy üveg sör felszolgálását lehetővé tette. Ám a határozat éppen a várttal ellentétes hatást váltott ki, és az ellenőrzést megkerülve újra korlátlan mennyiségben kezdték felszolgálni az italokat. A rendeletre hivatkozó és alkoholt nem rendelő vendégeket valósággal kinézték a kávéházakból és éttermekből, míg az utcák újra kapatos emberekkel teltek meg hajnalonként.
1918. Fortepan
A válasz nem lehetett más, mint az újabb teljes tilalom, amely november 16-tól mintegy hat napon át volt életben. A hónap 22-ik napján ugyanis engedélyezték a rum árusítását a fűszeresek számára. Hogy miért éppen nekik és miért pont a rumot, arról nem maradtak fenn adatok, de ami bizonyos, hogy az étkezési jegyek fejében 1 liter ilyen italt lehetett vásárolni, 13 korona megfizetése mellett.
A fentiek tükrében hihetetlennek tűnhet, de ezek a regulák egészen december végéig életben maradtak, és csak ekkor jött a következő enyhítés. Szilveszter napjára ugyanis a vendéglátó-egységek és a boltok engedélyt kaptak alkohol árusításra. Ennek a rendelkezésnek az értelmében sört és bort teljesen szabadon, égetett szeszt pedig palackozva lehetett árusítani, mindenféle mennyiségi megkötés nélkül. Ekkor talán már fellélegeztek volna a szórakozni vágyók, hiszen az enyhülés szelét érezhették, ám a jó világ csak három hónapig tartott.
A Tanácsköztársasággal jött a teljes szigor
Hogy a Tanácsköztársaság idején hatalmon lévő kormány mennyire elutasító volt az alkohollal szemben, az jól látható abból, hogy második(!) intézkedésük az 1919. március 21-i hatalomátvétel napján a teljes körű szesztilalom volt. Itt már nem létezett semmilyen kibúvó. A világon talán egyedüliként a szesz fogyasztását is betiltották, a gazdagok rossz szokásának titulálva, ráadásul zéró alkoholtartalom-tolerancia mellett.
Budapest VII. Rákóczi út. Háttérben a 4. számú épület, Szálloda és Hotel a Fehér Hattyúhoz. Május 1-jei felvonulás sör nélkül 1919-ben. Fortepan/Péchy László
Ezzel a magyar törvény, mely egy évvel megelőzte az amerikai alkoholtilalmat, két tekintetben is szigorúbb volt annál, hiszen az csak a forgalmazást tiltotta és csak a 0,5 % alkoholtartalomnál erősebb italok esetében. A törvényszegőkre pedig igen komoly büntetési tételeket szabtak ki, hiszen árusítóhely esetében boltelkobzás és 50 ezer korona, fogyasztó esetében pedig 10 ezer korona és fegyház várt azokra, akik lebuktak.
Természetesen a tilalmat ekkor sem fogadta kitörő öröm, és mind többen próbáltak kibújni a hatálya alól. Még a hadsereg katonái sem mindig voltak képesek uralkodni magukon, amire a legjobb példa egy csepeli honvéd esete. Ő egy langyos májusi estén bukott le, amikor a laktanyából megszökve valahonnan alkoholt szerzett és alaposan berúgott. A statáriális bíróság már pár nappal később, május 24-én bűnösnek találta önkényes eltávozás, és az alkoholtilalom megsértésének vádjaiban, amiért 3 évi fegyházra ítélték. Erre mondhatnánk azt, hogy ez bizony egy drága mulatság volt.
Plakát az alkoholtilalomról 1919-ben.
Szöveg: Nincs többé kizsákmányoló és nincs többé butító szesz, amivel az elnyomók elaltatják a munkásság ébredő öntudatát. Aki még most is alkoholt akar, továbbra is a rabszolgaságot akarja.Felszabadult proletár megveti a butítás és a gyilkolás eszközét.
A kormányzat igyekezett ellenőrzése alatt tartani a helyzetet, és ellenállni a mind nagyobb elégedetlenségnek, de hamar kompromisszumokra kényszerültek. Előbb a betegek számára engedélyeztek kis mennyiségű alkoholfogyasztást, orvosi rendelvényre, majd július 14-ére már minden dolgozó ember számára engedélyezték fél liter bor elfogyasztását. Ez utóbbi enyhítést július 23-án hirdették ki, vagyis alig több, mint egy héttel a Tanácsköztársaság augusztus 1-i bukása előtt. Így tehát a két, száz évvel ezelőtti alkoholtilalom összesen sem tudott 1 évig érvényben maradni, míg a teljes tiltás alig négy hónapot élt meg.
