A Black Fridayről ma valószínűleg szinte mindenkinek az őrületes, egymást taposós vásárlási akció ugrik be. Pedig a kifejezést már jóval korábban használták, és egyáltalán nem volt kapcsolatban a pénzköltéssel, vásárlással. A feminista mozgalmakkal és a nők szavazati jogával annál inkább…
Az eredeti fekete péntek egy női választójogi megmozdulás volt 1910. november 18-án az Egyesült Királyságban, Westminsterben.
A tiltakozások amiatt a törvénytervezet miatt alakultak ki, amely körülbelül 1 millió vagyonos földbirtokos nőre terjesztette volna ki a választójogot Nagy-Britanniában és Írországban. (Ezzel sok nőt kizártak volna a szavazati jogból.)
300 szüfrazsett, vagyis a Nők Társadalmi és Politikai Szövetsége az utcára vonult tiltakozni.
A csaknem 6 ezer fős rendőri delegáció körülbelül 200 nőt bántalmazott.
A tiltakozókat, akik petíciót szerettek volna átadni Herbert Henry Asquith akkori brit miniszterelnöknek, Emily Pankhurst vezette, a csoportban pedig többek között Dorinda Neligan, Hertha Ayrton, Dr. Elizabeth Garrett Anderson, Dr. Louisa Garrett Anderson, Anne Cobden-Sanderson, és Sophia Duleep Singh hercegnő is felvonult.
Az őrizetbe vett szüfrazsetteket a rendőrségen bántalmazták (többeket szexuálisan is), sokan megsérültek, ám a hatóságok megtagadták az erőszakos ügyek későbbi kivizsgálását.
Összesen 119 embert – nőket és férfiakat – tartóztattak le.
Ennek ellenére az erőszakos cselekmények mégis a szüfrazsettek malmára hajtották a vizet, hiszen a fekete péntek eseményei komoly PR-katasztrófává váltak a kormány számára.
A sajtó is a szüfrazsettek oldalán állt, és több lap is lehozta a fegyvertelen nők bántalmazásáról készült fotót.
Például ezt:
A rendőri intézkedések nem vetettek jó fényt a rendőri testületre sem. A miniszterelnök a nyomás hatására kénytelen volt megígérni választási kampányában a nők választójogát, habár végül csak utódja, Lloyd George biztosította 1918-ban a harminc év feletti nők szavazati jogát.
Forrás: GirlPower blog
