2009-ben a Gearbox Software által fejlesztett Borderlands komoly sikert aratott. A program volt az egyik első kimagasló loot shooter, ahol a lényeg annyi: a küldetések teljesítésével a játékos egyre jobb és jobb fegyverekhez és képességekhez fér hozzá, ezzel pedig egyre nehezebb missziókat teljesíthet. A kivételes játékmenet önmagában valószínűleg nem lett volna elég a rajongótábor kiépítéséhez, az egyedi történetmesélés, a különleges látványvilág és a humor mind nagyban hozzájárult a Borderlands sikeréhez.
A nyílt világú játék később kiegészítőket, két folytatást (Borderlands 2, Borderlands: The Pre-Sequel!), illetve spin-offokat is kapott, idén ősszel pedig a Borderlands 3 is megérkezik. Részben a tízéves évforduló, részben az új rész kedvcsinálójaként tavasszal a Borderlands átdolgozott változata, a Borderlands: Game of the Year Edition is megjelent. Kérdés persze, hogy a program csak a nosztalgiázókat tudja csak meggyőzni, vagy új rajongókat is képes szerezni a sorozatnak.
Öt év után folytatódik az őrület
Két hét múlva végre láthatjuk a Borderlands 3-at.
Pandora kincsvadászai
A Borderlands cselekménye a távoli jövőben, a Pandora bolygón játszódik, ahol kalandorok, úgynevezett vault hunterek (Brick, Lilith, Mordecai és Roland) egy idegen technológiát rejtő titkos helyet keresnek. A játékos a négy különböző tulajdonságokkal és fegyverpreferenciával rendelkező karakter közül választhat.
A fegyverek, képességek, eszközfejlesztések és szereplők sokfélesége miatt gyakorlatilag lehetetlen unatkozni. Az izgalom annak ellenére is végig fennmarad, hogy egyes karakterek (például a játékost segítő Claptrap nevű robot) sokak számára kifejezetten idegesítőek, az ellenségek ismétlődőek, a küldetések pedig a történet bizonyos szakaszaiban monotonok lehetnek.
Korábban sosem próbáltam ki a Borderlands-et, éppen ezért éreztem úgy, hogy megfelelő alany vagyok a kérdés eldöntésére: ma is megállja-e a helyét az első epizód. (Hasonló módon Sonic
kalandjaiba sem merültem bele soha igazán, a Sonic Mania Plus
mégis magával ragadott.) Utólag persze belekóstoltam az eredeti verzióba is, hogy legyen összehasonlítási alapom, de összességében így is a Borderlands: Game of the Year Editionhöz
köthető az első tapasztalatom a franchise-zal kapcsolatban.
Nem kellett sok időt eltöltenem a játék világában, hogy rájöjjek: a Borderlands még tíz év után is izgalmas, kár lenne elsiklani felette.
Ugyanakkor megkerülhetetlen a tény, hogy a program rengeteg olyan részletet tartalmaz, amely súlyosan ízlésfüggő: vagy kifejezetten taszítja, vagy egyből magával ragadja a játékost. A
különleges, cel-shading technológiával készült képregényszerű grafika és a karaktermodellek például tömegeket fogtak meg, nekem viszont nem tetszett a Borderlands képi világa. Még
szerencse, hogy a programban bőven találhat az ember számára tetsző elemeket, például az egyszerű, de pörgős harcrendszert.
Az összes DLC-t tartalmazó Game of the Year Edition szép számmal tartalmaz szembetűnő újításokat, az eredeti játék PC-s birtokosai ráadásul ingyen letölthetik a felújított verziót.
Ennek ellenére mégsem jó szájízzel tettem le a programot: bőven lett volna még min finomítani.
Lett volna még mit finomítani
