Farkas András nyugdíjszakértő Portfolión megjelent alapos cikkében a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, a jelenlegi és a jövőben várható promlémákat, és lehetséges megoldásokat tekintette át. Íme néhány gondolat a dolgozatból.
Azzal kezdi, hogy a kormány a jövő évtől visszaépíti a 13. havi nyugdíjat, ami 2024-től egy havi plusz összeggel, vagyis átlagosan 320 milliárd forinttal növeli majd minden évben a nyugdíjkiadásokat. Ezek után felteszi a kérdést, vajon a nyugdíjas társadalom ezek szerint a koronavírus járvány következtében a nyertesek közé került-e. Ahogy ő látja, ma lehet, hogy igen, holnap viszont bizonyos, hogy nem. Megemlíti, drámai gyorsasággal öregszik a magyar lakosság, 2030-ra a 65 évesnél idősebb emberek száma kétmillió százharmincötezerre növekszik. Ma minden ötödik magyar, 2030-ban már minden negyedik magyar, és 2050 után minden harmadik magyar 65 évesnél öregebb lesz. És a drámai öregedés miatt az idősek ellátásának terhe egyre nehezebb lesz.
Arra is kitér, hogy a kormány a konvergenciaprogramban GDP-arányosan csökkenő nyugdíjkiadást prognosztizált a következő évekre, 2030-ra is. Viszont a mintegy kétszázezer fővel növekvő nyugdíjas lakosság és a vállalt 13. havi nyugdíj beépítése mellett nem látszanak a nyugdíjfinanszírozás olyan biztos forrásai, amelyek elérhetővé tennék a GDP-arányos nyugdíjkiadás egy évtizeden belüli jelentős csökkentését. Úgy véli, a
a konvergenciaprogram nyugdíjkiadás-csökkentési előrejelzése csak radikális nyugdíjkorlátozások mellett teljesülhetne. Persze mint megjegyzi, ezek a korlátozások maguktól is bekövetkezhetnek, ha a következő évtizedben is a jelenlegi arányban teszi majd ki a foglalkoztatottak számát a siralmas nyugdíjvárománnyal kecsegtető jogviszonyokban (részmunkaidő, minimálbér, kata, és így tovább) dolgozók száma.
Folalkozik még a járulékplafon, nyugdíjplafon kérdésével is, a milliós, és a pár tízezres nyugdíjakkal, és megállapítja, veszedelmes tempóban folytatódhat a nyugdíjas társadalom szétszakadása, ha a kisnyugdíjasoknak (mediánnyugdíj alatt) nem nyújtanak érdemi kompenzációt. Hozzáteszi, a kisnyugdíjasok gondján a 13. havi nyugdíj visszaépítése nem segít, csak tovább rontja a helyzetet.
Kitér arra is, hogy a szochocsökkentésnek milyen hatása van a nyugdíjkasszára, és hogy az inflációkövető nyugdíjemelés növeli a jelenleg is igen jelentős nyugdíjkülönbségeket. Hozzáteszi, az európai nyugdíjrendszerek tartalmaznak szolidaritási elemeket is a nyugdíjak vásárlóértékének karbantartásánál, pont azért, hogy a különbségek ne nőjenek. A svájci indexálás szerinte csak látszólag nyújtana megoldást.
Véleménye szerint
az élőmunkát terhelő járulékokra épített százéves felosztó-kirovó rendszer átfogó reformja nélkül elképzelhetetlen a hosszabb távú nyugdíjfinanszírozás.
Farkas András kitér arra is, milyen változtatások jöhetnek szóba, és ezektől mit lehet várni. Ha kíváncsi a részletekre, kattintson!
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu
