Tizennyolcan meghaltak, és csaknem kétszázan megsérültek a múlt héten Üzbegisztánban, miután zavargások törtek ki Savkat Mirzijojev elnök alkotmányozási javaslatai nyomán. A kezdetben békés tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a szóban forgó alkotmánymódosítási tervezet részeként az Üzbegisztánon belül formális autonómiát élvező Karakalpaksztáni Köztársaság jogosultságait jelentősen korlátozták volna.
A biztonsági erők 516 embert vettek őrizetbe a tüntetések során, de mostanra sokukat szabadon engedték - közölte az üzbegisztáni Nemzeti Gárda sajtóosztálya a Reuters szerint. A hivatalos jelentések arról szóltak, hogy a tüntetők múlt pénteken vonultak fel Nukusz tartományi fővárosban, és megpróbálták elfoglalni a helyi önkormányzat épületeit.
A főügyészség szerint összesen tizennyolcan haltak bele az összecsapások során szerzett "súlyos sérülésekbe". Az orosz RIA hírügynökség idézte a Nemzeti Gárda vezetőjét, aki azt közölte, hogy az áldozatok között tizennégy civil és négy rendfenntartó tiszt volt.
A Reuters beszélt két emigráns politikussal is, akik kapcsolatban állnak a helyiekkel. Egyikük azt mondta, szerintük a valós számok sokkal magasabbak lehetnek. A halottak számát független forrásból mindenesetre nem lehetett ellenőrizni.
A tüntetéseket az üzbég külügyminisztérium az ország alkotmányos rendjének aláására tett kísérletként értékelte, melynek során "agresszív személyek egy csoportja erőszakos akciókat, lövöldözéseket és az állami hatóságok épületeinek erőszakos átvételére irányuló kísérleteket szervezett". A tárca a Gazera.uz című lapnak küldött közleményében elismerte, hogy "álhírek terjesztésére" hivatkozva az internetszolgáltatást is korlátozták a két napon át tartó zavargások során.
A látszólagos önrendelkezési jogokat élvező terület az alkotmánymódosítással elvesztette volna azt a formális jogát, hogy - adott esetben - elszakadjon Üzbegisztántól, és ez feldühítette a karakalpaksztáni lakosság egy részét, így a fővárosban, Nukuszban, valamint Karakalpaksztán más városaiban váratlanul zavargások törtek ki.
A zavargások hatására Mirzijojev elnök a múlt szombaton Nukuszba repült, hogy lenyugtassa a kedélyeket, és a helyi parlamentnek ígéretet tett arra: leveszik a napirendről a karakalpaksztáni autonómia csorbítását.
Az üzbég diktátor ugyanakkor szemrehányást tett a karakalpaksztáni parlament képviselőinek, amiért nem szóltak neki az állampolgárok kifogásairól.
Mirzijojev, miután rendet tett, hazarepült, ám másnap ismét megjelent Nukuszban, ahol ezúttal megfenyegette a tüntetőket, miszerint a szeparatizmusra és zavargásokra való felhívás súlyos büntetést von maga után.
A Karakalpaksztáni Köztársaság
Karakalpaksztán egy formálisan autonóm régió Üzbegisztán észak-nyugati részén. Területe az ország harmadát foglalja el, de a nehezen elviselhető sivatagi viszonyok miatt az ország lakosságának kevesebb mint 6 százaléka él itt.
Karakalpaksztán etnikai összetétele vegyes: 32 százalék üzbég, szintén 32 százalék karakalpak és 28 százalék kazah nemzetiségű lakos mellett kis számban élnek itt türkmének, tatárok és oroszok is.
Karakalpaksztán 1925-ben alakult meg autonóm egységként a szovjet Kazahsztánon belül. 1930 és 1936 között, bár névleg még mindig autonóm volt, már közvetlenül Moszkvából irányították, mielőtt az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságba integrálták volna. Üzbegisztán függetlenedésekor a régió nem formált igényt az önálló államiságra, de az országon belül ragaszkodott az autonóm státusz kialakításához.
A régiót Üzbegisztán jelenlegi alkotmánya is "szuverén" entitásként ismeri el, ám ez a szó eltűnt az új alkotmánytervezetből. Ehelyett az új alkotmánytervezetbe egy olyan mondat került be, amely szerint "a Karakalpak Köztársaság alkotmánya nem mond ellent az Üzbég Köztársaság alkotmányának", ami a Taskenthez való viszony szorosabbra fűzését vetíti előre.
A diktátor elszámolta magát
A zavargások intenzitása feltehetően meglepte a taskenti üzbég kormányzatot, amelynek Nukuszon kívülről kellett katonákat mozgósítania, mivel néhány helyi rendfenntartó is átállt a tüntetők oldalára. Az nem tisztázott, hogy az erőszak miképp eszkalálódott, de annyi bizonyos, hogy a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, mire azok rátámadtak a rendfenntartókra.
Nehezen érthető, hogy a 2016-ban, az előző elnök halálát követően hatalomba került Mirzijojev miért látta elérkezettnek a Karakalpaksztáni Köztársaság jogainak csorbítását, de az egyik lehetséges magyarázat éppen az orosz-ukrán háborúhoz köthető, amelynek nyomán újra napirendre kerültek a szeparatizmus jelentette kockázatok.
A Foreign Policy elemzése szerint a jogfosztásra irányuló törekvésekhez az is hozzájárulhatott, hogy 2018-ban jelentős gázkészleteket fedeztek fel a karakalpaksztáni régióban. Ez a felfedezés felértékelte a névleg autonóm régió értékét, és emiatt az elszakadásnak még a távoli lehetősége is feszültséget kelthetett az üzbég kormányzatban. Karakalpaksztán ugyanis a jelek szerint olyan természeti erőforrásokkal rendelkezik, amelyekről egyes helyi vezetők úgy vélik, kiaknázásukkal önálló entitásként és képesek lennének fenntartani a régiót.
Miért kell új alkotmány?
Az elnök által belengetett alkotmányos reformoknak mégsem ez volt az elsődleges oka. A The Diplomat című, ázsiai és csendes-óceáni fókuszú lap elemzése szerint Mirzijojev elnök még tavaly decemberben, az alkotmánynapi beszédében tett javaslatot nagyszabású elképzelése, az "Új Üzbegisztán" elnevezésű koncepció alkotmányos kodifikálására. Az elnök jelezte egyúttal, hogy a változásokat még 2022 decemberéig, az önálló Üzbegisztán alkotmányának harmincadik évfordulójára tető alá szeretné hozni. A javaslatai akkor még elég homályosak voltak, például az "állam-társadalom-személy" elvet szerette volna felváltani a "személy-társadalom-állam" elvével. Hogy ez pontosan mit jelent, arra az elnök nem tért ki.
Idén június 20-án Mirzijojev ismét felvázolta elképzelését, amely már egy népszavazási javaslatot is tartalmazott abból a célból, hogy az alkotmányozás során figyelembe vegyék a "nép akaratát". A felvázolt reformok négy tág területet öleltek fel:
- az "emberi méltóság emelését",
- Üzbegisztán, mint szociális állam koncepcióját,
- a mahallák, vagyis a sajátos helyi önkormányzatok státuszának újraszabályozását,
- illetve a "demokrácia erősítését".
Az alkotmányos reform hátterében ezeken túl egy rejtett cél is megjelent, ez pedig az elnök hatalmának bebetonozása.
Mirzijojev elnök az alkotmányozásról szóló elképzeléséről először azok után beszélt, hogy a második ötéves ciklusára is megválasztották 2021-ben. Üzbegisztánban az elnök papíron maximum két cikluson keresztül gyakorolhatja a hatalmát, ám az ország 1991-ben megválasztott és 2016-os haláláig hivatalban lévő korábbi elnöke, Iszlam Karimov már többször parádés bemutatót tartott abból, hogyan tudja alkotmányjogi machinációkkal elejét venni a leváltásának.
Karimov először 1990-ben, még az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság elnökeként lépett hivatalba. 1991-ben, a Szovjetuniótól való függetlenedés után sikeresen nyerte meg öt évre az első elnökválasztást, 1996-ban népszavazás útján meghosszabbította a mandátumát, majd 2000-ban immár hét évre választatta újra magát. A 2007-es voksolást technikai indoklással decemberre halasztotta, majd az ország alkotmányában meghatározott két mandátumkorlát ellenére megnyerte azt. Az érvelése akkor az volt, hogy az 1991-es megválasztása nem számított bele a két "egymást követő mandátumba", mert az még az új alkotmány 1992-es hatályba lépése előtt történt.
2011-ben Karimov felügyelte az akkori alkotmánymódosítást, amely újfent öt évre rövidítette az elnöki ciklust. Ez a változtatás aztán újra lehetővé tette a mandátumkorlát rugalmas kezelését. 2015-ben Karimov azzal az indoklással indult el ismét az elnökválasztáson, hogy a "mandátum" kifejezés egy adott időszakra vonatkozik, tehát a hét év utáni ötéves mandátum új lapot nyit.
A 2016 óta hatalmon lévő Mirzijojev elnök szemmel láthatóan tanult elődje példájából. Szadek Safojev, az üzbég szenátus alelnöke idén június 16-án a Kun.uz című üzbég lapnak adott interjújában ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogyha új alkotmányt fogadnak el, az Mirzijojev elnöki mandátumát is újrarendezi. Az új alkotmány egyébként ismét hét évre állítaná vissza az elnöki ciklusok hosszát, vagyis ha Mirzijojevet legkorábban 2026-ban újraválasztják, azzal legalább 2040-ig biztosítva van az elnöki hatalma.
Mondjuk ki nyíltan, ha elfogadják az új alkotmányt, akkor az természetesen lehetővé teszi minden állampolgár számára -beleértve a jelenlegi elnököt is -, hogy részt vegyen az új alkotmány szerinti választásokon
- mondta Safojev, hozzátéve: hogy az elnök megragadja-e ezt a lehetőséget, az csak rajta és az őt jelölő párton múlik.
