Úgy tűnik, a montreáli protokoll beváltotta a hozzá fűzött reményeket: egy friss kutatás szerint már annyira rendbe jött az Antarktisz feletti ózonréteg, hogy alig változtatja meg a déli félteke természetes klímáját.
A montréali jegyzőkönyv az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által gondozott nemzetközi egyezmény, amely az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) kibocsátásának korlátozására jött létre. A jegyzőkönyvet 1987-ben írták alá, a szabályozások 1989. január 1-jével léptek életbe. A Colorado Boulder-i Egyetem kutatói szerint ez a protokoll lehet a felelős azért, hogy megálltak, sőt, visszájára is fordultak káros légáramlások a déli féltekén, amelyekért az ózonlyuk kialakulása is felelős volt.
Az ózonréteg elvékonyodása ugyanis az úgynevezett futóáramlatokat délebbre küldte, mint egyébként kellett volna. A futóáramlat egy viszonylag keskeny csík egy bolygó felső légkörében, ahol nagy sebességgel áramlik a légkör. Az eltolódással több eső esett olyan területeken, ahol szárazabb időjárásnak kellett volna jelentkeznie, és valószínűleg az óceáni áramlatokat is megváltoztatta.
A kutatók számítógépes szimulációk segítségével rájöttek, hogy a futóáramlat normalizálódása nem természetes folyamatok eredménye, hanem az ózonréteg helyreállásának következménye - írja a Science Alert.
Ott alakult ki ózonlyuk, ahol eddig még soha
Eddig csak az Antarktisz felett figyeltek meg ózonylukat.
A tavalyi évben az ózonlyuk rekordméretűre zsugorodott az Antarktisz felett, 1982-óta nem volt olyan kicsi, mint 2019-ben. A probléma azonban még nem oldódott meg: a zsugorodás oka részben természeti eredetű, ráadásul friss hírek szerint az Északi-sark felett újabb ózonlyuk alakult ki, itt pedig eddig még soha nem volt ilyen vékony ez a védőréteg.
