Szeptember 24-én közleményt adott ki a Fred Perry, amelyben a ruhamárka képviselői - immár nem először - leszögezték, hogy nem támogatják a Proud Boyst, és nem is állnak semmilyen kapcsolatban az amerikai szélsőjobboldali mozgalommal.
Hihetetlenül frusztráló, hogy ez a csoportosulás kisajátította a fekete-sárga pólóingünket, és saját céljaik szolgálatába állította a babérkoszorúnkat.
A közleményben hangsúlyozzák továbbá, hogy a Fred Perry piké póló a brit szubkultúrák hagyományos viselete, amit a legkülönbözőbb társadalmi csoportok magukénak érezhetnek, és a cég büszke is arra, hogy a babérkoszorú az elmúlt 65 év során a befogadást, a sokszínűséget és a függetlenséget jelképezte és képviselte.
Azt tapasztaltuk, hogy a fekete-sárga pólóing a múltja ellenére új és nagyon más jelentést kezd hordozni Észak-Amerikában, amióta a Proud Boys-szal hozzák összefüggésbe, és mindent meg kell tennünk, hogy ennek véget vessünk.
De vajon mit tehet egy márka, hogy levakarjon magáról egy nem kívánatos viselői kört? Van erre is példa, de egyelőre maradjunk a Fred Perrynél, amely - mint ahogy a közleményben is olvasható - már 2019 szeptemberében hozott egy döntést arról, hogy befejezi az említett színkombinációjú pólók árusítását az Egyesült Államokban. Most ismét megerősítették, hogy sem az Egyesült Államok, sem Kanada területén nem lesz kapható az ikonikus darab, egészen addig, amíg "elégedetten tapasztalják", hogy ez a bizarr viszony véget ér. A másik megoldás, hogy jogi útra terelik az ügyet, és bármennyire is fura elképzelni egy ilyen pereskedést, a cég már rajta van az ügyön.
Dolgozunk a jogászainkkal azon, hogy fellépjünk a brand törvénytelen használata ellen
- ami alatt nyilvánvalóan nem azt értik, hogy beperelnek mindenkit, aki a sárga-fekete szettben hőzöng egy náci gyűlésen, hanem inkább azt, hogy megakadályozzák a szélsőséges mozgalom által kiadott propagandaanyagokon a márka megjelenítését.
Érdemes a közlemény végét is szöveghűen idézni, mert ilyen is ritkán olvashatunk céges kommunikációban. Azt írják, a lehető legjobban azzal tudják kifejezni rosszallásukat, ha idézik az elnök, Jonn Flynn 2017-es gondolatait.
Fred egy munkásosztályhoz tartozó szocialista fia volt, akiből teniszvilágbajnok lett egy olyan korban, amikor a tenisz elitsport volt. A gazdasági tevékenységét egy Kelet-Európából származó zsidó üzletemberrel kezdte el. Szégyen, hogy egyáltalán ilyen kérdésekkel kell foglalkoznunk. Nem, mi nem támogatjuk azokat az eszméket vagy azt a csoportot, amit ön említ. Ellentétes a meggyőződésünkkel, és összeférhetetlen azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozunk.
Fehér póló, tetszőleges bőrszín
Ha már szóba került "Fred", említsük meg, hogy az első FP-pólót magán a névadón láthatta a nagyvilág. Az 1908-ban született Frederick John Perry brit sportoló volt, asztalitenisz-világbajnok, majd világelső teniszező. Nyolc Grand Slam-tornát nyert, 1934-től három egymás utáni évben győzött Wimbledonban, aztán, mivel profiként a munkásosztálybeli háttere már nem passzolt az elit sporthoz, gyakorlatilag kiközösítették, ő pedig Amerikába távozott.
Perry 1952-ben viselte az első saját márkás-babérkoszorús pólóját, a teniszhez hűen fehér színben, majd következtek a színes darabok is: a fehér pólók a teniszpályákon hódítottak, a színesek pedig a munkásosztálybeli fiatalok, a focirajongók, valamint az Angliába Jamaicáról érkezett ska, rocksteady zenészek és rajongók körében lettek népszerűek. Ja, és a 60-as évek végén induló skinhead-szubkultúrához tartozók között is, de erről még később.
Előbb térjünk vissza egy pillanatra a Fred Perry cégre és a közleményre, beszéljünk kicsit arról, mi is ez a Proud Boys, ami ellen ennyire ágál egy sportmárkából streatwearré avanzsált világhírű brand. A kizárólag férfiakból álló szélsőjobboldali csoportot a Vice Mediát is alapító Gavin McInnes hozta létre 2016-ban: a mozgalom az Egyesült Államok mellett Kanadában, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is jelen van. Az alt-rightból kinőtt csoport tagjai azt az elvet vallják, hogy a férfiak - főként a fehérek - a nyugati kultúrával egyetemben végveszélyben vannak, mindezeket meg kell védeni, akár erőszakos eszközökkel is, sőt leginkább úgy. Bár hivatalosan nem hirdetik a fehér felsőbbrendűséget, azért tagjai fel-feltűnnek mllitáns erődemonstrációkon és közepesen kedélyes rasszista seregszemléken. Természetesen fekete-sárga Fred Perry-ruhadarabokat viselve (ja, és piros MAGA - azaz a Make America Great Again Trump-jelmondattal díszített - baseball-sapikban).
Kiskapu a bomber alatt
Nem ez az első eset, hogy egy szélsőséges csoport rátelepedik egy ruhamárkára, nem kis kellemetlenséget okozva a brandnek. Közismert, hogy a kétezres évek elején a Lonsdale volt a neonácik - és a szélsőjobbos fociultrák és -huligánok - kedvenc márkája, nem függetlenül attól a ténytől, hogy a márka középső betűi (NSDA) meglehetősen hasonlítanak egy bizonyos Adolf Hitler vezette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) elnevezésére, így a Lonsdale-pulcsira felvett bomberdzsekivel, picit letakarva a betűket úgy lehetett nyilvános viseletben náci szimpátiát villantani, hogy az semmiféle törvénybe nem ütközött. (Erre játszott rá később a német Consdaple is, ahol már a P-betű sem maradt ki).
A Lonsdale nem örült túlzottan a kiskapus megoldásnak, és egyre határozottabban kommunikálta elhatárolódását a szélsőséges eszméktől és csoportosulásoktól: antirasszista és LMBTQ-vonatkozású eseményeket támogatott, kampányokat indított - a "Lonsdale Loves All Colours" nemcsak az erős üzenetet megfogalmazó kollekcióval alkotott véleményt, hanem azzal is, hogy a cég termékeit a legkülönbözőbb etnikai hátterű modelleken mutatta be. A náci érzelmű vásárlóknak árusító viszonteladóikkal pedig egyszerűen megszakították a kapcsolatot.
A Lonsdale elég egyértelmű akciói el is érték a céljukat: a szélsőjobbos szubkultúrák idővel leszoktak a márka viseléséről.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
No Borders (@nobordersclothing) által megosztott bejegyzés, Júl 10., 2020, időpont: 4:42 (PDT időzóna szerint)
Vagy skinhead vagy rasszista
Ígértük, hogy még szóba hozzuk a skinheadeket: fontos hangsúlyozni, hogy a szubkultúrához tartozók körében ma is népszerűek a Fred Perry-termékek, ez azonban egyáltalán nem probléma a márkának, méghozzá azért, mert itt és most a tradicionális skinheadekről (szándékosan nem is a magyar helyesírást használjuk) van szó, akiknek a világon semmi közük a rasszista, náci és egyéb beteg ideológiákhoz.
Magyarországon, ahol általában a székházgyújtogató árpád-sávos kopaszok jutnak az ember eszébe a skinhead szó hallatán, a mai napig sokan nem tudják, hogy a világ szerencsésebb részén a hetvenes évekig (amikor is az angol szélsőjobb sikeresen magához édesgette a szubkultúrához tartozók egy részét) a skinheadek a legmultikultibb csoportot alkották: jellemzően a feketékkel együtt buliztak a jamaicai zenékre. A The Story of Skinhead című film legelején hangzik el a mondat, hogy
a skinhead mindig is egy multikulturális dolog volt. A jamaicai kultúra és a fehér Cockney munkásosztály-kultúra nászából született. Ez mindig is így volt.
És bizony a tematikus Facebook-csoportokban körülnézve azonnal egyértelművé válik, hogy a valódi skinheadek a Fred Perryt imádják, viszont a náci szitokszónak számít, ahogy mondják:
Ha rasszista vagy, nem lehetsz skinhead.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Oxblood Clothing (@oxblood.clothing) által megosztott bejegyzés, Jún 25., 2020, időpont: 6:28 (PDT időzóna szerint)
Az Instagramon vettük fel a kapcsolatot egy magyar skinhead-lánnyal, Kittivel, aki szerint a Fred Perry viselése szélsőjobbos körökben óriási tévedés.
A Proud Boys tagjai, abból kiindulva, amit képviselnek, valójában semmit nem tudnak Fred Perryről, vagy arról, hogy a márka tulajdonosai mennyire messze állnak az általuk képviselt szélsőjobboldali eszméktől.
Kitti elmondta, hogy a 70-es években az angol munkásosztályhoz tartozó tradicionális skinheadek körében azért is népszerű volt a Fred Perry ruházat, mivel maga Fred Perry is munkáscsalád sarja. A FP-ruhákat kedvelő magyar lány szerint
a skinhead-szubkultúrát később megpróbálták bemocskolni a szélsőjobboldali politikával, és ma az ilyen radikális nézetet vallók közül sokan úgy gondolják, hogy ez a fajta öltözködés és márka is a gondolkodásukhoz köthető.
Dicsérjen meg téged a Donald Trump!
A sors fura fintora, hogy nem sokkal a Fred Perry-közlemény megjelenése után rendezték meg az Egyesült Államokban az elnökjelöltek első tévévitáját, ahol Donald Trump - egy szélsőjobbtól való elhatárolódást firtató kérdésre válaszként - épp a Proud Boys nevét említette, majd hozzátette:
Vonuljatok vissza, álljatok készenlétben!
Amit úgy is lehetett értelmezni, hogy az elnök az elutasítás helyett inkább kitartásra biztatta őket, és még kicsit meg is simizte a buksijukat.
A New York Times azt írja, hogy szinte percekkel az elnöki kiszólás után a Proud Boys vezetője, Enrique Tarrio már meg is rendelte saját, pólógyártásban utazó cégétől a "Büszke fiúk készenlétben állnak" feliratú pólót. Reméljük, babérkoszorú nem lesz rajta.
A márka születése
A 40-es évek végén egy osztrák focista, Tibby Wegner kereste fel Perryt egy csuklószorító gyártásának ötletével, és az ő ötlete volt egy fehér gombos, galléros pólóing megalkotása is. 1952-ben Wimbledonban a megjelenésekor azonnal óriási siker lett a Fred Perry teniszpóló. Az 50-es évek végén az asztaliteniszezők számára készültek az első színes verziók (a pingpongban a labda miatt nem engedélyezték a fehér felső viselését), és ezek a pólók lettek a későbbi mod majd skinhead-kultúra kedvencei. A babérkoszorús logó az eredeti wimbledoni jelkép alapján készült. A márkát eredetileg a Perry-család menedzselte, és bár 1995-ben eladták a japán Hit Union cégnek, Perryék a mai napig szorosan együttműködnek a gyártókkal. A márka a kezdetektől fogva elképesztően népszerű a legnagyobb britpop, ska előadók körében - az egyik legismertebb FP-nagykövet pedig Amy Winehouse volt.
Kiemelt kép: John Lamparski /SOPA Images /LightRocket /Getty Images
