A legtöbb róla szóló cikkben úgy említik Rodriguest, becenevén Pedrinho Matadort, mint a valódi Dextert, a nappal rendőrnyomozó, éjjel az igazságszolgáltatás kezei közül kicsúszott bűnözőket kivégző regény-, illetve sorozathőst. A karakter Jeff Lindsay amerikai író fejében született meg, de sokkal többen ismerik a könyvek alapján forgatott, 2006 és 2013 között, nyolc évadon át futó tévésorozatból.
A történet szerint Dexter Morgan háromévesen elárvul, amikor az anyját brutálisan meggyilkolják egy láncfűrésszel. A fiút egy floridai rendőr fogadja örökbe, aki hamar rájön, hogy védence sohasem lesz túl az őt ért traumán, nem fogja legyőzni szociopata személyiségének vérszomjas hajlamait, ezért ahelyett, hogy megpróbálna ép embert nevelni belőle, inkább arra tanítja, hogy gyilkos vágyait ne ártatlanokon, hanem bűnözőkön élje ki.
Nem Dexter az első karakter, akiben hasonlóan keveredik a hős és az antihős. Ilyen A csodálatos Pókember képregényekben 1974-ben felbukkant Megtorló (The Punisher), Frank Castle is. Háttértörténete szerint a fekete, halálfejes pólót viselő, volt elitkatona feleségét és két gyermekét kivégzi a maffia, miután véletlenül szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak. A családja elvesztése miatt szenvedő Castle bosszút esküszik, és kegyetlen, egyszemélyes hadjáratba kezd - előbb a gyilkosok, majd a szervezett bűnözés ellen.
A Megtorló alakját egy 1969-ben induló, filléres regénysorozat címszereplője, Mack Bolan, a Kivégző (The Executioner) ihlette. Az író, Don Pendleton hőse a vietnami háborúban szolgál mesterlövészként. Halálosan hatékony, ezért kapja egyik becenévként a Kivégzőt. A másikat: Sergeant Mercy (Könyörületes Őrmester) pedig azért, mert az ártatlan civileken mindig segít. Hogy Bolan személyiségének az első becenevet kiérdemlő része válik dominánssá, akkor dől el, amikor váratlanul hazarendelik a háborúból, a családja temetésére. Bolan apja megölte a feleségét és a lányát, majd magával is végzett. A katona hamarosan megtudja, hogy mindez azért történt, mert az apja tartozott a maffiának, de nem tudott fizetni, a bűnözők ezért prostitúcióra kényszerítették a lányát, ő pedig ezt nem tudta elviselni. Mack Bolan rájön, hogy az igazi ellenség nem Vietnamban, hanem otthon, az Egyesült Államokban van, bosszút esküszik és maffiaellenes háborúba kezd.
Bár valóban vannak párhuzamok Pedro Rodrigues Filho valós, és az említett irodalmi alakok fiktív történetei között, a valóság jóval bonyolultabb, kegyetlenebb és mocskosabb, mint a fikció.
Született gyilkos
Pedro Rodrigues Filho 1954-ben született Brazília déli részén, az isten háta mögötti Santa Rita do Sapucaí körzetben. A sorsa nagyjából már azelőtt megpecsételődött, hogy világra jött volna: apja egy veszekedés közben hasba rúgta várandós feleségét, Pedrinho ezért sérült koponyával született. Alig 13 évesen már majdnem gyilkossá vált, amikor összeverekedett az egyik unokatestvérével és belökte a fiút egy cukornádpréselő gépbe. A srác csodával határos módon megúszta, Rodrigues pedig csak egy évvel később lett gyilkos.
Pedro apja egy iskolában dolgozott biztonsági őrként, de az alpolgármester kirúgta, miután azzal vádolta meg, hogy élelmiszert lop. Az akkor 14 éves Pedrinho szerzett egy sörétes fegyvert, majd a városháza előtt hidegvérrel agyonlőtte a tisztviselőt. Nem sokkal később kivégezte azt a biztonsági őrt is, akiről úgy gondolta, hogy tényleg lopta az ételt. A fiú 1968-ban São Paulóba menekült.
Az első két gyilkosság után alakulhatott ki a Rodriguesben az igazságosztó tudat. Elhitette magával, hogy nem a legsúlyosabb bűnt követte el, hanem tulajdonképpen Isten szolgálatába állt.
A nagyváros egyik lepusztult gettójában ezzel a meggyőződéssel kezdett új életet: drogtanyákat és dílereket rabolt ki a megélhetésért. Egy félresikerült akció során pedig elkövette a harmadik gyilkosságát.
A fiatal fiú hamarosan beleszeretett Botinhába, egy halott bandavezér özvegyébe. Eljegyezte a nála jóval idősebb nőt és összeköltözött vele. Filho nemcsak az ágyban, hanem az utcán is megpróbálta átvenni az elődje helyét: hogy bizonyítsa rátermettségét, megölt néhány embert a rivális bandák soraiból. Egy nap, amikor hazaért, vérbe fagyva találta a jegyesét. Botinhát brutálisan végezték ki, a fiatal Rodrigues pedig még brutálisabb bosszút esküdött. Több embert rabolt el és kínzott halálra, hogy szerelme gyilkosainak nyomára jusson. Amikor sikerrel járt, gengszterfilmbe illő leszámolást szervezett. Néhány barátjával egy esküvőn ütöttek rajta: hét embert gyilkoltak meg, tizenhatot pedig megsebesítettek. Az akció napján Pedrinho még mindig nem volt tizennyolc éves.
Megrágott szív
Nem sokkal később Rodrigues megtudta, hogy apja megölte anyját: a férfi egy machetével huszonegy vágást ejtett a feleségén. A fiú úgy gondolta, meglátogatja az apját a börtönben, és visz magával egy kést is. Nem elégedett meg annyival, hogy agyonszurkálja az apját: kivágott egy darabot a szívéből, megrágta és kiköpte. Az apa testén később pontosan huszonkét késszúrást számolt meg a halottkém.
Pedro Rodrigues Filho életében 1973. május 24-én kezdődött új fejezet, amikor letartóztatták és börtönbe zárták. A rácsok mögött a régi szabályai szerint élt:
ha a kedve vagy az érdekei úgy hozták, gyilkolt. Küldetéstudatában még csak hibázni sem tudott nagyot, hiszen bűnözők vették körül.
Egyszer, amikor egy másik börtönbe szállították, összezárták egy elítélttel egy rabszállító furgonban. Mindketten meg voltak bilincselve, de amikor a célnál az őrök kinyitották az ajtót, már csak Pedrinho élt. Az mondta, útközben megtudta, hogy a másik férfit nemi erőszakért ítélték el, és ezt nem bírta elviselni. Egy másik alkalommal viszont beismerte, hogy egy cellatársával nem annyira a bűnei miatt végzett, hanem azért, mert idegesítette a horkolása.
Túlélő
Rodriguest sokan gyűlölték a börtönben, mert rettegtek tőle. Többször próbálták eltenni láb alól, de hiába ütöttek rajta csoportosan, midig megúszta. Miután egyszer Pedrinho három támadóját is megölte, inkább békén hagyták, és ha tehették, elkerülték.
Bár a gyilkosságokért 126 évre ítélték, Rodrigues 2007-ben, harmincnégy év után szabadult. A brazil törvények szerint ugyanis senkit sem lehet 30 évnél hosszabb ideig rács mögött tartani, a börtönben elkövetett bűnökért pedig csak négy évet tudtak hosszabbítani a hatóságok. Az egykori rabtársak beszámolói szerint ilyen hosszú időt szinte lehetetlen túlélni a brazil börtönökben. Talán Pedrinho Rodrigues az egyetlen, akinek mégis sikerült. Ehhez pedig biztosan kellett az is, hogy nem érzett bűntudatot a rengeteg vérontás miatt.
Filho az ország északi részébe költözött egy tengerparthoz közeli birtokra, ahol afféle mindenesként dolgozott. De nem volt túl sokáig szabadlábon: 2011-ben újra elfogták, és a börtönévei alatt elkövetett erőszakos bűncselekményért, illetve mert részt vett a lázadásokban, újra elítélték. Az első büntetésével együtt összesen négyszáz évet szabtak ki rá, ami a brazil kriminalisztika történetének leghosszabb büntetése. Az újabb börtönévek alatt Rodrigues levelezni kezdett egy nővel, akit lopásért ítéltek tizenkét évre. Amikor a nő szabadult, meglátogatta Filhot és eljegyezték egymást.
Nyugdíjas sorozatgyilkos
Pedrinho Matadort tavaly újra kiengedték. Az idős sorozatgyilkosnak készül az önéletrajzi könyve, dokumentumfilmet forgatnak az életéről, barátjával, a 30 éves Pablo Silvával YouTube-csatornát üzemeltet. A júliusban a hatvanötödik születésnapját ünneplő Rodrigues majdnem negyvenkét évet, vagyis az élete több mint kétharmadát töltötte börtönben. Ő azt mondja, legalább száz emberrel végzett, a statisztikák hetven körülire teszik az áldozatainak számát. Közülük több mint negyven embert a börtönben ölt meg.
Filho azt mondja, idős korára megtért és megbánta a bűneit. Nem a gyilkosságokat, hiszen az áldozatait vagy önvédelemből, vagy küldetéstudatból ölte meg, vagyis hitte, hogy jogosan és jót cselekszik. Még akkor is, ha soha sem tagadta, hogy valamiféle bizarr eufóriát vált ki belőle a gyilkolás. Korábban volt a karján egy tetoválás
mato por prazer, azaz élvezetből ölök felirattal,
de nemrég egy másik mintával elfedette. Rodrigues azt bánta meg, hogy elmerült a bűn a világában, ahol már nem volt más választása, mint ölni a túlélésért.
Ezért most azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy meggyőzze a fiatalokat, ne akarjanak bűnözővé válni. Azt mondja, bár messziről csak a hírnév és a pénz látszik a gengszteréletből, közelről valójában csupa szenvedés, rothadás és halál. Kérdés, mennyire tudja meggyőzni a rajongóit arról, hogy legalább titokban ne akarjanak a nyomdokaiba lépni. Hiszen ki ne akarna hőssé válni?
Pedig Pedrinho Matadort sok mindennek lehet nevezni, de hősnek a legkevésbé. Egyszerre áldozat, bűnöző, túlélő, szociopata, harcos, és mindenek előtt sorozatgyilkos. Jól hangzik, hogy kizárólag bűnözőket ölt meg, de hát nem is nagyon tehetett mást, hiszen mindig bűnözők között élt. Ahogy igaz az is, hogy abban az időben, abban a világban, amelyikben Pedro Rodrigues Filhóból Pedrinho Matador lett, a miénktől teljesen eltérő volt a kultúrája volt az erőszaknak, és más volt az értéke az emberi életnek.
Kiemelt kép: Pedro Rodrigues Filho Facebook
