Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája legnagyobb baja a címe, ez már önmagában is okozhatja a film bukását. Amikor levegőt kell venni egy filmcím kimondása közben, sosem jelent jót.
Én komolyan veszem a munkámat, újra megnéztem az összes Éhezők viadala-filmet az elmúlt héten. Nemcsak azért, hogy felfrissítem emlékeimet, de be kell valljam, a young adult-zsáner az egyik bűnös szenvedélyem. Tudom, hogy borzasztóan egysíkúak ezek a „kiválasztott” fantáziák, amiket direkt úgy írnak meg, hogy az olvasó/néző azonosítsa magát az amúgy átlagosnak tűnő, ám különleges képességekkel rendelkező főhős személyével, de én élvezem őket.
A 2010-es évekre a zsáner valamelyest kifulladt. Az Útvesztő-széria volt talán az utolsó, melynek a befejező része kimondottan gyengére sikerült. Csak annak köszönhette anyagi sikerét, hogy viszonylag kevés pénzből készült. Már Az éhezők viadala utolsó két filmje sem hozta az elvárt nézőszámokat, így érdekes, hogy pont most próbálják meg felmelegíteni ezt a kicsit kihűlt instantlevest.
Itt az első meglepetés: milyen jól tették! Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája – te jó ég, ez a cím, valahogy rövidíteni fogom innentől fogva – egy kimondottan szórakoztató young adult történet. Az éhezők viadala világa amúgy is érdekes, nagyon kedvelem a disztópikus jövőképeket, ez a film pedig egy retro-disztópiát mutat be.
A viadal egy büntetés Panem népének, amiért 10 évvel ezelőtt fellázadtak a diktatúra ellen. A lázadók elbuktak, és innentől fogva minden évben egy arénában tartanak egy harcot a 12 körzetből véletlenszerűen kiválasztott fiatalokkal, hogy letörjék a lázadási kedvet. A csata életre-halálra zajlik, és csak egyvalaki élheti túl.
Viszont a Kapitóliumban uralkodó diktatúrának feltűnt, hogy egyre csökken a viadal nézettsége, és nő a lázadó támadások száma, ezért ki kell találni valamit. Főszereplőnk, Coriolanus Snow (Tom Blyth) a fővárosban játékmesternek tanul, hogy kihúzza az amúgy nagynevű, de mára elszegényedett családját a csávából. A nagy változtatás a jubileumi versenyre az, hogy minden diák kap egy kiválasztottat, akit próbálnak segíteni a harc során. Coriolanushoz kerül Lucy Gray Baird (Rachel Zegler), aki stílszerűen a 12-es körzetből kiválasztott csavargózenész (a filmben csak covey-ként nevezik őket).
A csúcspont maga a viadal, ahol egyszerre követjük főhőseinket, majd kapunk egy jó nagy harmadot, amikor is a történések utóhatásait ismerhetjük meg. Nagyon érdekesek a különbségek Katniss viadalához képest, a filmbeli emberek hozzáállása egészen más, máshogy kezelik a fiatalokat, nem akkora show az egész. Inkább tényleg a büntetés és elrettentés itt a cél, a nézettség csak most kerül szóba.
Szerintem jobb lett volna, ha nem próbálják mindenhol kényszeredetten, izzadságszagúan ráerőltetni a Jennifer Lawrence-filmek elemeit az új moziba. Elég, hogy a főszereplőnek megtették Snow karakterét, akit az eredetiben a zseniális Donald Sutherland játszott, de az új lányka a 12-es körzetből jön, ahonnan anno Katniss is, és folyamatosan dobálnak hozzánk apró neveket, elszólásokat, hogy a rajongók örülhessenek kicsit. Nagyon elcsépelt és olcsó megoldásokkal találkozhatunk. Na de milyenek a színészek? Meglepően jók.
Az ő vállán volt az egész film, és úgy gondolom, ezt a feladatot sikerrel teljesítette. Rachel Zegler gyönyörű és szépen énekel, amit ki is használnak az alkotók. Az énekesmadár folyamatosan csipog, néha kicsit röhejesen sokat dalolászik, de legalább a zenék jók (bár én eredeti nyelven néztem). Eddig nem láttam magam előtt, hogy őt a Disney miért választotta ki az élőszereplős Hófehérkéjük főszerepére, de most már értem. A lány kisugárzása, magabiztossága valóban sokat dob a karakter szexepiljén.
A többi szereplő is teszi a dolgát, az Eufóriából ismerős Hunter Schafer játssza Coriolanus unokatestvérét, Tigrist, akinek a sorsával tisztában vannak az alapanyagot ismerők. Jason Schwartzman alakítja a szegény ember Stanley Tucciját, ő a giccses műsorvezető. Ügyes a szerepében, tényleg eladja a viadalt a nézőknek. Peter Dinklage jelen van, igazából neki ez a „fizettek érte” típusú szerep. Karakterének, Casca Highbottomnak tudjuk, mi lesz a sorsa az első pillanattól kezdve.
Ha valakivel egy jelenetben szerepel, annak esélye sincs érvényesülni, Davis mindenkit elnyom maga körül – látni, hogy jól érezte magát forgatás közben. Már a megjelenése is röhejes (egyik szeme ragyogó kék, a haja meg olyan, mint Szörnyella de Frásznak), a viselkedése sokszor irracionális, ezen a vicces-ijesztő határmezsgyén mozog, amikor megszólal, versel vagy oktat. Olyan, mint egy karikatúra, aki a '80-as évek béna akciófilmjeiből köszönt vissza. Csak bámulni tudtam széles mosollyal.
Azt meg kell említenem, hogy nem hibátlan a film. Túl hosszú, egyértelműen érezni, hogy a rendező Francis Lawrence és csapata nem akarták, hogy az emberek azt érezzék, mint az Éhezők viadala trilógia kettészedett befejező része esetében. Ez egy kerek, lezárt történet, amit lehet folytatni, de ha nem kerül rá sor, akkor is egy egész sztorit alkot. A két és fél óra játékidő erősen érződik rajta, főleg a vége felé lesz kicsit izzadságszagú. Ugyanakkor a hibái ellenére ezt az Éhezők viadala-filmet élveztem a leginkább, jobban megfogott, mint Katniss valaha is tudott.
Katniss története három részben nem mutatott ekkora karakterfejlődést, mint Coriolanusé egy film alatt. Francis Lawrence jó szakember, a film szép és követhető a teljes játékidőben, de semmi extrát nem ad nekünk nézőknek, nincs egy jellegzetes kézjegye, ami alapján a nagynevű rendezők között lehetne emlegetni. De ezzel nincs baj, ez a film is csak egy young adult történet, erre ez a munka tökéletes volt.
Miért érdemes megnézni a szociopata Rómeó és az énekes-pszichopata Júlia történetét? Hát, ha ez a leírás nem kelti fel az érdeklődést, akkor ki lehet hagyni a disztópikus-retro jövőképbe ültetett főgonosz eredettörténet.
Mindenki másnak is csak ajánlani tudom, hogy bátran próbálkozzanak vele, mert tud újat mutatni a young adult sci-fi zsánerben. Az, hogy a főszereplőnek megtették az eredeti széria főgonoszát, és sikerrel abszolválták a kihívást, hogy szimpatikussá tegyék a figurát, már magában megéri a mozijegy árát. Popcorn-mozinak tökéletes. Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája (de jó, többet nem kell leírnom ezt a címet), megtekinthető november 16-ától a mozikban magyar szinkronnal és felirattal egyaránt.
