Pár napja vetíti az HBO GO a 4 órás dokumentumfilmet Michael Jackson gyermekbántalmazási ügyéről. Hatásos, elgondolkodtató és fontos film.
Ezt a kétrészes filmet lehetetlen úgy végignézni, hogy ne váltana ki intenzív érzelmeket a nézőből, több okból is. Egyrészt azért, mert mindenki volt gyerek, és az együttérzés/beleérzés ennél a témánál kikerülhetetlen. Másrészt azért, mert Michael Jackson kivételes szerepet töltött be a huszadik, sőt, a huszonegyedik század popkulturális életében: mindenki ismeri és mindenki gondol vagy érez valamit vele kapcsolatban. Ahogy a Neverland elhagyása egyik szereplője is mondja: mai fejjel szinte elképzelhetetlen, mekkora szupersztár is volt fénykorában.
A dokumentumfilm főszereplője két fiatal férfi: Wade Robson és Jimmy Safechuck, akik azt állítják, Jackson gyerekkorukban éveken át szexuálisan bántalmazta őket,
s módszeresen átprogramozta az agyukat, nehogy eszükbe jusson feldobni őt.
Robson és Safechuck nem kevesebbet állítanak, mint hogy a pop királya a szeretet nevében, isteni elrendelésről beszélve vette rá őket szexuális cselekedetekre, miközben ügyesen manipulálva eltávolította őket családjaiktól. Egyikük még földrészt is váltott: Robson családjának fele Ausztráliából költözött Jackson közelébe egy új élet reményében. Az otthon maradt apa később öngyilkos lett.
Az angol "starstruck" szó fantasztikusan kifejezi, amit ezek az emberek átélhettek, amikor a sztár hatása alá kerültek. Akár igazat mond Robson, akár nem, az tény, hogy csakis egyfajta megszállottság vezethetett rá egy anyát arra, hogy kapja háromból két gyerekét - Wade, a kisfiú hét éves volt - és Amerikába költözzön, maga mögött hagyva másik összezavart fiát és egy összetört apát. És ez csak egy szegmense annak a számtalan életeseménynek, melyeknek köze volt Jacksonhoz. Lehet, hogy nincs tárgyi bizonyítéka a gyermekmolesztálásoknak, az viszont látható, tényszerű, hogy az énekes megjelenése lavinaszerűen indította el két család szétesését.
Az utóbbi években egyre több olyan, kriminalisztikai témájú dokumentumfilm készült, melyek masszív kutatómunkájuk eredményével akár még előrébb is jutnak, mint az adott ügyben folyó rendőrségi nyomozás.
Mintha a filmesek a rendőrök munkáját végeznék - s a művészet így belenyúl a valóságba.
Ilyen volt a multimilliomos Robert Durst feltételezett gyilkosságáról szóló, pár éve készített HBO-s dokumentumfilm, Az elátkozott, illetve a Netflix óriási botrányt kiváltó sorozata, a Making a Murderer is, mely azt mutatta be, hogyan került börtönbe gyilkosságért egy, az alkotók szerint ártatlan ember, szintén Amerikában. Mindkét film konkrét jogi ügyek katalizátora lett.
Akár igazat beszél Robson és Safechuck, akár nem - nagyon nehéz nem hinni nekik. Őszinte, megrendült pillanatok, remegő kéz, remegő hang, lassan, félve kiejtett, őket is elborzasztó mondatok: vagy bátor, korábbi hamis tanúskodásaikat is felvállaló áldozatok ők - vagy minden idők leglenyűgözőbb dokumentumfilmes alakítását nyújtják. Ezt döntse el a néző.
Az általuk elmesélt történet zavarba ejtő és fájdalmas. Testnedvek, vércseppek és tragédiák szegélyezik.
A Neverland elhagyása négyórás, de egy pillanatig sem unalmas. Felépítése egyszerű: kronológiában haladunk előre az időben és párhuzamosan látjuk-halljuk a két férfi történeteit, és ismerjük meg a szexuális bántalmazás lelki vetületeit. Mert a dokumentumfilm legnagyobb erénye pszichológiai alapossága. Akár igazat mondanak a szereplők, akár nem - elképesztő precizitással ábrázolja a két ember lelki útját az öntudatlan áldozattá válástól a felnőttkori felismerésig: hogy valóban áldozatok voltak.
A legfontosabb állítás ugyanis az, hogy a bántalmazottság, ha egy elvileg szerető féltől szenvedjük el, az adott pillanatban egy gyermek szemszögéből nem felfogható és nem feldolgozható. És ha a bántalmazó fél okosan manipulál - mint tette Robsonék szerint Jackson is -,
akkor évtizedekre képes cipzárt húzni a bántalmazottak szájára.
Érdekes megfigyelni, mégis mennyire hasonló gyógyulási folyamaton ment keresztül a két főszereplő egymástól függetlenül: beszámolójuk szerint csak saját gyermekeik születése tartott kikerülhetetlenül tükröt nekik. "A bántalmazás okozta tünetek fokozódnak, ha szülő leszel - mondja Safechuck. - Minden felerősödik, mert látod, milyen ártatlanok is a gyerekek. Ha saját gyereked lesz, az a képedbe tolja az egészet."
Ne várjuk, hogy a Michael Jacksont, elveszett gyermekkorát és feltételezhetően súlyosan sérült személyiségét ez a film megfejti. Az áldozati oldalra koncentrál, ezért nem is kérhetjük számon rajta egy Jackson-biográfia jegyeit. Az már egy következő dokumentumfilm feladata lesz, s vélhetően nagyobb akadályok gördülnek majd a készítője elé, mint amilyenekkel a Neverland elhagyása alkotóinak meg kellett birkózniuk. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy több családtag szerint maga Jackson is testi-lelki terror áldozata volt gyermekkorában.
Az mindenesetre szintén fontos aspektusa a filmnek és tiszteletre méltó rendezői döntés, hogy nem borzalmas szörnyetegként mutatja meg az énekest, hanem hagyja, hogy a szereplők szavai magukért beszéljenek. Akik azt is elmondják, hogy Michael Jackson hatalmas művész volt, sok jó tulajdonsággal - és volt egy sötét oldala. Mint mindannyiunknak, bár a többségünknek remélhetőleg nem ennyire sötét. Mégis, a film finoman érzékelteti: nem fekete-fehér ez a sztori. És akkor még a szülői felelősségről nem is beszéltünk. Ezzel is szembesít a film.
Egy biztos: Michael Jackson megítélése már sosem lesz ugyanaz, túl sok a kérdőjel, a bálvány ledőlt.
A Neverland elhagyása kitekerten és fájdalmasan a gyermeki szeretetről is szól. Wade Robson elmondása szerint a sírba akarta vinni a történetét, annyira védte Jacksont, csak pár évvel ezelőtti összeomlása vezette rá, hogy csak coming outolva és az eseményekkel szembenézve tud életben maradni. "Hihetetlen, mire képes a szeretet" - mondja egyikük. És ha valami értelme volt, hogy elkészült ez a dokumentumfilm, az legyen ez: ne fogadj el édességet idegentől. Na jó, nemcsak ez. A gyermeki és az emberi lélek törékeny, de a gyógyulásra való képességet még a legkomolyabb lélektani hadviselés sem veheti el tőlünk.
A film 8-án debütált az HBO GO-n, a két rész televíziós premiere pedig április 10-11-én lesz.
