Mihalik Ábel a Kiscsillag, illetve a Kispál és a Borz dobosaként lett ismert, de már majdnem három éve saját útját járja. Bár azóta is jó néhány zenekarban dobol, ezzel párhuzamosan dalszerzőként és énekesként is aktív.
Ennek legújabb bizonyítéka az Abel Label névre keresztelt szólóprojekt, aminek első nagylemeze most készült el Won't give a funk címmel.
A dalokat kicsit lejjebb meg is lehet hallgatni, minden részlet pedig kiderül a most következő interjúból.
– 70% Water Project néven korábban is készítettél a mostaniakhoz hasonló stílusú számokat. Miben más az Abel Label?
– A 70%-ban kifejezetten az volt a lényeg, hogy videó legyen, illetve hogy más-más előadókkal együtt csináljuk, itt meg én vagyok a fő énekes is, illetve jóval nagyobb hangsúly van azon, hogy a hangszerek többségét én játsszam fel. Egy dalt át is emeltem onnan a lemezre, mert beleillett ebbe a funkos profilba. Ha úgy tetszik, ez a 70% Water és a Drastik Putto összekeverése.
– Ez a lemez viszont teljesen angol nyelvű. Eleged lett a magyar szövegekből?
– Erre viccesen azt szoktam mondani, hogy ha magyar nyelvű dalokat írok, 10 millió ember nem hallgat, angol szövegekkel viszont 4 milliárd. Utóbbi sokkal jobban hangzik... (nevet)
– Hogyan álltak össze a dalok? Van köztük valami összetartó kapocs, vagy egymástól függetlenül születtek?
– Az a tervem, hogy minden albumnak más a főtémája. Ennek a funkosabb, groove-osabb zenék, a következő bluesosabb lesz. Abból is már 6 számon dolgozom.
– Hogy választottad ki a közreműködőket? Közös munka volt velük a számok megírása, vagy csak az előadásból vették ki a részüket?
– Szólistáknál és énekeseknél szabadabb kezet adtam az embereknek, egyéb hangszereken azért körülbelül meg voltak írva a dolgok.
– Koncertezni is fogsz ezzel a repertoárral?
– Ez az, amit nem tudok. Elég cefet helyzet van itthon, ezt többen is boncolgatják, miért lehet, de túl sok a zenekar, túl sok a médium. Ennyi információt nem lehet feldolgozni csak úgy, és nem is akarunk.
Elmegyünk egy csomószor tök jó projektek mellett, mert nem érdekel semmi, csak a tuti recept.
A teljes lemez itt meghallgatható:
– A pontosság kedvéért tisztázzuk: milyen zenekarokban vagy épp benne?
– Játszom a Barabás Lőrinc Quartettben, a Nomadban, a RedRedben, a Szederben, illetve a Jónás Vera Experimentben és a Fenyves trióban. Van még egy-két halott vagy tetszhalott projekt is.
– Mekkora részben tölti ki jelenleg a dobolás, illetve a dalszerzés-éneklés az idődet? Van számodra prioritás a kettő között?
A dalszerzés nagyon könnyen megy szerencsére, lekopogom. Ha leülök, pár órán belül már egy egész jó váza megvan egy komplett dalnak szövegestül. Általában. A dobolás marad a fő elfoglaltság.
Sajnos a saját zenekar gyakran – főleg ha induló – csak viszi a pénzt és energiát. De ez marad ugye az emberből, ha elpatkol.
– Az Abel Label egyben egy lemezkiadó is. Milyen terveid vannak még vele a közeljövőben?
Saját projekteket tervezek kiadni, mint például a Penis Attack első lemezét februárban, amelyben mindössze ketten vagyunk Szeifert "Jason" Bálinttal. Ő basszusozik, én dobolok és billentyűzök egyszerre. Vicces kis zene, majd meglátjátok.
Bővebben a lemez dalairól
Won't give a funk
Ez a refrén a wc-n ülve született meg. Épp valamin idegeskedtem, aztán rájöttem, hogy mások hülyesége miért kéne, hogy érdekeljen, és ezt kezdtem dúdolni.
There's time
Paczári Viktor barátom kitett egy basszusgitározós videót, ahol a 70-es évekbeli preckóját (Fender Precision Bass) mutatta be, és annyira tetszett az alapja, hogy átküldettem vele és megírtam rá ezt a dalt. Vendég: Paczári Viktor – basszusgitár
Cruel tea
Ezt elmesélem az alábbi klipben. Vendég: Sena – ének, Fenyves Márk – gitárszóló
Carry on
Itt valami nagyon szintiset akartam csinálni. Pontosan nem is tudom, hogy született, de ebben van a szerintem legjobban sikerült átvezetés a refrénre, és talán ebben dobolok a legtöbbet. :D
One friend
Épp talán március volt. Többnyire nap nélkül. Aztán egyszer csak ott volt. És belesütött az arcomba. Egy megviselő tél után ez a legjobb dolog, ami történhet. Rögtön meg is született a refrén szövege. A dobot két darab szalagos mikrofonnal vettem fel; ahogy egyébként a Cruel tea-ben is. Vendég: Kaj Bernadett – vokál, Miskolczi Márk – bőgő
Favourite kind
Mensával elég nehéz volt időpontot egyeztetni, mivel nem itt él, de végül sikerült, és nagyon jó hallgatni a részt, ahol énekel. Ez a dal a saját fajom "ellen" szól. Hogy mennyire fura egy állatfaj a mienk. Vendég: M3NSA – ének, Lukács Gábor /PASO/ – alt szaxofon
I wan't to say
A lemez egyértelműen legidiótább száma. Majdnem végig fejhangon van énekelve, és többnyire Donald Trumpról szól. Nagyon hülye időszak ez az emberiség történelmében.
A lemez decemberben vinylen is megjelenik majd, így fog kinézni
Limbs
Ezt már a 70% Waterben megcsináltuk, és most ugyanazzal a bagázzsal vettük fel újra, csak jobb minőségben, meg rávokáloztam-billentyűztem.
Vendég: Zentai Márk /MÖRK/ – ének, Bécsy Bence /Jónás Vera Experiment/ – gitár, Szeifert Bálint "Jason" /MÖRK/ – basszusgitár
Sound you make
Transzcendentális keresés, hogy mégis mi is ez az egész. Ez talán a legpoposabb dala a lemeznek.
Fck sht up
Ez még anno 70% Waternek készült, de az eredetileg megkért MC teljesen megbízhatatlannak tűnt, szóval M3NSA beszállt, és olyat rappel benne a politikáról, hogy mindenki meghal. (nevet)
Vendég: M3NSA – rap, Czitrom Ádám – gitár, Ágoston Béla /Zuboly/ – tenor szaxofon, Szeifert Bálint "Jason" /MÖRK/ – basszusgitár
(A lemezt a Spotify-on ITT hallgathatod meg.)
