Az új album dalai között van olyan, amit a Covid-lezárásokat övező képmutatás, egy másikat pedig a szomszédunkban dúló háború ihletett. Mindezt igazi rockos hangszerelés kíséri.
A korábban főként dobosként ismert Mihalik Ábel manapság inkább producerként tevékenykedik (bár eredeti hangszerét sem engedte el teljesen), emellett pedig Abel Label nevű szólóprojektjével is aktív. Az élőben már jó ideje teljes zenekarként működő formáció különlegessége, hogy mindegyik lemez más műfajban készült: Ábel kalandozott már többek között a funk, a blues és az elektronika berkeiben, legújabb albumát pedig vérbeli rockos hatások jellemzik.
A dalszerző-frontember szerint azért Boomer Music lett a lemez címe, mert „nem nagyon hallgatnak manapság a fiatalok olyan zenét, mint én szoktam, vagy amiken felnőttem. Apám generációjának egy későbbi verziójának érzem magam sokszor. A címadó dalban írom is, hogy boomer vagyok 35 évesen. Ideje felvállalnom” – fogalmaz, hozzátéve, hogy egyébként egész sok mai zenét kedvel.
A lemez itt hallgatható meg:
A borítót Vigovszky Rita Szederke készítette Adamkó Péter fotója alapján. A szövegeket lektorálta Chovanecz-Molnár Éva, az albumot maszterelte Fenyvesi Márton. A külön kiemelt kivételektől eltekintve minden hangszert Ábel szólaltat meg, és ő is énekel. Spotify-on IDE KATTINTVA hallgatható.
Röviden az egyes dalokról
It shall pass – a pszichológusom nyugtatott ezzel, hogy mikor szorongok, gondoljak arra, hogy ez is el fog múlni. Ezt kicsit a dalszövegben továbbgondoltam. Akkoriban vettem egy basszustorzítót, ami megihlette ezt a riffet. Igazából a basszus volt meg legelőször az egészre és abból jött minden más hangszer.
Cliché – Ez egy kedves kis dal arról, hogy tudnánk egymást szeretni, ha nem lennének túl nagy elvárásaink másokkal szemben, illetve magunkkal szemben is óriási elvárásaink vannak. A másokkal való elvárásaink figyelésének egyik legjobb tesztje a forgalomban való közlekedés autóval. Még mindig bele tudok kerülni intenzív mérgelődésbe mások cselekedetei miatt, de már sokkal jobb a helyzet, mint pár éve. Gyakran tudok kedvesen legyinteni újabban.
Folk – Itt a gitárriff született meg először, aztán mivel elég népiesnek éreztem a motívumot, valahogy emlékeztem, hogy az „Elmegyek, elmegyek..” c. népdalt mindig is fel akartam dolgozni valamilyen módon. Végül ezt a dalt választottam erre a célra.
Game – Azt gondoltam, ez amolyan Foo Fighters-es dal lesz és ugyan kicsit olyasmi lett, de azért csak tettem bele fuvolát és idióta szólamokat, hogy ne legyen olyan. A szöveg arról szól, hogy az élet egy játék / illúzió és most már értem, szóval megpróbálok minél jobban játszani és szórakozni benne.
Boomer – ez egy nem annyira udvarias véleménydal főleg a trap műfajról, de a mai popsztár-ideálról is. Ebben vallom be, hogy 35 évesen boomer vagyok. Az az érdekes, hogy konkrétan egyre hamarabb maradnak le komplett generációk a technikai fejlődés exponenciális gyorsulása és a divatok mihamarabbi változása miatt. Már a 25 évesek zenei ízlését és sokszor kommunikációját sem értem egyáltalán, míg régebben azért tíz év még nem volt ennyire áthidalhatatlan szakadék. Ez persze lehet, hogy nem így van, de szubjektíven eléggé így tűnik.
We all belong – Mostanában nagyon foglalkoztat a tudat és minden ehhez kapcsolódó kérdés. Egyre inkább azt gondolom, hogy össze vagyunk sokkal jobban kötve, mint eddig valaha gondoltuk (és néhányan akartuk volna). Bár ez a dal kicsit hurrá-optimista, de a célja az, hogy rávilágítson, mennyien járunk szinte ugyanabban a cipőben és sosem vagyunk egyedül, még ha valaki annyira rosszul is érzi magát a bőrében, hogy ezt hiszi éppen.
A dalban Meggyes Ádám és Kováts Gergő fúj az Irie Maffiából (és Kéknyúlból is részben).
Nicely done – Ezt a dalt a Covid ihlette és az a körüli, kissé fasiszta intézkedések, illetve a képmutatás és a virtue signaling is témája. Sajnos a közösségi média sok esetben a vélt morális fölényünk villogtatásáról szól, de amúgy is nagyon szomorúnak látom az egész szosal médiát jelenleg. Kellene valami reform, nem?
Egyik barátomnak azt mondtam, hogy jó kis Blur dalt írtam és emiatt hónapokig azt gondolta, hogy ez a dal egy Blur feldolgozás. Mondjuk lehetne is.
Round & round – Ezt teljes egészében Galambos Peti énekli, aki a lemezen több dalban is közreműködik. Az élet körbe-körbe forog és valójában nem tudunk róla túl sokat.
Sinking – Ezt is Peti énekli. A szorongásról és kényszeres gondolatokról szól. Hogy mennyire rabul tud ejteni egy-két teljesen indokolatlan félelem. Megakadályoz az életben is, ha nem teszel valamit ellene – vagy kérsz segítséget.
Look – Ezt a dalt a mellettünk dúló háború ihlette. Ahogy idősödöm, egyre érthetetlenebb lesz a háború eszméje számomra. Nem akarok semmiféle erkölcsi felsőbbrendűséget kifejezni, csak sajnálom, hogy még mindig nem jöttünk rá, hogy mások gyilkolgatásával magunkat gyilkoljuk tulajdonképpen. Ráadásul ugye nem is a közkatona tehet róla, hanem jóval feljebb azok, akik be sem teszik a lábukat a harctérre. Kellemetlen belegondolni.
A lemezen körülbelül másfél évet ültem, és már csak azért is fejeztem be, hogy végre elengedhessem a kezét. Innentől az lesz vele, amit akarnak, hogy legyen. Próbálok ihletett maradni és figyelni a belső hangomra és a kreativitásom megtartására, de a mai helyzetben, ebben a furcsa, sietős taposómalomban nem nagyon van tér nem mainstream projekteknek itthon – pláne ha angol nyelvű - és nehéz ezzel lélekben dűlőre jutni. Sok körülöttem levő alkotón látom ezt a csendes elkeseredést.
Na de nem akarom negatív energiákkal zárni a mondandóm, hanem örüljön velem, aki akar, hogy megjelent végre a lemez és jöjjön is el a december 15-i lemezbemutatónkra a Turbinába!
