A “ghosting” egy létező kifejezés arra az esetre, amikor a beszélgetések, randik után lezárás nélkül tűnik el valaki a meghódított, általa “megszelídített” ember mellől. És bizony, igen gyakori jelenség.
Még mielőtt megbélyegezne valaki is, hogy csak a férfiakról írok ebben a témakörben, jelzem, tudom, hogy nőkre is jellemző ez a lelépési forma, úgyhogy: Hölgyeim, ti se lépjetek le szó nélkül valaki életéből. Az sem neki, sem nektek nem tesz jót.
Most viszont mégis női szemmel írom ezt a bejegyzést, mert több ismerősöm is járt már úgy, hogy megismerkedtek egy férfival, akivel nagyon jókat beszélgettek telefonon, értelmes, kedves üzeneteket váltottak, és egyszer csak nem jött válasz az utolsó kérdésre... és az utána következőkre sem... és már az ismerőslistáról is kikerültek. Mindezt egy szó nélkül.
Mi lehet az oka, ha valaki, akivel eddig kedélyesen elcsevegtél, eltűnik a cyber szobádból?
Első körben nyilván saját magát kezdi el górcső alá venni az ember. Talán valami rosszat mondtam? Megijesztettem? Megbántottam? Nem tetszem neki? Még ha realizálódott is ebből valamelyik, nem ez az oka.
A szó nélküli eltűnés oka, hogy az adott személy nem meri vállalni mindazt, amit érez, amit gondol. Gyáva odaállni – még ha csak virtuálisan is – a másik elé, és azt mondani, vagy írni, amit valóban gondol a helyzetről. (Felteszem, elég bajos lett volna jól működtetett párkapcsolatban élni vele, szóval nem nagyon érdemes bánkódni azon, hogy eltűnt.)
Mert kedves Uraim, lehet szépen is zárni egy – a másik által talán többre becsült – kapcsolatot.
Mit lehet mondani, ami enyhíti egy illúzió elvesztésének fájdalmát?
Vélhetően semmi nem fogja enyhíteni a fájdalmat, ha az egyik fél többet akart volna a másiktól, mint a puszta barátság, de mégsem rombol akkorát a szakítás. Mert végülis miről van szó ilyen esetben? Mindkét félnek van egy elképzelése, hogy milyen párkapcsolatban, milyen emberrel szeretnének élni, és ez a két elképzelés nem egyezik.
* Nagyon örülök, hogy megismertelek, de nincs meg bennem az az érzés, amivel téged boldoggá tudnálak tenni.
* Jobban tisztellek annál, minthogy raboljam az idődet, vagy megbántsalak.
* Mivel értékes embernek tartalak, nem szeretném a barátságodat elveszíteni, ezért tudd, hogy bármikor számíthatsz rám, ha bajban vagy, ha segíteni tudok neked.
* Öröm volt megismerni egy ilyen nagyszerű embert, mint amilyen te vagy.
* Köszönöm, hogy tanulhattam tőled, de most elköszönök, mert mindkettőnk ideje értékesebb annál, hogy elvesztegessük egy olyan kapcsolódásra, melyben nem leszünk boldogok.
* Bárcsak úgy éreznék irántad, hogy a tenyeremen hordozhassalak. Sajnos, nem tudom ezt megadni neked, és szeretném, ha helye lenne másnak az életedben.
Nem mindenkit vigasztalnának ezek a mondatok, de ha őszinte a viszony, akkor azért mégis csak jobb egy ilyen zárás, mint szellem módjára felszívódni.
A nő 40 felett (és előtte is) megérdemli azt, hogy a férfi őszinte legyen hozzá, és ne hagyja kétségek között, ha már egyszer megszólította, randira hívta őt. Az őszinte tiszta zárás egy egyszerűbb továbblépést eredményez, és a hitet is visszaadja abban, hogy lehet még szeretet-, és tiszteletteljes kapcsolódás két ember között.
