Lehet, a kormánynak kedvenc sportágat kéne váltani, merthogy nagyon úgy néz ki, a szeretett focink képtelen megtölteni a százmilliárdokból épült stadionjainkat.
Szombat délután a magyar amerikaifoci-válogatott Eb-csoportmeccsen magabiztos jatekkal, nagy fölénnyel, 24-7-re megverte a spanyolokat. A meccsen elképesztő hangulat volt, a közönség pazar légkört teremtett, 5200 torokból majdnem olyan hangosan zúgott a "Ria-Ria, Hungária", mint a szombathelyi művelődési központban a "Hazaáruló", amikor Hende Csaba Fidesz-politikus izzította a szavazókat. Akárhogy is, ezekben az időkben szokatlan élmény Magyarországon szombat délután telt házas stadiont látni.
Már az odafelé vezető úton érezni lehetett, hogy sokan lesznek: fél órával a kezdés előtt tömött villamosok nyitottak ajtót a Hidegkutinál, a megállóban várakozó utasok pedig egy idő után már alig fértek el a szurkolóktól. Meglehetősen bizarr élmény volt egy megálló alatt eljutni a Hős utcától egészen Amerikáig, az 1-es villamoson ugyanis most nem a környékbeli droghelyzet volt a fő téma, hanem hogy mégis mire van ekkora pofája Baker Mayfieldnek?!
A stadion előtt az NFL-mezes szurkolók pontosan úgy verődtek csoportokba, mint ahogy egy sima, "rendes" focimeccs előtt szoktak. Sapkákat, zászlókat árultak, a gyerekek kergetőztek, a szülők szotyiztak. Az embernek olyan érzése támadt, mintha egy párhuzamos világba került volna, ahol az amerikaifoci az alapértelmzett foci és nem mellesleg az emberek szeretnek meccsre járni.
A nézőtér gyorsan megtelt, a szurkolók magukhoz vettek megfelelő mennyiségű hotdogot, hamburgert és sört, majd összemosolyogtak, hogy ez olyan, mint az NFL.
És tényleg majdnem az volt.
A visszahordást választó magyar válogatott nagyon bátor játékhívásokkal kezdett, ráadásul nem a futást erőltették, hanem kifejezetten szervezett, néha látványos passzjátékokat hívtak. A magyarok irányítójának, Bencsics Márknak nemcsak a mezszáma (a 3-as) volt olyan, mint Russel Wilsonnak, hanem kis túlzással úgy is játszott (szerencsére, mint a 2013-as és nem a mostani).
Bencsics az első negyedben egy nem kifejezetten könnyű, negyedik és egyes szituációban hívott egy merészet és a zsebből kiforogva futott egy touchdownt. Ez már az elején megadta az alaphangot, innentől a válogatott uralta a meccset, de nemcsak rajtuk múlott a siker, hanem a közönségen is. A szurkolók tényleg nem hagyták játszani a spanyolokat. Egyrészt ezek az amatőr sportolók nincsenek hozzászokva, hogy többezer ember ellenük szurkol, másrészt a nézőtérről akkora hangorkán érkezett, hogy a spanyol játékosok szó szerint nem hallották egymást. Ez számukra azért volt baj, mert ebben a sportban időre kell elindítani a játékot, ha ezzel csúszik egy csapat, akkor jön a büntetés és hátrább kell vinni a labdát. Szombat délután ez háromszor is előfordult a Hidegkutiban, a szurkolók így szó szerint képesek voltak megállítani a spanyolok támadását.
A magyar csapat ellenfele három negyeden keresztül nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, mire magukhoz tértek volna már a meccs utolsó negyedében jártunk, a negyedik negyedben pedig mindössze egy touchdownt tudtak összehozni, így állt be a 24-7-es végeredmény.
A spanyolokon kívül alighanem maga a stadion is meglepődött a hangzavaron, az Új Hidegkuti Nándor ugyanis nem telik meg túl gyakran. Még úgy sem, hogy a Fidesz-korban ez az aréna kifejezetten aprónak számít. Deutsch Tamás, az MTK elnöke 2016-ban egy héttel a létesítmény átadása után azt mondta, hogy 2020-ra telt ház lesz a Hidegkutiban. Mint kiderült, Deutsch túl óvatos volt, mivel
a stadion már 2017 őszén megtelt. Jelzésértékű, hogy azon a meccsem sem az MTK játszott, de még csak nem is európai foci töltötte meg a Hidegkutit, hanem csakúgy, mint most: a magyar amerikaifoci-válogatott.
Kiemelt kép: Radó Norbert
