Ennek a filmnek a nagyvásznon lenne a helye. Nem feltétlenül formabontó, de a látványvilága és az akciójelenetei miatt vásznon lenne a helye.
Miután megnéztem A kimenekítés 2. részét kicsit John Wick szájízem volt. Nagyívű akciószcénák, epikus jelenetek és tragikusan klisés forgatókönyv elegye. Pedig egyes jelenetekben leírhatatlanul látványos Tyler Rake kalandja, emiatt lett volna lenyűgöző a moziban látni ezeket a jeleneteket.
Nem hagy egy másodperc levegővételt sem a nézőnek és az első pillanatól az utolsóig zseniális.
Ami furcsa, hogy A kimenekítés első része 2020-ban tökéletesen befejeződött. Korrekt akciófilm, kerek történettel, de mivel hatalmas volt a nézettsége, a Netflix berendelte a folytatást. Itt bizony el kell rugaszkodni a valóságtól, Tyler túlélte az első rész végén szerzett sérüléseit és kómában fekszik. Majd miután felébred, az első szavai a „ba*d meg!”. A régi Schwarzenegger filmek jutottak eszembe arról, amikor kóma után edz Tyler hat hétig és erősebb lesz, mint valaha volt.
Jön is a következő megbízás, ki kell menekítenie egy grúz börtönből az exfeleség húgát és két gyermekét. Ezzel egy személyes üggyé válik a fáradhatatlan izomkolosszus vérengzése. Itt találjuk a már említett több mint 20 perces vágás nélküli csodajelenetet, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, már aki képes meglátni a művészetet egy akció szekvenciában. A grúz börtönből való kiszabadításból gyorsan átcsapunk menekülésbe, börtönlázadásba, autós, majd vonatos üldözésbe helikopterek társaságában. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a 20-25 perc erősen meg van támogatva CGI-al és rejtett vágásokkal, de az biztos, hogy a tempó nem hagy időt rá, hogy belekössünk. Annyira áramlik a tesztoszteron, törnek a csontok, hullanak a végtagok, hogy sokszor csak felszisszenni volt időm a TV előtt.
Igazi férfias film. De képvisel valami értéket? Egyértelműen. A kaszkadőrmunkát bátran a legjobb John Wick-filmek mellé lehetne helyezni. A rendezés, a tempó, mind-mind elsőrangúak. Sam Hargrave rendező rászolgál minden pozitív jelzőre, ami csak eszünkbe jut.
Hiába kézi kamerával operáltak Hargrave-ék, tökéletesen látunk minden verekedést, ökölharcot, kézitusát. Követhető, nem szédülünk bele a túlzott rázkódásokba. Ha nagyon keressük a hibákat, akkor talán a forgatókönyv, a néha gyenge CGI és a dráma olykor unalmas perceit említeném meg. Sajnos nem sikerült a kiváló akciójelenetek üres járatait feltölteni értelmes, vagy érzelmes pillanatokkal.
Chris Hemsworth próbálkozik a drámával, de a pusztítás áll igazán jól neki. Társa, a második részben sokkal nagyobb szerepet kapó Nik (Golshifteh Farahani), aki szintén odateszi magát az akciózás során, sőt ő még a prózai részekben is hitelesnek tűnik. Érte fog aggódni igazán a néző, érte fogunk szorítani, mert
Az antagonista grúz maffiózók méltó ellenfelei Rake-nek, olyan típusú gonosztevők, akik golyószóróval kopognak be a szomszédba kölcsön tojásért. Minden pillanatban veszélyesek és nem tudjuk, mikor, kit és hogyan fognak likvidálni.
Még egy negatív dolgot ki kell emelni: angolosan szólva ez egy igazi „sequel-bait”. Vagyis nem feltétlenül azért készítették, mert volt egy kész történetük, amit el akartak mesélni, hanem akarnak még több folytatást Tyler Rake akció orgiájának és ez még csak a kezdet. Ugyan lezártnak tekinthetjük ezzel a filmmel a második rész konfliktusát, de felvezetnek egy még nagyobb, veszélyesebb fenyegetést. Szinte bedobják a csalit, hogy
Emiatt nem tekinthető olyan kerek, egész történetnek, mint a 2020-as első rész. Kicsit zavaró, de alapjában véve érthető, hiszen ha ennyire jól sikerült ez a második rész, én tárt karokkal várom a következő adag adrenalint!
Csak ajánlani tudom mindenkinek a Kimenekítés második részét. Nem baj, ha nem látta valaki az első epizódot, anélkül is tökéletes az élmény, persze nem árt, ha ismerjük valamennyire Rake karakterét.
a tékából és összecsődítettük a haverokat, hogy ezt most mindenkinek látnia kell. Typer Rake: A kimenekítés 2. megtekinthető a Netflix kínálatában.
