Már kisfiúként beleszeretett a természetbe, mára pedig globális szupersztárrá vált dokumentumfilmjei révén.
David Attenborough 1926. május 8-án született, mindössze tizenhét nappal II. Erzsébet királynő után, és hozzá hasonlóan ő is a stabilitás szimbólumává vált egy viharos világban. A televíziót a születése utáni évben találták fel, de csak az 1950-es években kezdett bekerülni az emberek otthonaiba, épp, amikor az ő karrierje is elstartolt. Az első műsort, amelyet készített, alig tízezren követték figyelemmel, 2019-ben pedig Our Planet című sorozata lett a Netflix legnézettebb eredeti dokumentumfilmje, csak az első hónapban 33 millióan nézték meg. Vagyis Attenborough túl a kilencvenen érte el népszerűsége csúcsát, s ma már egy globális szupersztár, valamint az általánosan kedvelt közszereplők felettébb szűk táborának egyik tagja. 2018-ban a YouGov felmérése szerint ő volt a legnépszerűbb ember Nagy-Britanniában.
Attenborough egyébként már kisfiúként beleszeretett a természetbe, amikor a leicesteri szomszédságában bogarak, rovarok és kétéltűek után kutatott. Három testvér közül a középsőként született, és tanárcsaládban nőtt fel. Apja, Frederick a Leicester-i Egyetem igazgatója volt, édesanyja, Mary pedig tehetséges zongorista. David gyerekként trópusi halakkal teli akváriumokat tartott, fiatal tinédzserként pedig egyedül, kerékpárral járta be Észak-Angliát különféle kövületek után kutatva. Amúgy a mai napig gyűjt, többek közt a törzsi művészet darabjait, könyveket és zenéket, s bár több mint egy tucatnyi állatfajt neveztek már el róla, köztük egy röpképtelen gyíkot, a Trigonopterus Attenboroughit, illeve egy dinoszaurusz-nemzetséget, az Attenborosaurust, ő maga korántsem számít természettudományi szaktekintélynek.
„Mindenki azt hiszi róla, hogy egy kiváló természettudós” - mondta Mary Colwell producer és író, aki a 2000-es években együtt dolgozott vele a Natural History Unitnál. „Egyáltalán nem az. Ő egy nagyszerű és kivételes mesélő. Mindenki úgy gondolja, hogy ő készíti ezeket a műsorokat, de ez sem igaz, bár nélküle nem lennének ennyire szikrázóak, az kétségtelen.”
Attenborough pedig egyetért a kollégájával: „A munka és a hírnév elválik egymástól” - mondta. 1979-ben háromszor körbeutazta a világot, hogy elkészítse az Élet a Földön című úttörő sorozatát. Ő írta a forgatókönyvet, és természetesen narrátorkodott is, illetve a helyszínen vezette be az éppen következő képsorokat, de nem volt ott minden felvételnél.
– magyarázta korábban a tévés, aki egyetlen dicséretet fogad el: ha a mesélői képességét méltatják. Robert Attenborough, David fia, a Cambridge-i Egyetem antropológusa előhívta egy tinédzserkori emlékét, amikor apja egy vacsoraest házigazdájaként szónokolt, Robert pedig csodálta azt, ahogyan elő tudott adni egy-egy vicces történetet.
A tévézés úttörője
Attenborough a történetmesélését hét évtized alatt csiszolta tökéletesre a televízióban - ő mindenekelőtt egy profi tévés. Miután Cambridge-ben természettudományokat tanult, feleségül vette egyetemi szerelmét, Jane Orielt, és a számára unalmas, kiadói állását otthagyta a televíziózás új, csillogó világáért. A kamera mögött kezdte, miután az egyik első főnöke úgy látta, hogy túl nagyok a fogai ahhoz, hogy műsorvezető legyen.
1954-ben Jack Lesterrel, a londoni állatkert hüllőkurátorával Sierra Leonéba utazott, hogy leforgasson egy új sorozatot, a Zoo Questet. A koncepció egyszerű volt: vadállatokat fognak be (a zsákmányaik között voltak pitonok, madárevő pókok és madarak), majd visszahozzák őket Londonba, hogy az állatkert gyűjteményét gyarapítsák.
A Zoo Quest aztán óriási sikert aratott, és megalapozta Attenborough későbbi karrierjét. Ami kezdetben nem kifejezetten a természetfilmekről szólt...
1965-ben ugyanis a BBC Two csatorna vezetője lett, amit az akkori tévés szakemberek szkeptikusan fogadtak, mivel eleinte fiatal szemfényvesztőnek tartották.
„Mindenki elfelejtette, hogy nemcsak természetfilmes voltam, hanem az elejétől fogva képzett tévés is” – nyilatkozta. David a csatorna irányítójaként, majd később mindkét BBC-csatorna programigazgatójaként nagy újító volt.
1967-ben a brit kormány úgy döntött, hogy a BBC Two lesz az első csatorna, amely színesre vált, Attenborough pedig nekilátott, hogy kihasználja ezt az előnyt. Többek közt a Monty Python Repülő Cirkusza is az ő irányítása alatt aratott nagy sikert. 1972-ben ő volt az, aki támogatta a "közösségi programokat", amelyek között szerepelt a transzneműek első bemutatása a brit televízióban, sőt, még a telefonos bejelentkezéseket is ő javasolta, hogy a nézőket így jobban bevonják a műsorokba, mindezt évekkel azelőtt, hogy ezek a gyakorlatok világszerte elterjedtek volna. Sőt, nem sokan tudják, de azt is Attenborough-nak „köszönhetjük”, hogy a teniszlabda ma sárga vagy élénkzöld színű. Addig ugyanis főként fehér vagy fekete labdákat használtak, amelyek viszont nem mutattak jól a színes tévés közvetítésekben, így Attenborough azt javasolta, hogy legyenek sárgák a labdák, hogy jól láthatóak legyenek a tévék képernyőin.
David, a színész
Élete egyik fő műve, az Élet a Földön 1979-ben 13 egymást követő vasárnap estén 55 percig volt látható. A BBC öregjei számára a történelem az Élet a Földön előttre és utánra oszlik. „Nem is tudtuk, hogy mekkora változást fog hozni” – mondta Mike Salisbury, a sorozat egyik producere - „A végére már 14 millió ember nézte”.
Az Élet a Földön sikere után Attenborough a ’80-as évek nagy részét azzal töltötte, hogy befejezze természetfilmes trilógiáját: Az élő bolygóban az ökológiát vizsgálta, Az élet megpróbáltatásai pedig az állatok viselkedését tárta a nézők elé. Attenborough ekkor a figyelmét kevésbé divatos témákról szóló sorozatokra is fordította: növényekről, pókokról, botsáskákról és más gerinctelenekről szóló szériákra. A közönség kedvelte a lelkesedését, a gyors észjárását és az állatok iránti szeretetét, amely már akkor is nyilvánvaló volt, amikor a Zoo Quest című sorozatban egy apró afrikai bozótpatkányt etetett üvegből.
Ugyanazokat a géneket örökölte, mint a bátyja, Richard Attenborough, a 2014-ben (90 évesen) elhunyt színész-rendező, akit a legtöbben a Jurassic Park (1993) John Hammondjaként ismernek, ám olyan filmekben is szerepelt, mint A nagy szökés (1963), A Főnix útja (1965), a Homokkavicsok (1966), A csodatévő (1969), a Csoda New Yorkban (1994) vagy az Elizabeth (1998), rendezőként azonban még sikeresebb volt, hiszen Oscar-díjat nyert a 1982-es Gandhiért, és ő vezényelte le többek között A híd túl messze van (1977) című háborús filmet, vagy az 1992-es Chaplint. "Gyakran mondtam, hogy David épp ugyanolyan jó előadóművész, mint a bátyja" – mondta Mike Gunton, a BBC egyik producere.
De úgy tűnik, nemcsak a filmjeiben, hanem a való életben is színészkedett. Fiatal producerként ugyanis Attenborough-ba belevésődött, hogy a magánéleti meggyőződéseket nem szabad a nyilvánosság elé tárni. Mindig is liberális nézeteket vallott, ugyanakkor a BBC hagyományos pártpolitikai semlegességgel kapcsolatos álláspontját képviselte.
A nyilvánosság előtt épp ezért mindig is rendkívül visszafogott volt. Az újságírók gyakran megjegyezték, hogy az interjúk során nem hajlandó érzelmeket mutatni, kifejezni. Ez a kép azonban az emocionálisan elfojtott angol úriemberről a fia szerint egyáltalán nem felel meg annak, ahogy amúgy a hétköznapokban viselkedik. „Úgy tekintek rá, mint az angol férfiasság minden szabálya alóli kivételre. A magánéletben egyáltalán nem szégyenlős az érzelmeivel kapcsolatban. Ebben az értelemben nem tekinteném klasszikus angol férfinek – ennél ugyanis jóval melegebb, kifejezőbb ember” – magyarázta Robert Attenborough.
90 fölött a csúcson
David Attenborough most, 97 évesen keresettebb, mint valaha, továbbra is ontja magából a filmeket és a sorozatokat. 2019-ben az Our Planet című sorozattal aratott nagy sikert, 2020-ban pedig nagyjábóé mindenki a netflixes filmjéről, Az élet a bolygónkonról beszélt, többen is az év legjobb filmjének választották doksi létére. S azóta is kijött több produkciója, többek közt a Zöld bolygó (2022), a Prehisztorikus bolygó (2022) és a Vad szigetvilág (2023), jelenleg pedig az Our Planet II utómunkálatai zajlanak.
Attenborough 2011-ben azt nyilatkozta: „Ötven évvel ezelőtt, amikor a WWF-et (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap – a szerk.) megalapították, körülbelül hárommilliárd ember élt a Földön. Ma már majdnem hétmilliárdan vannak. Több mint kétszer ennyien - és mindegyiküknek szüksége van térre. Helyre az otthonaik számára, helyre, ahol megtermelhetik az élelmüket (vagy ahol mások termeszthetik meg nekik), helyre, ahol iskolákat, utakat és repülőtereket építhetnek.
E kijelentés óta eltelt 12 év, azóta pedig nyolcmilliárdan vagyunk, a helyzet tehát nem lett jobb, túl a 95-ön azonban Attenborough már úgy érzi, nem feltétlenül az ő dolga a vészharangok megkongatása. Épp ezért támogatja Greta Thunberget és az iskolás klímasztrájkolókat, s azt hirdeti, hogy a bolygó most már a fiatalabbak kezében van. Láthatóan továbbra is lenyűgözi a körülötte zajló élet és a társadalmi változások minden fajtája, de ösztönösen ragaszkodik életének legfőbb szerepéhez, az érdeklődő megfigyelőéhez, aki élteti a környezeti változásokért kiáltó új generációt.
Természetesen ebben a korban Attenborough már gyakran gondol a halálra, egy interjúban pedig azt nyilatkozta, reméli, a távozása gyors lesz. Elmondása szerint ugyanis a legnagyobb félelme mindig az volt, hogy öregkorára elbutul és tehetetlen lesz. Ez szerencsére nem következett be, hiszen továbbra is rendkívül aktív, mindenesetre reméli, hogy az utolsó pillanatai nem lesznek fájdalmasak vagy "fárasztóak mások számára".
S természetesen David Attenborough kapcsán nem feledkezhetünk meg egykori állandó magyar hangjáról, a 2010-ben elhunyt Végvári Tamásról, aki sokat tett azért, hogy az elhivatott angol természetbarát Magyarországon is rendkívül népszerű legyen.
