És akkor ott, abban a pillanatban tényleg megállt az élet. Egy egész ország szorított érte.
Péter 30 évesen hagyott itt minket, neki cisztás fibrózisa volt, ugyanúgy a tüdő volt a fő bajforrás.
Nemrég esett át transzplantáción, ennek kapcsán írtam róla cikket. A műtét után lebénult a lábfeje és a nyelve, az interjút is írásban készítettem vele, hiszen alig tudott beszélni. De annyira akart, olyan súlyos és fájdalmas előzményekkel jutott el az operációig, hogy fel sem vetődhetett senkiben a vég lehetősége.
Péter, habár állapota pici gyerekkorától súlyos volt, tanult, dolgozott, edzett. Ha végre kijutok a kórházból, megkérem Zsuzsi kezét, ezt írta nekem az interjú végére. Imádott utazni. Thaiföldre vágyott. De a közeli helyeket is szerette. Sosem tudhatta, hogy melyik az utolsó nyara, ezért minden idejét kihasználta, már ha az egészsége engedte.
Úgy élt, hogy nem lehetett hiányérzete. Habár a sors nehéz élettel kínálta meg, ő kihozta belőle a legtöbbet. Minden fájdalom, aggodalom, ájulások, kómás állapotok, géphez kötött hetek ellenére imádott éli. Mert neki az élet, a létezés nem rutin volt, hanem ajándék.
Minden percet úgy élt meg, hogy benne volt a pakliban: nem lesz következő.
Nem halogatott, nem várt, nem hárított, nem tolta a felelősséget másra, nem kereste a kifogásokat.
Kőkeményen edzett, olyan brutális formában volt, hogy bármelyik egészséges, harmincas férfi megirigyelhette volna. A munkahelyén helytállt, lakásra gyűjtött, családot akart, Zsuzsitól gyereket, olyan életet, mint amilyet mi, a többség élünk.
Nekünk ez a hétköznap, neki ez lett volna az ünnep.
Mi mérgelődünk, nyavalygunk, ő megbecsülte azt, amije van.
Aznap már nem bosszankodtam a wifi miatt.
Mélyen magamba szállva türelmesen vártam a kapcsolódásra. Péter egy ilyen nyugodt estéért, amikor háborítatlanul kap levegőt, a fél karját odaadta volna. Minden további szitokszó meggyalázta volna a halálát. Csendben dolgoztam tovább.
Kötelességem tanulni a halálából.
De még inkább az életéből. végső búcsút lehet tőle venni, mindenki ossza meg, osztozzunk együtt a fájdalmon, mert elviselhetetlen
❤ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!
