Szabó Amanda Imola, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének doktorandusza és a Másfélfok állandó szerzője legújabb cikkében a hőstressz munkára gyakorolt hatásait mutatja be.
Mint írja, a munkavégzés során fellépő hőstressz becslésére kifejlesztett nedves gömb hőmérséklet (wet bulb globe temperature-WBGT) index a hőmérséklet, a páratartalom, a szélsebesség és a napsugárzás függvényében jellemzi az emberi hőterhelést Celsius-fokban kifejezve. Ez alapján már 24-26 Celsius-fok feletti WBGT-nél is csökken munkatermelékenység, 33-34 Celsius-fokos értékek mellett pedig már a közepes intenzitású munkavégzés visszaesése is 50 százalékos lehet.
Az extrém forróság ráadásul veszélyeztetheti az emberi szervezetet. A tartósan fennálló hőségben való munkavégzés miatt több mint egymilliárd munkavállaló van potenciálisan kitéve egészségügyi kockázatoknak. A veszély a mezőgazdaságtól és az építőmunkától a gyárakon át a hősziget jelenség által sújtott városokig rengeteg területen jelentkezik.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a globális felmelegedés hatását vizsgáló jelentésében a termelékenység és a munkakörülmények esetén várható kockázatokat összegezte. Az eredmények alapján még ha sikerül is 1,5 Celsius-fok körül korlátozni a hőmérséklet-emelkedést, 2030-ra globálisan várhatóan 2400 milliárd dolláros veszteséget okoz majd a hőstressz.
Az éghajlatváltozás mérsékléséért tett drasztikus lépések nélkül ez az összeg még magasabb lehet.
A hőstressz miatt csökkenni fog a munkavégzés lehetséges intenzitása és időtartama, így az optimista becslések szerint is a teljes globális munkaórák legalább 2,2 százaléka elveszhet 2030-ra, ami 80 millió teljes állásnak felel meg.
Ez a globális átlag, regionálisan még kiugróbb értékek lehetnek.
Egyre nőnek az egyenlőtlenségek
A hőstressz gyakran más kihívásokkal is együtt jár. Az ILO jelentése alapján a legkritikusabb régiók Nyugat-Afrikában és Dél-Ázsiában találhatóak, ahol a termelékenység-csökkenés 2030-ra elérheti az 5 százalékot is, összesen közel 50 millió teljes állásnak megfelelő munkaóra eshet ki.
Mohammad Reza Alizadeh, a McGill Egyetem munkatársa és kollégái egy publikációban arra jutottak, hogy a hőhullámnak való kitettség a legalacsonyabb jövedelmű régiókban 40 százalékkal magasabb volt a 2010-2019-es időszakban a legmagasabb jövedelmű régiókhoz képest. Ezzel párhuzamosan a szegényebb országokban csökkent a felmelegedéshez való alkalmazkodóképesség.
Az összefüggő hőhullámok akár 2,5-szer nagyobb területen fordulhattak elő az elmúlt évtizedben az 1980-as évekhez képest, ami még a gazdagabb országokban is veszélyeztette az alkalmazkodást. A legalacsonyabb jövedelmű régiók esetén 2060 és 2069 között várhatóan 1,8-5-ször nagyobb területen fordulnak majd elő hőhullámok, mint a magasabb jövedelmű régiókban.
Az emelkedő átlaghőmérséklet hatásai foglalkozásonként és foglalkoztatási ágazatonként eltérően jelentkeznek. A nagy fizikai megterheléssel járó munkákat vagy a hosszan tartó szabadban végzett munkát például kifejezetten veszélyezteti a fokozódó meleg, az építőipari és mezőgazdasági dolgozók lehetnek a leginkább érintettek.
A túlzott forróságból eredő problémák súlyosbítják a gazdag és szegény országok, valamint a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenséget. Mivel a hőstressz által leginkább érintett régiók között fontos élelmiszer-termelő területek is vannak, a jelenség a mezőgazdaság hozamára és így az élelmiszerárakra is hathat.
Európa sincs biztonságban
Európát sem kíméli a hőstressz, egy, a kontinensre fókuszáló tanulmány alapján a termelékenység a maihoz képest 1,6 százalékkal eshet vissza 2080-ra. Wojciech Szewczyk és munkatársai szerint a déli és keleti régiók jobban kitettek. A kutatók úgy vélik, 25 Celsius-foknál magasabb hőindex értékek esetén akár 40 szézalékkal csökkenhet a termelékenység a nehéz fizikai munkavégzés során.
Dél-Európában, így Spanyolországban, Olaszországban, Horvátországban, Romániában és Görögországban 2050-re 40-50 nappal nőhet a 25 Celsius-foknál magasabb hőindexszel jellemezhető napok száma. A Földközi-tenger európai partjainál 2080-ra akár 50-60 napon át a 28 Celsius-fokos hőindex küszöbértéket is meghaladhatja a forróság.
A hőstressz munkatermelékenységre gyakorolt hatása az éghajlatváltozás legsúlyosabb gazdasági következményei közé tartozik, a jelenség az egyes munkavállalókat, családjukat, vállalkozásokat és egész közösségeket érint.
A probléma gazdasági, társadalmi és egészségügyi hatásai megnehezítik a szegénység leküzdését, illetve emberhez méltó jobb lakó- és életkörülmények elérését.
Az extrém hőmérsékletek hatásai a 17 ENSZ Fenntartható Fejlődési Célból (SDG) 9 elérését veszélyeztetik. A hőstressz okozta kockázatok és egyenlőtlenség minimalizálása érdekében globális összefogásra és befektetésekre van szükség.
