„Létezik a Földön egy olyan hely, ahol békében élnek az emberek. Nincs politika, vallás és az átkozott pénz sincs. Az itt élők minden olyan tényezőtől mentesek, ami békétlenséget hozna. Itt az emberek politika, vallás és pénz nélkül élnek” - írja a Hírma. „Ez egy igazi paradicsom. Egy olyan „sziget” Földünkön, ahol néhány ezer csodás ember megmutatja a világnak, hogy működhet egy társadalom, politika, vallás és pénz nélkül is.”


Ez a város, az indiai Auroville visszatérő témája a spiritualitással, ezotériával, más dimenziókkal, összeesküvés-elméletekkel és városi legendának bizonyuló szenzációs hírekkel foglalkozó portáloknak. Mind azt állítja, hogy itt az élet egészen más, mint a Föld többi részén.

Auroville-t a hippimozgalom idején, 1968-ban alapították. Ekkoriban a nyugati társadalmakban rengetegen kerestek az addig megszokottól eltérő utakat, és sokan fordultak a keleti vallások, illetve filozófiák felé. A Beatles tagjaitól kezdve művészeken, vagy éppen az amerikai álomtól megcsömörlött embereken át ezrek zarándokoltak különböző indiai spirituális központokba, hogy megtisztuljanak, megvilágosodjanak, békét leljenek. (Ez a fajta motiváció hajtja az Ízek, imák, szerelmek című film főhősét is.)

A várost alapító nő, Anya (Mother) Mirra Alfassa néven született Párizsban, 1878-ban. Anyja egyiptomi, apja török volt. Feleségül ment egy festőművészhez, azután elvált, és egy filozófushoz ment, aki elvitte Japánba és Kínába abban az időben, amikor Mao Ce-Tung első politikai esszéit írta, majd az indiai Pondicherrybe, ahol találkozott Sri Aurobindoval, egy indiai hazafival és spirituális vezetővel. A férfi egyenrangú spirituális társának és munkatársának tekintette Mirra Alfassát, és egyébként ő kezdte el Anyának nevezni. 1926. november 26. után, amikor Sri Aurobindo elvonult a világtól, az Anyára hagyta, hogy igazgassa a Sri Aurobindo Asramot, a köréjük gyűlt tanítványoknak a közösségét. Később, amikor gyermekes családok is csatalakoztak az asramhoz, létrehozta és felügyelte a Sri Aurobindo Nemzetközi Oktatási Központot, annak kísérleteivel az oktatás területén. Amikor 1950-ben Sri Aurobindo elhunyt, az Anya folytatta a spirituális munkát, irányította az Asramot, és vezette a tanítványokat.

Auroville megalapításakor Anya célja az volt, hogy olyan hely legyen, ahol „férfiak és nők minden országból békében és folyamatosan növekvő harmóniában képesek együtt élni, felette állva minden vallásnak, politikának és nemzetiségnek."

Úgy tervezték, 55 ezresre duzzad majd Auroville lakónak száma, ám sem élnek ott párezernél többen.

A város továbbá úgy tervezték, hogy az energiaszükségletét megújuló energiaforrásokból biztosítsák, valamint négy zónára osztották: kulturális-, ipari-, nemzetközi- és lakónegyedre. Ezek célja megjeleníteni az ember négy alapvető tevékenységét a társadalomban a kultúrától és oktatástól a munkáig és közigazgatásig. A nemzetközi zóna az a hely, ahová a különböző országok, nemzetek felépíthetnek egy pavilont, hogy bemutassák saját kultúrájukat.

A település önmagát fenntartható ökovárosként határozta meg.

Saját gazdaságukban termesztik a rizs és gabonaféléket, a zöldségek egy részét, a gyümölcsöket. Önellátók tejből és tejtermékből is. A fenntarthatóság, a zöld megoldások keresése ma is kiemelt cél a település életében.

Ugyanakkor a valóban létező város nem pontosan az a hely, aminek az idealista leírások mutatják„Úgy kell elképzelni, mint egy oázist, egy szigetet a letarolt, lepusztult indiai nyomor kellős közepén. Valamikor az 1960-as évek végén, a világ minden tájáról odasereglő hippik építették maguknak, egy spirituális vezető, bizonyos Mother irányításával. Úgy tervezték, hogy ez lesz a jövő mintavárosa, ahol minden ember egyenlő, nincsenek vezetők, senki nem szolgája senkinek.

Nem használnak pénzt, biogazdálkodásból tartják el magukat, napenergiával főznek – fűteni ugye nem kell – és csak olyasmit tesznek, ami nem árt az anyaföldnek.

Fákat ültettek és házakat építettek, és kialakítottak egy valóságos kis földi paradicsomot. A legtöbb időt a szellemük fejlesztésére fordítják: jógáznak, meditálnak, énekelnek” - mondta a városról Sándor Anikó újságíró, aki néhány éve járt Auroville-ben.

„Sokan látják úgy, hogy az elképzelés utópisztikusnak bizonyult, mert az ember nem elég fejlett még spirituálisan ahhoz, hogy így éljen. Anno a kommunizmus is jó ötletnek tűnt. Ma fehér urak és indiai szolgák laknak ott, persze sokan vannak olyanok is, akik ma is az eredeti elképzelés szerint élnek. A Mother mindenesetre valószínűleg forog a sírjában.”

A város mindenesetre az egész világon legendás helynek számít, és turisták ezrei érkeznek ide, hogy a saját szemükkel lásssák.



❤ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!