Azok kerültek veszélybe, akiket a zsűri a legjobbra értékelt, Valkusz Milán viszont hódított Zsédaként.
Mindig érdekes megfigyelni, mennyire más tud lenni az – elvileg – szakértőkből álló zsűri és a közönség értékítélete. Gyakran előfordul, hogy valakit a zsűri egekig magasztal, jó pontokat ad neki, a végén mégis kiesik.
Ennél persze csak egy bosszantóbb van, amikor az én személyes kedvenceimet ejtik ki, mint ahogy most is történt.
Ilyenkor persze felröppennek összeesküvés-elméletek arról, hogy manipulálják a versenyt. És bár kétségtelen a televíziózás történetéből ismerünk ilyen eseteket, a Sztárban sztár esetében kétlem, hogy ilyesmiről lenne szó.
Ha hihetünk a méréseknek, az első adás közel sem hozta azt a nézettséget, amit vártak tőle. Ezek után a csatornának semmiképp sem érdeke, hogy trükkel versenyben tartsa azokat, akik nem nyerték el a közönség tetszését.
A műsor kezdetén a még versenyben lévő versenyzők a Holding Out For a Herót énekelték. Oláh Ibolya két sornyi énekléssel is megmutatta, hogy a: milyen remek énekes, és b: mekkora egyéniség.
Tarján Zsófi kezdte az adást James Brownként. Külön pirospont jár a szerkesztőknek azért, hogy nem a könnyebb utat jelentő I Feel Goodot vagy az It’s a Man’s Worldöt választották, hanem a kevésbé agyonjátszott Living in Americát.
Minden rendben volt, a hang, a kinézet, a zsűri sem tudott belekötni, repült az 50 pont.,
Ugyanez nem mondható el Sipos Tomi Ciarájáról. Kinézetre kb olyan volt, mint Celeste Barber és Korda György szerelemgyereke, és hát a hang sem volt meg, bár erről nyilván nem tehet Tomi. Van, ami lehetetlen. Leginkább az igyekezetet és a beletett munkát lehetett értékelni, ami itt és most 42 pontot ért.
Kiss Ernő Zsolt a Marinát énekelte Szikora Robiként.
A produkció alatt végig az volt egyébként az érzésem, hogy majdnem megvan, de valahogy mégsem. A hang szinte olyan volt, a figura is, de inkább egy színészt láttam, akinek az aktuális darabban Szikora Róbertet kell alakítania, mint egy átváltozóművészt. 42 pontot kapott.
Múltkor eléggé lehúztam Nemazalányt, és el kell ismernem, hogy az előző héthez képest jobb produkciót nyújtott Tones and I-ként. Ezzel együtt is őt érzem változatlanul a mezőny gyengeleggyengébb láncszemének.
Nem tartom kizártnak, hogy ha sokáig bent marad (márpedig úgy tűnik, a nézők szeretik), fejlődni fog, és láthatunk még tőle emlékezetes teljesítményt, de ez még mindig nem az a szint. Úgy érzem, leginkább lelkileg kéne átszakadni valaminek Fanniban, hogy felszabaduljanak az energiák.
Itt az ideje, hogy coming outoljak. Kedvelem az operettet. Az egyik barátikörömben Rátonyi Róbert nevét a ripacskodás szinonimájaként használják, és teljesen megértem, miért.
Én viszont szeretem, felejthetetlen volt a Csárdáskirálynőben (kinek ezért, kinek azért), és kissé zavarba ejtő az Álombrigádban.
A figurát elég jól hozta, a hangot szerintem kevésbé, és hát táncban igyekezett, de Rátonyi elképesztően jó táncos volt, azt nehéz ilyen rövid idő alatt behozni. Nekem kicsit Nacsa Olivér is beugrott a figuráról. Tibor minden esetre nem panaszkodhat, 49 ponttal jutalmazta a zsűri.
Gubik Petra Brian Johnson után ezúttal Lizzo bőrébe bújt. Most nem volt olyan frenetikus a produkció, mint az előző adásban, de volt benne munka. Papp Szabi a humort hiányolta, Tóth Andi a magabiztosságot. Összességében 45 pontra értékelte a zsűri.
Schoblocher Barbara nem tud hibázni, amilyen jó Kovács Kati volt múlt héten, olyan tökéletes Britney Spearst tett le elénk. Szinte egy az egyben sikerült levenni a Hit Me Baby One More Time klipjét.
Marics Peti megjegyezte, utoljára Zámbó Krisztiánt látta Britney Spearsként a Sztárban sztár színpadán, amivel sikerült sokunkat újratraumatizálnia.
Kamarás Iván az előző adásban Cherként nem alkotott felejthetetlent.
Ezúttal nem egy élő legendát kellett megszemélyesítenie, hanem Hirót, a magyar rappert, aki Ivánhoz és hozzám képest mindenképp a generációs szakadék túloldalán lakik.
A színész még fia segítségét is igénybe vette, hogy valamennyire közelebb tudjon kerülni a fiatalok bálványához. Remek produkciót láthattunk tőle, így a zsűri az est során másodszor maximális pontszámot osztott ki.
Oláh Ibolya egyik nagy kedvencét, Édith Piafot kapta feladatul. Ibolya sok szempontból hasonló karakter, mint a francia sanzonénekesnő, hiszen neki se volt (van) könnyű élete. A Je Ne Regret Rien viszont egy olyan dal, amivel szerintem egy igazán jó énekes és előadó nem tud hibázni.
Emlékeim szerint néhány éve Szinetár Dóra is ugyanezt a dalt kapta Piafként, amit felveti a kérdést, hogy a műsor készítői ismerik-e a francia énekesnő más dalait. Egyszer megnézném, ahogy valaki a Milordot énekli.
Judy nem csak azért érdemel meg minden elismerést, mert nagyszerűen utánozta Pinket, hanem mert tériszonyát legyőzve, a levegőben lógva tette mindezt. Számomra érthetetlen, hogy volt, aki szerint ez nem 10 pontos produkcióvolt.
Valkusz Milán zárta a produkciók sorát, és el kell ismerni, hogy fiú létére zseniálisan hozta Zséda hangját és karakterét.
Nem csoda, hogy a zsűritől ötven pontot kapott, és a nézők szavazatainak hála ő nyerte az adást, második helyre taszítva a múlt heti győztes Oláh Ibolyát.
A továbbjutással kapcsolatos izgalmak következtek, végül hárman maradtak a veszélyzónában. Az egyaránt 50 pontos Tarján Zsófi és Kamarás Iván, valamint a 49 pontos Schoblocher Barbara. Meglehetősen érthetetlen helyzet, hisz mindhárman remekeltek. De hát a nép dönt.
Az új szabály értelmében a zsűri egyikőjüket megmenthette. Három szavazattal Barbi lett a szerencsés, jelzem, megérdemelten, bár egyértelmű volt, hogy bárki esik ki a trióból, szegényebb lesz a műsor.
Kamarás Iván másodszor került veszélyzónába, mégsem ő távozott, hanem Tarján Zsófi, ami eléggél elrontotta a vasárnap estémet, hisz mint egy hete bevallottam, ő volt a favoritom.
Ez van, az élet és a műsor megy tovább. Itt megtekinthető, ki kit kapott feladatnak a jövő hétre. Lesz itt Bruno Marstól Korda Györgyig mindenki.
