Az Afrikán kívüli majomhimlőnek immár Európa az epicentruma, vagyis kontinensünkön regisztrálják a legtöbb megbetegedést: az eddigi 2103 fertőzött 84 százalékát. A WHO szerint ráadásul nyáron, a fesztiválszezonban felgyorsulhat a vírus terjedése. Amint az várható volt, egy másik társadalmi és transzmissziós közegben, a kórokozó másként viselkedik most Európában, mint amit eddig az afrikai esetek kapcsán tudtunk róla. Egyelőre annyi ismert, hogy
szokatlan kezdeti tüneteket produkál, illetve a betegség előrehaladtával megjelenő kiütések is eltérőek a szokásostól.
A terjedés miatt pedig ott van a pakliban a vírus mutálódásának lehetősége, vagy ahogy laikusként a covid alatt tapasztaltuk: törvényszerűsége is. Mit jeleznek az új tünetek, és mennyire kell aggódnunk a mutációk miatt? Dr. Kemenesi Gábor virológust, Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársát kérdeztük.
Csupán tankönyvi tudás
Azzal az unalomig ismételt ténnyel kell kezdenünk, hogy a majomhimlő 1970-es felfedezése óta kizárólag Afrikában okozott kisebb-nagyobb járványokat. Az eddigi legnagyobb is "csak" néhány száz megbetegedést okozott 2017-ben Nigériában, Afrikán kívül pedig 2022-ig csupán elszigetelt, behurcolt esetek voltak. Következésképp az afrikai esetek alapján térképeztük fel és definiáltuk a vírust, illetve az általa okozott betegséget.
Az a forgatókönyv már jól ismert Afrikából, hogy a vírus valamilyen állatról emberekre jutva, közöttük főként a közeli kontaktust jelentő családi, otthoni közegekben terjed tovább. A fertőzés után 5-13 nappal megjelenő első tünetek a fáradtság, láz, nyirokcsomó-duzzanat, fej- és izomfájdalmak, majd a lázat követően 1-3 napon belül felbukkannak a kiütések. Főleg az arc és a végtagok érintettek, majd elterjednek a testen - a fekélyek kiemelkednek, feltelnek, majd kifakadnak és leszáradnak.
Ez az a »tankönyvi tudásunk«, amit az Afrikán kívüli, önálló terjedés nagyon sok ponton át fog írni, amit nekünk a sikeres védekezés érdekében a lehető leggyorsabban le kell követnünk
- mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Első tünetek az érintkezés helyén
Az első ilyet a már említett tünetek jelentik. Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ jelentése szerint a betegség első jeleként a szájban, a nemi szervek és a végbélnyílás környékén alakulnak ki fekélyek, amelyek aztán később csak elszórtan, lokalizálva jelennek meg más bőrfelületen. A folytatásban pedig a kiütések ahelyett, hogy végigmennének a fenti fejlődési úton a kiemelkedéstől a leszáradásig, az érintett bőrterületeken különböző állapotú fekélyek sorakoznak egymás mellett.
Előbbi jelenséget a virológus szerint a terjedés módja befolyásolja. A járványügyi nyomozás ugyanis viszonylag korán felfedte, hogy az Afrikán kívüli járvány elsősorban az úgynevezett MSM-csoportokban terjed. A rövidítés (men who have sex with men) olyan férfiakat jelöl, akik más férfiakkal élnek nemi életet. A majomhimlő vírusa pedig a testnedvekkel, és a fekélyről leváló laphámokkal vagy váladékával adható át, vagyis ez a fajta terjedési lánc olyan változást generált, ahol az érintkezés helyétől indulnak a tünetek.
Kemenesi Gábor azonban kiemeli: mindez semmiképp nem jelenti azt, hogy a majomhimlő a melegek betegsége lenne. Bárkit érinthet, aki fertőzött személlyel kerül közeli kontaktusba, például szexuális kapcsolatot létesít, vagy bármely más típusú szoros bőrkontaktust - ne essünk ugyanabba a hibába, mint a HIV esetén, amikor az előítéletek nemcsak megbélyegzést és gyűlöletet szültek, de a vírus terjedését is nagyban előmozdították. Itt írtunk erről bővebben.
Most még helyzeti előnyben vagyunk
A járványügyi védekezés szempontjából azonban jelenleg az a tény, hogy egy jól körülhatárolható közösségben terjed, optimális helyzetet biztosít. Bármilyen járványról legyen is szó ugyanis, addig van esélyünk lépéselőnybe kerülni, amíg a kórokozó egy jól behatárolható csoporton belül burjánzik: így a célzott kommunikáció, a kontaktuskutatás és a transzmisszió fékezésének megszervezése is könnyebb.
Ebben a fázisban a járvány még könnyebben kezelhető. Nagyon fontos lenne minél hamarabb felderíteni és elfogni, mielőtt kitör a közösségből és kevésbé átlátható módon terjed a társadalom szélesebb rétegeiben vagy más közegekben
- emeli ki a virológus.
Példaként az Egyesült Államokban a 2000-es években történt staphylococcus-fertőzéseket említi. A baktérium szuperterjesztői az MSM-csoport olyan tagjai voltak, akik gyakran váltogatták szexuális partnereiket, esetleg egyszerre több is volt azokból. A fertőzési láncot nem sikerült időben felderíteni, a kórokozó kitört a közösségből, edzőtermekben jelent meg, és sok olyan személyt is megbetegített, akik fertőzött felülettel érintkeztek.
Járványügyi szempontból fontos lenne tanulni a múltból, és még egyszer hangsúlyozzuk: nem homoszexuálisok betegségéről van szó, hanem arról, hogy most, kezdeti stádiumban az esetek többségében köreikben terjed.
Vannak és lesznek is mutációk
Ami pedig a majomhimlő vírusának mutálódását illeti, az egy természetes folyamat, a kórokozó folyamatosan változik. A SARS-CoV2 kapcsán megtanultuk, hogy egyes változatok komolyabb betegséget, aktívabb terjedést biztosíthatnak, magyarán igencsak aggasztó dologról van szó.
A majomhimlő esetén sincs ez másképp, nem tudjuk, hogy mikor és hol jelenhetnek meg a vírus számára előnyös változások. A kutatók helyzete viszont nehezebb, mint a koronavírussal: a mutációk lekövetése, lehetséges hatásaik kísérletes meghatározása rendkívül összetett és időigényes.
A majomhimlőt nem lehet a SARS-hoz hasonlítani, sokkal bonyolultabb vírusról van szó. Nagyobb a genomja, több a génje, ami azt jelenti, sokkal több helyen jelenhet meg változás
- magyarázza Kemenesi Gábor.
Innentől kezdve pedig érthető módon rendkívül nehéz és hosszadalmas megállapítani, hogy az egyes mutációk milyen hatással járnak a gyakorlatban. Mutációk kérdéskörében a szakember véleménye, hogy laikusként az esetleges mutációkon még ne aggodalmaskodjunk. Sőt, általánosságban igaz: a majomhimlő az utca emberének egyelőre nem jelent kockázatot, senki nem fogja a buszon elkapni. A tudósok aggodalmát leginkább az jelenti, hogy amennyiben nem sikerül elhatárolni a terjedést, elképzelhető, hogy a jövőben a társadalom szélesebb rétegeinek körében megtelepedjen. Vagy akár Afrikán kívüli állatok körében is megjelenjen, ami szintén a fenntartást és a vírus folyamatos, Afrikán kívüli jelenlétét jelentené.
A legfontosabb, hogy minél gyorsabban meg tudjuk állítani, és jelenleg ez még lehetséges.
