Idén végre újra szilveszterezhetünk a barátainkkal, és akár tömegrendezvényeken is bulizhatunk. Igaz, hogy több nagyvárosban elmarad a hagyományos tűzijáték, vagy nem tartják meg a tervezett koncerteket a járvány miatt, de még így is sokkal szabadabban ünnepelhetünk, mint az Európa más országaiban élők. Eközben a szilvesztert - a koronavírustól függetlenül - sokan az év legnyomasztóbb napjának tartják. Mi lehet ennek az oka, és miért alakult ki az az elvárás, hogy ilyenkor kell a legjobban éreznünk magunkat?
A depresszió súlyosabbá válhat szilveszterkor
Ha nem is túl életszerű, hogy valaki kizárólag szilveszterkor, az ünnep miatt esik depresszióba, az év vége sokaknak nem feltétlenül egy vidám és felszabadult időszak. Vannak, akik csak a féktelen bulizást várják, de a legtöbb ember átgondolja, hogy mit ért el ebben az évben, mit tudott teljesíteni. Újraértékeli, értelmezi a történteket, és fogadalmakat tesz, esetleg pontos terveket is készít. Ez bizonyos fokig teljesen természetes és hasznos is.
Aki viszont depressziós vagy hajlamosabb a melankóliára, ilyenkor mélypontra kerülhet. A pszichés betegségek egyik alappillére (a kognitív viselkedésterápia szerint) a negatív automatikus gondolatok folyamatos jelenléte és az ezeken való rágódás.
Aki egyébként is gyakran rágódik azon, hogy mit kellett volna máshogy csinálnia; akinek nincsenek jó megküzdési módszerei, az szilveszter környékén még erősebben kritizálhatja magát.
Azzal szembesülhet, hogy megint eltelt egy év, és nem sikerült változtatnia.
Sokan hisznek abban, hogyha folyamatosan lefoglalják magukat: dolgoznak, sportolnak vagy a szórakozással terelik el a figyelmüket, akkor "nem kell gondolkodniuk", és nem szembesülnek a szorongató problémákkal. Igaz, hogy amikor van idő magunkkal foglalkozni és reflektálni a viselkedésünkre, akkor könnyebben uralkodnak el rajtunk a negatív érzelmek, a két ünnep közti nyugodtabb időszak pedig alkalmas is lehet erre. Ugyanakkor soha nem fogunk tudni változtatni, ha nem nézünk szembe azzal, ami bennünk van. A rosszkedv bizonyos fokig lehet természetes, hiszen az, hogy az évnek vége lesz, egyfajta gyászfolyamattal is együtt jár. Ha viszont ezek az érzések nagyon erősek, állandósulnak és bénítóvá válnak, érdemes segítséget kérni.
A túlzott elvárások sem segítenek
Miért tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget egy dátumnak? Természetes, hogy az ünnepek, az évfordulók fontosak az ember életében. A különböző hagyományok és szertartások segítenek feldolgozni a velünk történteket, és erőt adhatnak a továbblépéshez. A szilveszteri ünneplés mögött az a mozgatórugó állhat, ami egyébként is jellemző ránk: a túlélés motivációja. Örülünk annak, hogy eltelt egy év és még mindig élünk. Fogadalmakat pedig azért teszünk, mert miközben a világban rengeteg dolog van, ami kiszámíthatatlan, afelett lehet kontrollunk, hogy mi mit teszünk meg magunkért.
Mivel sokszor túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a szilveszternek, és túl sok elvárásunk van egyetlen nappal kapcsolatban, szinte törvényszerű, hogy csalódni fogunk. Ehhez persze olyan tényezők is hozzájárulnak, amik tőlünk függetlenek:
- a túlárazott belépők,
- a túl nagy tömeg,
- vagy az a nyomás, hogy muszáj jól éreznünk magunkat.
Sokan gondolnak vissza nosztalgiával a gyerekkori ünnepekre, így a szilveszterre is. Úgy tűnhet ilyenkor, mintha régen ez is jobb lett volna. Pedig életkori sajátosság, hogy amikor gyerekek vagy kamaszok vagyunk, bármi sokkal jelentősebb eseménynek tűnhet, mint később, felnőttként. Ráadásul, amíg a gyerekek többségének a szilveszter volt az egyetlen nap, amikor fent maradhatott éjfélig, egy felnőtt ezt bármikor megteheti, de már nem feltétlenül van hozzá kedve és energiája.
A problémát elsősorban az elvárások és a valóság ütközése okozza, miközben azzal sem vagyunk teljesen tisztában, hogy mi tesz bennünket boldoggá - nem feltétlenül a bulizás és a tűzijáték. Kutatások szerint azok az emberek csalódnak a leginkább, akiknek túl nagy és irreális elvárásaik vannak. Az is hátráltat minket a pozitív érzések megélésében, ha mindenáron és állandóan boldogok szeretnénk lenni. Egy kísérletben a vizsgálati személyek egy részének arra kellett törekedniük, hogy egy bizonyos zene hatására jól érezzék magukat, és folyamatosan jegyzetelniük is kellett arról, mennyire boldogok. Nem meglepő módon ők sokkal kevésbé éltek át pozitív érzelmeket, mint azok, akik felé ez nem volt elvárás.
Mi lehet akkor a megoldás? Ha nem várunk el semmit, nem éljük bele magunkat abba, hogy ez lesz az év legnagyobb bulija, akkor nem is csalódunk?
Nem hiszem, hogy a pesszimista vagy apatikus hozzáállás sokat segítene, inkább azt az irreális elvárást kellene végre feladni, miszerint minden pillanatban boldognak kell éreznünk magunkat.
Elfogadhatjuk, hogy ez a nap tényleg sok szempontból különleges, de attól még érezhetünk szomorúságot, frusztrációt vagy dühöt is. Nem kell erőltetni, hogy vidámak legyünk: figyeljünk inkább a szükségleteinkre, és teremtsük meg magunknak a saját szilveszterünket. Ha mi bulizni szeretnénk, azt is fogadjuk el, hogy nem minden barátunknak van erre igénye, és másoktól se várjuk el a feltétlen vidámságot.
