Koós Jánostól a Farkasréti temető Makovecz Terme előtt vettek végső búcsút szerettei, kollégiá és közönsége tagjai. A művész 81 éves korában, rövid betegséget követően hunyt el március elején.
A család kérésére Verebes István írta a búcsúbeszédet, amit Szerednyey Béla olvasott fel. A számtalan személyes emlékkel színesített szavak arra bíztatták a gyászolókat, hogy próbáljanak derűsek maradni, mivel az örök mókamester Koós János is ennek örülne.
"A létezés megszállott szeretete az ő volt, mindenki Koós Janija. Okafogyott, hogy a gyász teljes erejével erőt vegyen rajtunk, mert az neki nem nagyon tetszene. (...) Ha most megszólítana bennünket, tudom mit mondana: Ne higgyetek az elmúlásban! Az életben higgyetek, mert az élet szép, az élet vidám, én aztán nem hagytam, hogy ne legyen az!"
"Komolyan csak kevés dolgot vett, a hűséget, a családot, a helytállást mindenkihez akit szeretett, a Fradihoz és közönséghez."
