Elképesztő méretű a közel 150 éve hibátlanul működő, olasz mesterek által, tatai téglából épült tározó.
Egy évben egyszer száraz lábbal lehet végigsétálni Budapest egyik ikonikus föld alatti létesítményében. A Fővárosi Vízművek legrégebbi és leglátványosabb létesítménye, a Kőbányai medence ugyanis - a víz leeresztése után - megnyitja kapuit a látogatók előtt. A tározó 1869 és 1871 között az első pesti vízmű részeként épült, és a mai napig működik.
Az ásványi anyagoktól megfeketedett íves téglafalak, és a terem két végében található tölcsérszerű vízbeeresztő csövek mind úgy lettek kialakítva, hogy a 11 ezer köbméternyi vizet folyamatosan mozgásban tartsák, ezzel megelőzve a víz beposhadását. A falakon látható elszíneződés is mutatja, hogy a hatalmas méretű tározóban kb. nyolc méter magasságban áll a víz az év többi napján. Korábban - amíg napi szinten innen adták az ivóvizet - naponta ürült és töltődött a hatalmas tározó. Éjjel - olcsóbb árammal töltődött - nappal pedig csöveken szállította el a Dunából nyert, természetes kavicságyon át megszűrt, tiszta vizet a város alatt húzódó 5000 kilométernyi vízhálózatba.
A tározó építőanyaga a kétszer égetett tégla a tatai uradalmi téglagyárból került ide és olasz mesterek rakták belőle a falakat, oszlopokat. A vízmű tervezője, William Lindley volt. Ő javasolta az elhelyzését a magasan fekvő Kőbánya Ó-hegyre. Így épült meg itt a két, egyenként 10.800 m³-es medence 1869–71 között. A falak fél méter vastagok és kívülről több méter vastag agyaggal burkolták. Ez a mai napig remek vízzáró. A boltíves mennyezetes, 38 oszlopos medencéhez 80 lépcsőfokon lehet lejutni.
