Az Orvosi Kamara titkára azt üzeni az államtitkárnak, ők a teljes orvostársadalmat képviselik. Ha nem lesz megállapodás, szerinte egyre több helyen szűnik majd meg a szakellátás, ami a kormánynak politikai kockázatot jelent.
Kemény kiállást fogalmaztak meg a Magyar Orvosi Kamara (MOK) február 4-i küldöttgyűlésének résztvevői: szinte egyhangúlag döntöttek arról, hogy
- az orvosok, ne vállaljanak többé önkéntes túlmunkát a kórházakban,
- a háziorvosok ne írják alá az új ügyleti ellátási szerződéseket,
- az ennél is elszántabbak helyezzék letétbe a felmondásukat.
A kamara ezzel szeretne nyomást gyakorolni a kormányra, és kikényszeríteni egy hosszú távú, átfogó terv elkészítését a magyar egészségügy megújítására.
A közoktatásért is felelős Belügyminisztérium a rendkívüli közgyűlésre másnap egy rendkívüli sajtótájékoztatóval reagált, az ott elhangzottak alapján pedig nem úgy tűnik, mintha nyitottak lennének a MOK javaslataira. De meddig hajlandóak elmenni az orvosok a céljuk elérésében, és hogyan hat ez majd ránk, a betegekre? Dr. Svéd Tamással, a MOK titkárával beszélgettünk.
— Mik most pontosan a MOK követelései?
— Kétféle követelésünk van. Egy részük hosszabb távra szól, ezekben semmi újdonság nincs, ugyanazokat a célokat szeretnénk elérni már jó ideje. Ezeket ismét leírtuk és honlapunkon közzétettük. Ez az anyag tartalmazza azokat a javaslatokat, amikkel el szeretnénk érni, hogy a magyar egészségügy fejlődő pályára álljon, tervezhető és biztonságos legyen, minőségi ellátást tudjon nyújtani. Garanciákat adjon arra, hogy az egyik oldalon gyógyulni, a másik oldalon pedig gyógyítani tudjanak. Ehhez első lépésként szükséges egy átfogó, hosszú távú terv, amelynek elkészítésében lényegében az egész társadalom részt vesz. Ennek kidolgozásához szeretnénk megnyerni a kormány mellett az ellenzéki pártokat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a szakmai- és a betegszervezeteket. Ez garantálhatná, hogy egy akár másfél-két évtizeden át tartó átalakulás végigmenjen. Rövid távon
a dolgozókat feszültségben és bizonytalanságban tartva, akár elűzve. A egészségügy rövid távú működőképességének megtartásához elengedhetetlennek tartjuk a szakdolgozói bérek rendezését, a háziorvosi és fogorvosi ellátás megerősítését, illetve a szakellátásban dolgozók munkafeltételeinek javítását.
— Nem késő egy kissé most hosszú távú fejlesztéseket kidolgozni a magyar egészségügyre, ahol már évek, évtizedek óta komoly problémák vannak?
— Egyfelől természetesen sokkal jobb lett volna, ha ezek a változások évekkel korábban, a „bő esztendőkben” elindulnak, mi már akkor is kértük és vártuk azokat. Másfelől a komoly problémák mélyreható változtatások nélkül fokozódni fognak. Nem lehet az egészségügy összetett rendszerét egy-két év alatt, minimálisan emelt költségvetési ráfordítással átalakítani. A kapkodó toldozás-foltozás csak a problémák idei-óráig tartó elfedésére jó. Szükség van a szakma és a lakosság megnyerésére egy valódi reformhoz, ehhez pedig publikus átfogó terv és jövőkép, idő, energia és pénz szükséges.
— A MOK küldöttközgyűlése a hétvégén arról döntött, hogy a háziorvosok ne írják alá az ügyeleti szerződéseiket, és helyezzék letétbe a feladatellátási szerződéseiket, a kórházi orvosok pedig függesszék fel a rendszert eddig működésben tartó önkéntes többletmunkát. Ezt mit jelent a gyakorlatban: hány orvos helyezheti letétbe a felmondását, mennyien nem fognak ezentúl többletmunkát vállalni?
— Most kezdtük el a gyűjtést, egyelőre nem tudom megmondani, hányan élnek majd ezekkel a lehetőségekkel. Decemberben azonban volt egy belső felmérésünk: az akkor választ adó több mint 8000 kolléga közül az ügyeletben részt vevők több mint 80 százaléka, összesen közel 4000 orvos jelezte, hogy felmondaná az önként vállalt többletmunkáját, és 50 százalék felett volt a felmondásukat letétbe helyezni hajlandók aránya is. Az egészségügy jelenlegi munkaerőhiánya mellett akár csak 4000 orvos kilépése önmagában elég nyomásgyakorlás lehet.
— Mit fogunk ebből a nyomásgyakorlásból megérezni betegként?
— A felmondások letétbe helyezéséből semmit. Később szerencsés esetben azt, hogy a kormány belátta követeléseink jogosságát, a változások elindultak, és egy jobban működő egészségügyben fogjuk majd tudni ellátni a betegeket. Az ügyeleti szerződések alá nem írása azzal járhat, hogy az új, megyénként elindítani tervezett ügyeleti rendszer bevezetése csúszik, az ügyeletek az eddigi egyenetlen módon működnek tovább, néhány helyen jól, máshol rosszul. Itt azonban szeretném világossá tenni, hogy számunkra az alapellátási ügyeleti szerződések alá nem írása, vele az átalakulás megakasztása nem cél, hanem nyomásgyakorlási eszköz. Noha maradtak fenntartásaink az ügyeletek erőltetetten gyors átalakításával szemben is, elsősorban többi követelésünk teljesítését, és velük a biztonságos betegellátást szeretnénk elérni. Szerencsétlenebb esetben, ha a letétbe helyezett felmondások valóban élesednek, úgy az eddig az orvosok és szakdolgozók túlmunkájára alapozott ügyeletek a hónapok vége felé már nem lesznek kiállíthatók, átszervezések, szükségmegoldások jöhetnek. Összességében
— Emiatt hosszabbak lesznek a várólisták?
— Ezek már most is rettentően hosszúak, a koronavírus-járvány alatt pedig tovább nyúltak. A rendszer alapvető hibáit, nem hatékony működését jelzi, hogy azóta sem csökkentek érdemben. Mi egy hatékony, egyenletesen működő rendszert szeretnénk a várólisták látványos rövidülésevel, ahol mindenki időben hozzájut a számára szükséges ellátáshoz.
— A kormány mit fog érezni ebből a nyomásgyakorlásból?
— Azt, hogy romlik az egészségügyi ellátás színvonala, amit egyre többen a bőrükön éreznek. Ha sikerül megszólítanunk a lakosságot, az emberek az államon kérik majd számon a befizetett pénzükért nekik járó, az ország helyzetének és fejlettségének megfelelő szintű ellátást. Ez a kormány számára politikai kockázatot jelent.
— A kormány szerint mindezzel azonban a MOK veszélyezteti a betegek ellátását. Erről mi a véleménye?
— A jelenlegi állapotok veszélyeztetik a betegellátást.
Nem lehet tovább egy ilyen, a dolgozók önfeláldozására, kihasználására alapozó rendszert fenntartani.
— Első körben csak letétbe helyezik a felmondásokat. Mi a következő lépés?
— Ezeket gyűjtjük és területek szerint összesítjük. A MOK Területi Szervezetek Tanácsa a következő hetekben, hónapokban mérlegeli, hogy hogyan változott a helyzet, mi valósult meg a követelésekből. Mindezek függvényében ez a testület fog dönteni arról, hogy valóban élesítsék-e a felmondásokat.
— Takács Péter államtitkár azt mondta hétvégén, hogy az orvosok többsége többet keres havonta, mint az ágazatot vezető miniszter. Erről mi a véleménye?
Költői túlzásnak tartom, ugyanakkor kérdés az
Jobban mondva egy önálló egészségügyi minisztérium élén álló, az ágazatot hatékonyan képviselő és irányító miniszter azért hasznos lenne. A MOK mindemellett az egészségügy teljes megújításáért állt ki, az ágazatnak, és nem magunknak akarunk több pénzt, csak az elvonása ellen tiltakozunk. Most egyetlen bérkövetelésünk van, ezt sem magunknak, hanem a szakdolgozóknak szeretnénk kiharcolni.
— Tehát jól értem, hogy most az orvosok az ápolók béréért küzdenek?
— Igen. Mostanra az ő hiányuk vált a magyar egészségügy vezető problémájává, nélkülük pedig lehetetlen a gyógyítás. Ugyanakkor a harcot nem tudjuk nélkülük megvívni. Ha bennük és az ő érdekképviseleteikben van erre hajlandóság, mi maximálisan támogatjuk őket.
— És van hajlandóság?
— Reméljük.
— Az is elhangzott az államtitkártól a hétvégi kiállásuk után, hogy a kormánynak nem az orvosokkal, hanem csak a kamarával van problémája. Segít ezt értelmezni?
— Nem lesz könnyű, ugyanis a MOK többet jelent még a magyar orvosok összességénél is. A tagság minden Magyarországon dolgozó orvos és fogorvos számára kötelező, de vannak köztünk más, nem egészségügyi diplomával rendelkező, de az ágazatban foglalkoztatott dolgozók, például pszichológusok is. A MOK nagyjából 40 000 tagja területi alapon választ küldötteket, akik őket képviselve szavaztak most is a küldöttgyűlésen. Tehát némi egyszerűsítéssel,
Mert a MOK magában foglalja a teljes magyar orvostársadalmat.
