Lénárt Ágota szerint amiatt senkit sem szabad elítélni, mert meg akarja valósítani az álmait. Klein Dávid pedig azt mondja, Suhajda Szilárdot is az hajthatta, hogy elérjen valami magasztos dolgot, amit addig még senki.
Suhajda Szilárd hegymászó keresését abbahagyták szombaton, az, hogy Magyarország elvesztette az egyik legtehetségesebb sportolóját, szinte már tényként aposztrofálható. A sporttársai, a családja gyászolja, akik pedig nem ismerték, csak azt a kérdést teszik fel, miért vágott bele ilyen veszélyes expedícióba. Klein Dáviddal évekig összetartó párost alkotott.
– mondta kérdésünkre a hegymászó, aki éppen Pakisztánba tart egy újabb expedícióra.
Csütörtökön késő este érkezett a hír, hogy a ruházata alapján beazonosították Suhajda Szilárdot a Hillary-lépcső aljában, az egyik serpa állítólag felismerte, de már ekkor képtelen volt talpra állni és mozogni. A keresése ezután kezdődött el. Klein Dávid szerint szakszerű volt a mentőakció.
„Azért is tudom mondani, mert én ott voltam Imiékkel, Pintér Lacival, Timivel, próbáltam segíteni nekik, amiben tudtam, a helyszínen egy nagyon feszült helyzetben, információhiányos helyzetben állták a sarat. A család viseli a legrosszabbul” – folytatta.
- Legutóbb 2017-ben próbálkoztak mind a ketten megmászni a Mount Everestet, de visszafordultak mind a ketten. Ez az expedíció viszont a korábbiaknál is veszélyesebb volt, pótlólagos oxigén nélkül indult fel. Mi történik, amikor így vágnak bele a hegymászásba?
- Azt kell megérteni, hogy a szervezetnek mindenhez oxigénre van szüksége. Fent, ahol már ritkább a levegő, nagyon lassan mozognak a hegymászók. Oxigén kell a test fűtéséhez, a gondolkodáshoz, az emésztéshez, még a látáshoz is. Ha ezt megvonjuk, pontatlanabb lesz minden, nagyobb a trombózis, az ödémásodás veszélye. Én nem szeretem ezt a halálzóna kifejezést, de 8500 méter felett bizony már az van. Ott már nekem kell minden lépést átgondolni ahhoz, hogy túléljek.
- A hegymászók miért vállalkoznak ilyen küldetésre, ha tudják, nem biztos, hogy visszajönnek?
- Mindenkinek személyes motivációja van. Jól ismertem Szilárdot, 2012-13 környékén váltunk mászótársakká, 2021-ig öt közös expedíciónk volt. Őt is az hajthatta, hogy elérjen valami magasztos dolgot, amit addig még senki. Engem személy szerint ugyanez motivál. Emellett az is, hogy szeretnék megtudni valamit önmagamról. Emellett természetesen nem szeretném húzogatni az oroszlán bajszát, nem azért megyek oda, hogy orosz rulettet játsszak. A veszély számomra nem fűszerezi a hegymászást. Én úgy látom a feladatomat, hogy maximalizálnom kell a sikerességemet, miközben minimalizálom a tragédia lehetőségét. Számomra ez egy racionális feladat. Én úgy indulok el minden küldetésre, hogy remélem, visszatérek, de a túlélésemet nem erre a hitre alapozom, hanem a stratégiára. Megeszem a spenótot, megtanulom a szakma szabályait és kidolgozok olyan protokollokat, amiről azt gondolom, hogy beválik.
Suhajda Szilárd sátrát már megtalálták, de a család úgy döntött, hogy a holttestét ne hozzák le, ha a légimentők ráakadnának. Feleségét és kisfiát hagyta hátra a hegymászó. A közösségi médiában többen is feltették a kérdést, miért vállal egy családapa ekkora kockázatot. Lénárt Ágota sportpszichológus azt mondja, aki alpinista lesz, nem hiába lesz az, ha elnyomja magában a vágyait, az később máshol úgyis megjelenik.
– mondta a szakember.
Hozzátette, hogy van egy pszichológiai teszt, amely segít a túlzott teljesítménykényszert mutató sportolók azonosításában. Ezt a típust nevezzük szenzoros élménykeresőnek. Szerinte arról nincs adat, hogy Suhajda Szilárd ilyen lett volna, de az általában minden sportolóra igaz, hogy szeretne jobban teljesíteni.
A szakember azt mondja, hogy amiatt senkit sem szabad elítélni, mert meg akarja valósítani az álmait, a célorientált emberek pedig ugyanolyan, sőt, még talán jobb szülők is tudnak lenni, hiszen példát mutatnak a gyerekeiknek. Szerinte ha alapszinten vizsgáljuk meg a kérdést, akkor egy futót ugyanaz a motiváció hajtja, mint egy alpinistát. Ő szeretne a legjobb lenni abban, aminek az életét szentelte.
