Mivel Petőfi apja mészáros volt, feltételezhetően könnyebben juthatott a család marhahúshoz, mint az átlagember.
Petőfi Sándor édesapja mészárosmester volt. A költő így bizonyára hozzájutott a marhahúshoz. Mindenesetre szerette, de nem tudjuk, hogy ezt a fogást megkóstolta-e. Mindenesetre róla nevezték el. Mondhatom, nagyon finom. A közelgő nemzeti ünnepre is éppen alkalmas fogás.
– mesélte Németh Szandra, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa.
A témát tovább fejtegetve elmondta, a költő édesapja mészáros volt, így kerülhetett rostélyos az asztalra, anyja pedig szlovák származású, így biztosan készített burgonyalángost vagy ahhoz hasonló ételt. „Feltehetően azonban az utókor nevezte el Petőfiről ezt az ételt. Mindenesetre az biztos, hogy szerette a rostélyost, erről a kortársak is megemlékeztek, például Farkas Balázs és Egressy Béni. De szerette a túrós csuszát is, ezt pedig saját maga vetette papírra. Tudjuk továbbá, hogy a gulyást és a paprikás csirkét is szívesen fogyasztotta”
Hozzávalók
rostélyos:
2 gerezd fokhagyma
1 szelet rostélyos kb 80 dkg
5 dkg szalonna
fél kg lecsó
2 evőkanál paradicsompüré
1 teáskanál őrölt piros paprika
krumplifánk:
30 dkg főtt krumpli
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg finomliszt
1 tojás
só, bors
Elkészítés
A rostélyost kettévágjuk, sózzuk, borsozzuk, a zúzott fokhagymával bedörzsöljük. Néhány órára hűtőbe tesszük.
A szalonnát kockára vágjuk, zsírját kiolvasztjuk. A húsról lekaparjuk a fokhagymát, hogy ne égjen meg, és megpirítjuk a zsírban. Ráöntjük a lecsót, és ha kevés paradicsommal készült, mint most az enyém, akkor a paradicsompürét is. Felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, a fokhagymát visszatesszük, és fedő alatt puhára pároljuk. Én kuktát használtam, és nagyon hamar kész lett.
Utána a lecsót kicsit pépesíthetjük. A hússzeleteket megszórjuk piros paprikával, és a krumplifánkokkal tálaljuk. Ehhez a krumplit még forrón áttörjük, majd kihűtjük. Összedolgozzuk a hozzávalókkal, kinyújtjuk, és kiszaggatjuk. Bő, forró olajban kisütjük.
