Az Észak-Amerikától Grönlandon át Kelet-Szibéria leghidegebb, fákat sem rejtő tájain élő eszkimók számtalan apró trükköt dolgoztak ki a túlélés érdekében: kupolaszerű, kemény hóból születő kunyhójuk, az iglu segíti őket az extrém hidegben való túlélésben, minden, eléjük kerülő nyersanyagot hasznosítanak, a hóval fedett kopár síkságokon pedig egy védőszemüveget hívnak segítségül a látásuk megőrzése érdekében.
Az inuitoknál leginkább ilgaak, a jupikok közt pedig nigaugek néven ismert eszközök alapja bármiféle, eléjük sodródó, kemény anyag, így uszadékfa, rénszarvasagancs, állati csontok, vagy végszükség esetén akár fagyott fű is lehet.
A jó eséllyel a világ első szemüvegének számító, a leggyakrabban ráfűzött rénszarvasínnak köszönhetően szorosan az arcra tapadó tárgyaknak nincs lencséje, a látást így egy igen vékony rés biztosítja, immár négyezer éve az egyetlen természetes megoldást nyújtva a hóról és jégről visszatükröződő napfény, illetve UV-sugárzás okozta hóvakság elkerülése érdekében.
Fotó: Horniman Museum[/caption]
Alakjuk a népcsoportoktól függően változik, de sokszor akár egy-egy újító kedvű inuit vagy jupik is teljesen új formájú darabbal állt elő, ma azonban mindezeknek már nem igazán van hagyománya: a rideg északon élők a kutyákat motoros szánokra cserélték, hagyományos védőeszközeiket pedig a legnagyobb napszemüveggyártók termékei váltották fel.
Rövid időre a modern divatba is begyűrűzött
A hatvanas évek folyamán egy olasz napszemüveggyártó, a Filos SpA lencse nélküli, mindössze egy vékony, de széles vágattal rendelkező szemüveg gyártásába kezdett, amelyek feltűnően emlékeztettek az eszkimók hasonló megoldásaira, bár azokkal szemben a Filos nem természetes, csak annak tűnő anyagot használt: a látvány érdekében faerezetet kapott műanyagkereteket készítettek.
A termék nem maradt sokáig a piacon.
