David Burns, a NASA munkatársa olyan hajtómű tervét dolgozta ki, amellyel elméletben a fénysebesség 99 százalékát lehet elérni - írja a Science Alert. A szerkezet papíron azt használja ki, hogy miként változik a tömeg a relativisztikus sebesség, azaz a fénysebességet megközelítő sebesség hatására. Az eszközt bemutató tanulmányt független szakértők egyelőre nem vizsgálták felül.
Burns egy gondolatkísérlettel magyarázza ötletét. A szakértő szerint egy dobozt kell elképzelni, melyben egy kötélre súlyt helyeznek. Az objektumot a doboz két oldalán lévő rugók tartják mozgásban. Egy vákuumban, például az űrben a doboz ide-oda mozogna, míg a tömeg látszólag egy helyben maradna. Amennyiben a tömeget az egyik irányban növelnék, egyfajta hajtómű működhetne, a doboz pedig elindulna.
A megmaradási tétel alapján (mely szerint valamely mérhető fizikai mennyiség nem változik a fizikai rendszer időbeli fejlődése során) ez a rendszer teljesen kivitelezhető. A speciális relativitáselmélet alapján pedig a fénysebesség megközelítésével az objektumok tömege nő. Így ha a dobozt egy hurokkal, a képzeletbeli tömeget pedig ionokkal helyettesítjük, a hurok egyik végén pedig az ionok mozgását felgyorsítják, akkor hajtóműként funckionálhatnak.
Burns szerkezetében nem egy egyszerű hurkot, hanem egy spirált használna. A rendszerben előbb mérsékelt relativisztikus sebességre gyorsítaná az ionokat, majd a gyorsaság változtatásával befolyásolná a tömegüket.
A becslések alapján egy ilyen hajtómű 200 méter hosszú és 12 méter átmérőjű lehetne, ami viszont ennél is fontosabb: rengeteg energiát kéne felhasználnia,
és egyáltalán nem lenne hatékony.
Ennek ellenére Burnst terve érdekes és izgalmas. Nagy szükség van a hasonló koncepciókra, a jelenlegi technológiánkkal ugyanis nagyon nehéz lesz Naprendszeren kívüli égitesteket felkeresni.
Kiemelt kép: iStock
