A magyar gyárak egy része a rendszerváltás óta nyom nélkül eltűnt, megmaradt épületeik azonban sokszor továbbra is hirdetik az egykori gazdáik gyártmányait, vagy épp márkanevét.
Hasonló helyzet állt elő Tatabányán is, ahol az egy híján hatvan éve feltűnt üzem számos átalakítás után még ma is működik, az első csarnokokban működött játékgyárra azonban csak a kerítés dísze emlékeztet.
Az 1957-ben, a fővárosban született Napsugár (majd Mikrolin) Játékkészítő Ktsz. 1963-ban kezdte meg a Vértes tövében gyorsan növekvő városba való költözését, ahol az év végére
főleg bányászfeleségeket foglalkoztatni vágyó, száz embernek munkát adni képes műanyagipari üzemet hoztak létre.
A Jáva és Ceylon építőkockákra és -idomokra, az elektromos vasútra, a 14-féle híradástechnikai készülék összeszerelését lehetővé tevő Tranzisztor-készletre, illetve a különböző méretű játékokra és műanyag háztartási cikkekre a következő években egyre inkább nőtt az igény, így a dolgozók száma is nőtt: 1966-ban már négyszázötven ember dolgozott az egyre sokasodó épületekben, az áru harmadrésze pedig
Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában, Franciaországban, illetve az Egyesült Államokban landolt
- írja a Figyelő (1966. nov. 30.)
A cég fókusza a következő évtized végére megváltozott: 1970-től pedig elektromos automatizálási rendszereket készítettek, majd 1980-ban pedig megkezdték a pozitív és negatív ofszetlemezek gyártását, így a játékipar helyett a rendszerváltás előtti évekre már a magyar nyomdaipar egyik oszlopává váltak.
Az ezredfordulón még mindig lemezeket, illetve kidolgozó vegyszereket készítő Mikrolin ma is létezik, de hivatalos honlapjuk szerint fő profiljuk már a műanyaghulladék hasznosítása, gyártmányaik közt pedig többek közt komposztládákat, csatornafedelet, kábelaknát, ideiglenes buszmegállóknál, illetve útfelújításoknál használt terelő talpakat, illetve műanyagipari szűrőket találhatunk.
