Ukrajnának most kellene odacsapni, mondja Bendarzsevszkij Anton Oroszország-szakértő, aki szerint a fronton harcoló orosz katonák teljesen elbizonytalanodhattak.
2023 június 24-e úgy vonul be a történelembe, amikor egy zsoldosvezér lázadása tartotta izgalomban Oroszországot. Utoljára 1991-ben volt puccskísérlet, akkor még a Szovjetunióban, ami ugyancsak megbukott. Az akkori hatalomátvételi kísérlet egyes részleteit ma sem látjuk tisztán, akkor is hirtelen és váratlanul adták fel pozícióikat a puccsisták. Ahogy most tette Prigozsin, amikor este bejelentette visszavonulását.
A Wagner vezére Belaruszba távozhat, a büntetlenség ígéretével. Kérdés persze, milyen magasak arrafele az épületek, mennyire csúszósak a párkányok. A furcsa nap pár tanulságáról Bendarzsevszkij Anton Oroszország-szakértővel beszélgettem.
– Lehetett volna ebből polgárháború vagy puccs? Mit láttunk?
– Polgárháborúvá akkor válhatott volna, ha jól láthatóan sokan csatlakoznak Jevgenyij Prigozsinhoz és csapataihoz, de tömeges átállásokat nem láttunk. Itt-ott, elsősorban ugye Pszkov környékén a határőrök, illetve a katonák megadták magukat, még az is lehet, hogy néhányan csatlakoztak a csapatokhoz, azonban politikusok részéről nem láttunk ilyet, azt sem láttuk, hogy az orosz lakosság, az orosz társadalom valamilyen módon kifejezte volna támogatását ehhez az akcióhoz.
Tehát ez egy katonai puccskísérlet volt, lehetett volna belőle polgárháború, ha különböző politikai, társadalmi csoportok csatlakoztak volt hozzá, de ilyen nem történt.
– Na, de ha puccskísérlet, egy ilyen zsoldos hadsereg képes lehetett volna sikeres puccsot végrehajtani? Vagy ez csak kalandor akció volt, aminek úgyis egy vége lehetett csak?
– Oroszországban bármi lehet, tehát nem lehet egyértelműen kijelenteni semmit. Az orosz történelem során számos példát láttunk erre.
– Akkor talán nem véletlen volt, hogy a Putyin is a bolsevikokat emlegette.
– Igen, ő az 1917-es évet emlegette, elsősorban nem is a bolsevik, hanem a polgárháborús párhuzam miatt. Azt mondta, hogy ez hátbaszúrás, hasonló 1917-hez. Oroszország akkor is háborút vívott, részese volt az első világháborúnak. A bolsevikok hatalomra kerülése után viszont polgárháború indult, amely több évig tartott. Putyin elsősorban ezt a polgárháborús párhuzamot emelte ki, hogy el kell kerülni Oroszország szétesését, a polgárháborút.
– Nem láttunk nagy ellenállást, miközben Prigozsin csapatai már Moszkva közelébe jutottak.
– Ez azt mutatja, hogy talán rendelkezhetett támogatással valahol az orosz hatalmon belül, ami lehetett valamilyen titkosszolgálat, akár az FSZB, vagy a Roszgvargyija (Orosz Nemzeti Gárda), nem tudni. Az ellenálláshiány, ez a fajta gördülékenység mutathatja azt is, hogy
De simán jelenthet csak annyit, hogy akkora a meglepetés és a káosz az orosz vezetésben, hogy egyszerűen nem tudtak mit lépni. Ez utóbbi esélyét viszont csekélyebbre tenném. Moszkvában, Kremlben mindenre vannak tervek. Láttuk 2014-ben, az ukrán belpolitikai káosz idején is volt egy terv a Krím-félsziget elfoglalására. Azt gondolom, hogy itt is kellett lennie terveknek, akár ilyen fegyveres puccskísérletre, vagy mondjuk Moszkva védelmére.
– Csakhogy 16 hónapja tart a háború. Ez azért egy másik helyzet, mint '14-ben. Nem arról van szó, hogy a társadalom demoralizáltsága jutott egy olyan szintre, ami miatt ellenállás nélkül nyomulhatott Moszkva felé a Wagner?
– Az látszik, hogy például az nem segít az orosz vezetésnek, hogy gyakorlatilag egy éven keresztül Prigozsin és a Wagner csoport egyfajta hősökké váltak, miközben az orosz katonai vezetésben nem voltak ilyen kiemelkedő médiaszemélyiségek. Egy Geraszimov, vagy Sojgu nem volt az előtérben, nem hallottuk őket rendszeresen nyilatkozni. Az orosz védelmi minisztérium részéről is van egy hivatalos szóvivő, Konasenkov, aki mindig elmondta az aktuális számokat és az aktuális fejleményeket. Sojgu nem szerepelt a nyilvánosságban. Nyilván ez amiatt is volt, mert nem voltak túl nagy sikerek eddig.
Prigozsinnak engedték meg, hogy az elítéltek között toborozzon. Egész Oroszország tele volt Wagneres plakátokkal, ahol önkénteseket toboroztak. Elterjedt a Wagneres muzsikusok kifejezés. Egészen hihetetlen hírnévre tett szert a Wagner-csoport és Prigozsin. Pedig korábban, amikor megvádolták azzal, hogy esetleg ő volt a Wagner csoport alapítója és vezetője, akkor beperelte ezeket a lapokat, és megnyerte az orosz bíróságon a pereket.
Például azok a katonák, akik a határon Rosztovnál szembekerültek a Wagner csoporttal, nyilván azt gondolták, hogy itt a legütőképesebb egységekről van szó, akkor nem fognak ellenállni nekik. A lakosság körében is nehéz volt valamiféle ellenállást várni, amikor egy nagyon jól felépített imázs alakult ki erről a csoportról.
– Prigozsin mennyire tudta megfordítani a saját magáról kialakult képet? Eddig a háború mellett állt mellszélességgel, de legutóbb azt nyilatkozta, hogy ez az egész háború egy fatális tévedés volt.
– Teljes mértékben a háború ellen fordult. Ez így van.
– Ez őszinte? Vagy itt simán csak arról volt szó, hogy az ő hatalmi érdekei már ezt a szöveget kívánták?
– Nincs teljes mértékű ellentmondás, az idei nyilatkozatai már nagyjából ezt tükrözték. Például amikor volt a nagy vita a védelmi minisztériummal, hogy nem adnak lőszereket. Akkor nagyon keményen nekiment a védelmi minisztériumnak. Amikor a védelmi minisztérium azt mondta, hogy a következő hónapokban elfoglalják a Donbaszt, akkor Prigozsin azt mondta, hogy legalább három év, mire elérik a Donyeck adminisztratív határát.
– Az Ukrajnában harcoló alakulatok moráljára milyen hatással lehet egy ilyen felfordulás az anyaországban?
– Ha az ukrán haderő helyében lennék, akkor most azonnal betámadnék minden erővel. Azt tudni lehet, hogy az eddigi ellentámadások során, a jelek szerint kettő vagy három dandárt használtak fel a tizenkét felkészített dandárból, tehát az ukrán haderő nagy része még ott van tartalékban, nem használták fel. 8, 9 vagy akár 10 felhasználható dandárról van szó.
Ukrajnában védekezésben vannak, miközben azt hallották Prigozsintól, hogy hiábavaló ez az egész háború. Talán még mindig nem biztosak benne, hogy a következő napokban a jelenlegi orosz hatalom megmarad-e. Ennek így is demoralizáló hatása van, hogy Prigozsin akciója sikertelen volt. Az ukrán katonák pedig most magabiztosabbak, hisznek, vagy reménykednek benne, hogy Oroszország most valahogy megváltozhat.
– Az, hogy készültek-e vagy sem, onnan fog kiderülni, hogy megindul-e egy ilyen ukrán támadás.
– Így van.
– Elképzelhető-e egy első világháborús forgatókönyv? Akkor is az történt, hogy az oroszországi belpolitikai fejlemények hatására gyakorlatilag szétesett, és egy tömeges dezertálás folytán elpárolgott az orosz haderő.
– Így van. Ők ugye, hogy idő előtt be is fejezték, ki is szálltak az első világháborúból.
– Történhet tömeges dezertálás Ukrajnában, ami megvívhatatlanná teszi a háborút?
– Ehhez szerintem sikerek kellenek. Biztos, hogy az orosz katonák is feszülten figyelik a híreket.
Ahhoz viszont, hogy mondjuk tömeges dezertálás kezdődjön, olyan eredmények kellettek volna Prigozsintól, hogy látszódjon, itt tényleg inog a hatalom, és tényleg lehet ebből valami. Azonban ez az akció itt elbukott.
