A régi barátait keresi a 76 éves Brian Robson, hogy meghívhassa őket egy italra. Nincs egyszerű dolga, mert csak a keresztnevükre emlékszik, arra, hogy írek, illetve arra, hogy utoljára 1965-ben látták egymást, amikor a két férfi segített neki, hogy postán térhessen haza Ausztráliából Cardiffba - írja a BBC.
Rövid kaland
Robson 19 éves volt, amikor a kalandvágya a világ túlfelére, Ausztráliába űzte. Egy vasúttársaságnál helyezkedett el, de hamar rájött, hogy valóság messze van az álmaitól és honvágy gyötörte. Csakhogy a hazaútja nagyjából 800 fontjába került volna, miközben a havi fizetése alig 30 font volt.
Robsonnak eszébe jutott, hogy postai küldeményként sokkal kevesebb pénzből is hazajuthatna, a terve kivitelezéséhez azonban társakra volt szüksége. Így jött a képbe Paul és John, akik Írországból érkeztek Ausztráliába. Ő ketten már otthon is jóbarátok voltak, együtt jártak iskolába, de hamar maguk közé fogadták a walesi srácot.
Amikor Robson beavatta őket a tervébe, az ír srácok azt mondták, teljesen megőrült,
ám ő kitartóan győzködte őket, és egy hét alatt sikerült rávennie őket, hogy segítsenek neki. Paul hozzáfért egy írógéphez, ő intézte a papírmunkát, John és Brian pedig szereztek egy kis ládát.
Élő rakomány
A láda akkora volt, amibe egy kisebbfajta hűtőszekrény fért el: 90 centi volt a hosszúsága és a magassága, míg a szélessége 60 centi volt. A ládába berakták Robson bőröndjét, néhány takarót, egy elemlámpát, egy palack vizet és egy üres palackot a vizeletnek, majd maga Robson is bemászott. Nem tudta kinyújtani lábait, és megfordulni is képtelen volt, de azt mondta, jó lesz úgy.
Az út akkor is életveszélyes lett volna, ha minden a lehető legjobban alakul, de szinte minden elromlott. Brian először azt tapasztalta meg, hogy a postai alkalmazottak nem sokat törődnek azzal, ha egy ládára rá van írva, melyik oldala legyen alul, és melyik felül.
A fiatal férfi 22 órát töltött a feje tetejére állítva egy raktárban. Bár iszonyú fájdalmai voltak, és többször is elveszítette az eszméletét, úgy döntött nem adja fel.
A Londonba tartó repülőre legalább megfelelő pozícióban került fel, a gép azonban a rossz időjárás miatt, Anglia helyett Los Angeles felé vette az irányt. A raktérben Robson fagyási sérüléseket szenvedett. Öt nappal az után, hogy a ládába zárták, a walesi férfi beszélgetés hangjait hallotta. Azt hitte egy londoni raktárban van, de gyanús lett neki, hogy nem brit, hanem amerikai akcentust hall.
Elővette a zseblámpáját, de a kezei zsibbadtak voltak ezért elejtette. A zajra felfigyeltek a beszélgetők, az egyikük odament a ládához, és egy résen át benézett, épp ott, ahol Robson feje volt. Egy pillanatig farkaszemet néztek, aztán a raktáros üvöltve ugrott hátra, majd a kollégájával együtt elrohantak. Egy órával később seregnyi ember érkezett a ládához: határőrök, rendőrök, mentők, FBI-ügynökök tolongtak körülötte.
Hazatérés
Robson kórházba került, ahol lassan, de teljesen felépült. Az amerikaiak úgy döntöttek, nem emelnek ellene vádat, inkább felrakták egy repülőre, és hazaküldték. Miután a férfi hazaért, egy levélben megírta ír barátainak a kalandjait, de nem kapott választ, és azóta sem hallott róluk.
Brian nemrég döntött úgy, hogy könyvet ír nem mindennapi utazásáról, a kötet jövő hónapban jelenik majd meg Angliában. Robson ma már pontosan tudja, hogy könnyen bele is halhatott volna az őrült utazásba.
Hülyeség volt. Ha az én gyerekeim próbálkoztak volna vele, megölöm őket. De azok más idők voltak
- mondta.
