Két populista jelölt kapta a legtöbb szavazatot a kolumbiai elnökválasztás vasárnapi első fordulójában. Közel százszázalékos feldolgozottságnál a korábbi gerillaharcos, baloldali Gustavo Petro a szavazatok 40,3 százalékát szerezte meg, amivel a várakozásoknak megfelelően az élen végzett. A második helyen azonban nem a centrista jobboldali Federico "Fico" Gutiérrez futott be, hanem egy másik elitellenes jelölt: a főként TikTokon kampányoló, 77 éves ingatlanmogul, Rodolfo Hernández, rá 28,2 százaléknyian voksoltak. Egyik jelöltnek sem sikerült megszereznie az abszolút többséget, így a végső győztes személyéről június 19-én döntenek Dél-Amerika második legnépesebb államában.
"Ez egy korszak vége" - jelentette ki győzelmi beszédében Petro, hozzátéve, a választás napja után csak annyi biztos, hogy a kolumbiaiak a változásra szavaztak.
Most már csak el kell döntenünk, milyen változást akarunk
- tette hozzá.
Nem balosnak való vidék
Kolumbiát, Dél-Amerika negyedik legnagyobb gazdaságát már a 2000-es évek eleji baloldali hullám is elkerülte, mely a venezuelai Hugo Chávez hatalomra jutását követően söpört végig Latin-Amerikán. A térség legkonzervatívabb országa szinte egyedüliként tartott ki a konzervatív, neoliberális vezetői mellett. Az elmúlt években új erőre kapott a latin-amerikai baloldal: 2019-ben a centrista baloldali Alberto Fernández jutott hatalomra Argentínában (bár azóta komoly vereséget szenvedett a félidős választásokon), 2020-ban a szocialista Luis Arce győzött Bolíviában, tavaly pedig a marxista, politikai tapasztalat nélküli iskolai tanár, Pedro Castillo borította a papírformát Peruban, míg a 36 éves, egykori diákvezér Gabriel Boric Chilében hozta el a baloldali fordulatot. Ráadásul az idén Brazíliában is a baloldali Luiz Inácio Lula da Silva visszatérését jósolják, és
sokáig úgy tűnt, a történelemben először Kolumbiában is borítékolható a balos áttörés,
miután a márciusban megrendezett három előválasztás során Petro több szavazatot kapott, mint a másik két jelölt együttvéve (ehhez hozzá kell tenni, hogy a most második helyen végző Hernández nem indult a jobboldali jelöltek versenyén).
A baloldal történelmi sikertelensége Kolumbiában, a világ egyik legegyenlőtlenebb államában feloldhatatlan anomáliának tűnik, hiszen a szegény vidéki farmerek és városi melósok ott is rendkívül bizalmatlanok a politikai elittel szemben. Azonban a lakosság jelentős része a teljes baloldali mozgalmat a fegyveres gerillacsoportokkal (Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők, Nemzeti Felszabadító Hadsereg, Április 19-e Mozgalom), és a hozzájuk kötődő kábítószer-kereskedelemmel, zsarolással, emberrablással és gyermekkatonák erőszakos toborzásával azonosítja. Azokkal a problémákkal, melyek évtizedek óta destabilizálják a latin-amerikai államot. Másrészt rendkívül agresszív a jobboldali rezsimek fellépése a baloldali mozgalmakkal szemben: a Pulitzer Center tanulmánya szerint az országban 1986 és 2013 között 2800 szakszervezeti aktivistát öltek meg, ráadásul több baloldali vezetőt, köztük két elnökjelöltet (Luis Carlos Galan, Carlos Pizarro) gyilkoltak meg.
Megérett a változás
A regnáló elnök Iván Duque elnöksége hozta el a fordulópontot. A jobbközép elnök - aki négy éve épp Petrót győzte le a második fordulóban - a törvények értelmében amúgy sem maradhat egy újabb ciklusra, ráadásul rekord alacsony népszerűségi indexszel távozik a hatalomból: a tavalyi évben már a választók 75 százaléka utasította el az államfőt.
Tavaly hónapokig tartó tömeges tüntetések törtek ki, kezdetben a kormány adópolitikája miatt - amire az állami erőszakszervezetek durva visszaélésekkel válaszoltak -, azonban a zavargásokban idővel egy általános elégedetlenség fejeződött ki az uralkodó osztállyal szemben. Kolumbiában a lakosság fele küzd élelmezési gondokkal, 40 százalék szegénységben él, és az emberek 78 százaléka gondolja úgy, hogy országuk rossz irányba halad.
Zavargások Kolumbiában
2021 áprilisa és decembere között tömeges tüntetések rázták meg a koronavírus miatt magas munkanélküliséggel küzdő országot, miután Duque elnök adóemelésről és az egészségügy privatizációjáról döntött. Bár a megmozdulások többnyire békésen zajlottak, a tüntetések során - a kormány saját bevallása szerint - 26-an meghaltak, több mint 800-an megsérültek, illetőleg rendőri visszaéléseket, szexuális erőszakot és eltűnéseket is jelentettek, melyek még tovább szították a zavargásokat. A tüntetések az adó- és egészségügyi reformok visszavonásához és az egészségügyi miniszter lemondásához vezettek.
Kapcsolódó
Adóreform borítja vérbe Kolumbiát
Forrnak az indulatok a latin-amerikai országban, ahol a nemzeti jövedelem 10 százalékán három család osztozik, és ahol most a középosztály adóterheit növelnék.
A 2022-es évet megelőzően a kolumbiai választásokat évtizedekig egyetlen kérdés, az ország irreguláris fegyveres erőihez való viszony határozta meg. A keménykezű fellépés pártján Álvaro Uribe elnök és követői álltak.
Időközben a gazdaság, az egyenlőtlenség és a korrupció sok választópolgár számára vált egyre fontosabb problémává, de az országot szétfeszítő közbiztonsági kérdés sem tűnt el, sőt a választások előtt több mint 580 erőszakos cselekményt regisztráltak a politikusok és civil vezetők ellen (Petro és alelnökjelöltje, Francia Márquez is halálos fenyegetéseket kapott), az Öböl-klán nevű kartell pedig blokád alá vont több települést, miután kiadták vezetőjüket az Egyesült Államoknak.
Petro május 29-én támogatóinak tömege előtt kijelentette, az eredmények egyértelművé tették, hogy a Duque-kormány politikai projektje megbukott, hiszen a kormánypárt támogatását is élvező Gutiérrez a második fordulóba sem jutott be. Ugyanerről a változásról beszélt Hernández is: szerinte az eredmények egy olyan országról beszélnek, "amely egy napig sem hajlandó azokat támogatni, akik a mai fájdalmas helyzetbe sodorták a kolumbiaiakat". A változás már garantált, az egyetlen kérdés, hogy balról vagy jobbról érkezik.
Bal: a gerilla-harcos, aki tönkreteheti az ország gazdaságát
A baloldali populista Gustavo Petro az idén harmadszor méretteti meg magát az elnöki címért folyó küzdelemben:
a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésével, az ország kapitalista gazdasági modelljének átalakításával és az állami újraelosztó rendszerek bővítésével kampányol.
Ígéretei között szerepel az ingyenes felsőoktatás, az egyedülálló anyáknak járó minimálbér, a garantált munka bevezetése alapjövedelemmel, a magánnyugdíj-pénztárakban lévő pénzek transzferálása egy állami rendszerbe és a szociális programok bővítése, melyeket részben a négyezer leggazdagabb kolumbiaira kivetett adókból finanszírozna.
Petro arról is beszélt, hogy teljes mértékben hatályba lépteti a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) harcosaival kötött 2016-os békeszerződést, amiért Juan Manuel Santos elnök még abban az évben Nobel-békedíjat kapott, továbbá tárgyalásokat kezdeményez a még mindig aktív Nemzeti Felszabadító Hadsereggel.
Petrót sok kritika éri klímapolitikai céljai miatt. Az olaj és a szén jelenleg Kolumbia exportjának csaknem felét teszi ki, ennek ellenére Petro azt ígéri, hogy megválasztása esetén azonnal hozzálát ezen iparágak fokozatos megszüntetéséhez. "Ha Kolumbia most azonnal leállítaná az olajkutatást, és folytatná a már fúrás alatt álló nyersolaj kitermelését, akkor is 12 éve lenne az átállás lebonyolítására" - nyilatkozta Petro.
Az elnökjelölt kijelentései után rögtön jelentősen gyengült a peso, hiszen az olaj mind a nemzeti kibocsátás, mind a folyó fizetési mérleg szempontjából rendkívül fontos az országnak. Juan Carlos Echeverry volt pénzügyminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy
az olajkutatás leállítása "gazdasági öngyilkosság" lenne Kolumbia számára.
A főleg fiatalok körében népszerű Petro közéleti pályafutását nem kerülték el a botrányok. Visszaemlékezései szerint a kolumbiai szegények kétségbeejtő helyzete és a chilei szocialista elnök, Salvador Allende ellen elkövetett 1973-as puccs váltotta ki politikai öntudatra ébredését. 17 évesen csatlakozott az Április 19-e Mozgalom (M-19) nevű gerillacsoporthoz, ahol - mint hangsúlyozza - csak szervezeti vezetőként, és nem harcosként volt jelen a véres kolumbiai polgárháború idején. Petrót 1985-ben fogta el a hadsereg, és miután állítása szerint megkínozták, fegyvertartás vádjával két évre bebörtönözték.
2006-ban kongresszusi képviselőként szerzett magának országos ismertséget, amikor nyomozása során bizonyította, hogy konzervatív törvényhozók félkatonai csoportokkal állnak kapcsolatban. Ezt követően 2012 és 2015 között a főváros, Bogotá főpolgármestere volt. Hivatali ideje alatt csökkent a szegénység a városban, és sikeresen vezetett be új szociális programokat, például drogterápiás központokat nyitottak. Azonban ideiglenesen felfüggesztették, miután egy városi ügynökséget bízott meg a szemétszállítással, ami az utcákon felhalmozódó szeméthez vezetett.
Jobb: a kolumbiai Trump, aki méltatta Hitlert
Rodolfo Hernándezről kevesen gondolták, hogy Petro első számú kihívójává léphet elő. A populista jobboldali jelölt elnöki kampánya előtt országosan leginkább arról volt ismert, hogy Bucaramanga polgármestereként kamerák előtt pofozott fel egy önkormányzati képviselőt, amiért állítólag kenőpénzt fogadott el. A városházán töltött ideje alatt rendkívüli népszerűségre tett szert: 84 százalékos támogatottsággal hagyta el a hivatalát. Polgármesterként saját tévéműsort vezetett, melyben többnyire a korrupt politikusokat szidalmazta.
Hernández egy ingatlanmogul 100 millió dolláros vagyonnal, aki az üzleti szférából érkezve szállt be a közéletbe. Nem indult a márciusi előválasztáson, ahol növelni tudta volna ismertségét, nem fogad el kampányadományokat, és nem tart nagygyűléseket sem, így főleg az erős közösségi média jelenlétre támaszkodik. A TikTokon a videói már 1 millió lájkot kaptak, többet mint bármelyik másik jelölt.
Hernándezt a retorikája miatt sokan hasonlítják Donald Trumphoz, amiről saját maga azt mondta, hogy mindketten "hajlamosak egyenesen beszélni", amibe gyakran hajmeresztő kijelentések is beleférnek. Egy 2016-os interjú során
úgy jellemezte magát, mint egy "nagy német gondolkodó", Adolf Hitler követőjét,
amiről később azt mondta, hogy Hitlert összetévesztette Albert Einsteinnel. Nagy port kavartak azon kijelentései is, amikor a kokain legalizálását pedzegette, a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását javasolta Venezuelával, továbbá arról is beszélt, hogy békét kötne a Nemzeti Felszabadító Hadsereggel, azzal a gerillacsoporttal, amely 2004-ben elrabolta a lányát, és állítása szerint meg is gyilkolták.
Hernández a korrupció elleni küzdelemre építette fel a kampányát, ami véleménye szerint az ország problémáinak a gyökere. Ígéretei között találjuk a közbiztonság javítását, valamint a munkahelyteremtést, bár ezekről a terveiről nem közölt pontos programot. Hernández nehezen bekategorizálható jelenség. Saját magát nem is szeretné elhelyezni a politikai spektrumon, ugyanis meglátása szerint "a jobb-bal megosztás arra szolgál, hogy elterelje az emberek figyelmét a politikusokról, akik felosztják egymást között a zsákmányt".
Annak ellenére, hogy Petro 12 százalékos előnyre tett szert az első fordulóban, a júniusi második kör rendkívül szorosnak ígérkezik. Közvélemény-kutatások szerint Hernándeznek van a legjobb esélye a baloldali jelölttel szemben: a választások előtt még provizórikusan döntetlen közeli eredményt mértek. A harmadik helyen végző Gutiérrez és számos politikus a regnáló Duque pártjából jelezte, hogy Hernándezt támogatják a második körben, így a márciusban mért elsöprő baloldali fordulat helyett továbbra is kétesélyes, milyen irányt vesz Kolumbia. A választáson egyedül a radikális változás tűnik biztosnak.
