A Márki-Zay-faktor, ami Karácsonyt jelöltségig segítheti
- állt az előválasztás erdményhirdetése utáni napon megjelent cikkem címében. Dobrev Klára 34,7 százalékkal nyerte az első kört a 27 százalékos főpolgármester és a 20 százalékos hódmezővásárhelyi polgármester előtt. Ha akkor tétet kellett volna tennem, ahogyan írtam, Karácsony Gergelyre tettem volna, merthogy akkori tudásunk szerint ebből a pozícióból, a Gyurcsány-félelemmel teli, DK-n kívüli ellenzéki világ szavazataival könnyedén befuthatott volna. Persze akkor is úgy látszott, hogy nyugalmat legfeljebb Márki-Zay Péter visszalépése jelenthetett volna Karácsonynak a második kör előtt.
Mit tesz általában ilyenkor a győzelemért harcoló jelölt?
Mit tehetett volna egy sikerre, miniszterelnök-jelöltségre, így az ország vezetésére pályázó politikus múlt pénteken?
Ha most alkalmazott műfajából indulunk ki, ad egy úgynevezett rendkívüli sajtónyilatkozatot, amelyben tudatja: folytatja kampányát, mindent megtesz, hogy legyőzze Dobrevet, így esélyt kapjon arra, hogy ugyanezt megtegye Orbán Viktorral is. Nagyon reméli, hogy a tőle jócskán lemaradó Márki-Zay Péter támogatja majd közös céljuk elérésében. Ha az ügyben keresi az általa sokra tartott kollégája, akkor megtalálja ott, ahol leginkább lennie kell, az emberek között, akiket képviselni akar azért, hogy végre igazságosabb és szabadabb országban élhessenek. Megköszöni a figyelmet, és tudatja: a második forduló eredményhirdetéséig hatalomtechnikai ügyekben nem kíván beszélni.
Mindez alapesetben is nyilvánvaló, ám olyankor, amikor a harmadik helyezett megnyilvánulásai alapján világos, hogy félrerántja a kormányt, amennyiben szükség lesz rá, mert mindenekfeletti célja az Orbán-rendszer leváltása (ami megítélése szerint nem lehetséges Dobrev vezetésével) lényegében érinthetetlen tétel.
Mit tesz ilyenkor a politikai szorongás?
Ehhez képest Karácsony Gergely már múlt csütörtökön közölte, hogy Márki-Zay az ő kormányában "bármi lehet", mondjuk miniszterelnök-helyettes. És mire ő ennek a hatására sem lépett vissza, a főpolgármester elutazott Hódmezővásárhelyre, hogy tárgyaljon vele, majd kiállt vele sajtótájékoztatót tartani, és ünnepélyesen bejelentette, hogy maga mellé, azonos pozícióba emeli a harmadik helyezettet, és ezzel maga tüntette el az eredményük közötti differenciát.
Ha ez nem lenne elég, a bejelentés tartalma világosan jelzi, hogy a politikai szorongás diktálja a lépéseket. Bemondanak egy politikai abszurdot, hogy tudniillik együtt szeretnének szerepelni a rubrikában, ami az előválasztás lényegének tagadása. Persze nyilván tök hülyék voltak az amerikai demokraták, hiszen Joe Bident és Bernie Sanderst is beírhatták volna egy kockába, és akkor nem kell bíbelődni politikai karakterekkel, világnézetekkel, politikákkal, majd később eldöntik, ki hívja ki Donald Trumpot.
Ha még ez sem lenne elég, még azért pozíciókat is elkezd osztogatni a jelölt, ami legalább azt üzeni: a hatalomtechnikai machináláson kívül nem kell most másra gondolni, úgyhogy Hadházy Ákos elszámoltat, Márki-Zay alkotmányozik, Dobrev külügyeskedik az ő kormányában.
Ha még ez sem lenne elég, akkor legyen világos, hogy a valóság sem akadály, ha a jelöltségről van szó. Elvégre bemondjuk, hogy közösen hozunk döntéseket, ami szívderítő lehet a magát baloldali zöldként azonosító Karácsony szavazóinak, elvégre a tőle világnézetileg talán legtávolabb álló, konzervatív vetélytársával kíván mindenben egyetérteni. Ezt úgy, hogy az egyikőjüknek nincs frakciója (Márki-Zay a Párbeszéd képviselői közé ül be jobb híján), a másikuké pedig minden valószínűség szerint a szövetséges MSZP-vel együtt is csak a harmadik legnagyobb tömörülés lehet az ellenzékben. Tehát hitessük el a választópolgárokkal, hogy nem elsősorban az alighanem a legnagyobb frakciókat vezető Gyurcsány Ferencnek és Jakab Péternek lenne egyetértési joga, hanem a két hódmezővásárhelyi beszélgetőtársnak.
Ha az a kérdés, hogy ezek után lehetséges-e elméletileg tovább fokozni a politikai önkínzást, akkor az a megnyugtató válasz érkezik egy szürke szerdán, hogy igen. Karácsony ad ugyanis egy rendkívüli sajtónyilatkozatot, amely hosszú percekig tart, ám idézhető mondatot nem tartalmaz, azon kívül, hogy nem visszalép, hanem előre. De ezt már korábban is mondta, jelezve, csak akkor száll ki a versenyből, ha elüti a villamos.
Azt ne kérdezzék, hogy ha tudja a jelölt, hogy ő semmiképpen nem lép vissza, vajon mi vezeti a harmadik helyezetthez, hogy tárgyaljon arról, egyikük majd visszalép. De ha már odavezeti útja, mi juttatja el odáig, hogy politikai abszurdokat mondjon be a közös indulásról, hogy aztán visszatérjen oda, hogy ő másodikként biztosan nem lép vissza a harmadik helyezett javára.
Mindeközben Márki-Zay Péter egészen eltérő pályán fut, a trendek ellentétesek, néhány nap alatt képes volt embereket mozgatni, gyűlést tartani, és szerda délutáni nyugalma, magabiztosságga és beszédében hangoztatott felelősségteljessége világosan és láthatóan jobb politikai teljesítmény volt, mint Karácsonyé. Annak ellenére is, hogy vasárnap azt mondta, ha Karácsony hiúsági kérdést csinál a jelöltségből, az utolsó pillanatban ő félrerántja a kormányt, és visszalép - és ez a pillanat még láthatóan nem jött el, sőt az ő előretörését mutató felmérések alapján már arról beszél, hogy nem neki kell visszalépnie.
És akkor most ki nyer?
Pénteken tévedtem, amikor a politikai racionalitásból kiindulva a legvalószínűbb forgatókönyvnek a Karácsony-esély realizálását láttam. Nem azért, mert a politikai logikából nem az következett, hanem azért, mert a kampány alapján nem láttam, miféle politikai szorongás lesz úrrá a jelöltön.
Még mindig nem tudni biztosan, hogy Márki-Zay és Karácsony mire jut egymással, végül ki áll, kik állnak majd Dobrev Klárával szemben. Az azonban biztos, hogy a DK pozíciói csak javultak, mert Dobrev közben ment tovább az útján, végig kampányolt, amíg Karácsonyék azon tanakodtak, hogy Márki-Zay Péternek végül bármit vagy akármit ajánljanak fel a visszalépésért cserébe.
Márki-Zay is magabiztos: nemcsak megérezte a vérszagot, de profin használta ki Karácsony bénázását, és nem csupán az általa hangsúlyozott számok, de az érzet alapján is előrébb van jelenleg a főpolgármesternél.
Hogy mire jutnak végül, ki indul, ki fut be, hamarosan kiderül. Ám addig annyi biztos, hogy - végleges eredménytől függetlenül - ilyen politikai összecsuklást legutóbb az ugyancsak miniszterelnök-jelöltségre készülő, a DK kiszorításával próbálozó Botka Lászlótól láthattunk. Az ő helyére akkor Karácsony Gergely lépett.
