Orbán Viktor újra bizonyította, a legjobb reálpolitikusok egyike. Az utóbbi hetekben teljesítette a Manfred Weber diktálta feltételeket, március 15-i, a konfliktust látványosan kerülő beszédével pedig megüzente, hogy maradni akar a Néppártban. Célját pedig kemény politikai munkával, nehezen elért kompromisszummal ma el is érte.
Pedig a brüsszeli hangulat egyértelműen azt üzente, a Fidesz tagságát csont nélkül felfüggesztik, a Néppárt olyan kulcsfigurái, mint Sebastian Kurz osztrák kancellár és Annegret Kramp-Karrenbauer, a német kormánypárt, a CDU elnöke is ezt javasolta. Orbánék érzékelték, hogy a sima bennmaradásra nincs esély, így váratlanul zsarolásba rejtett alkut ajánlottak. Úgy emelték a tétet, hogy közben kiutat nyújtottak a néppárti vezetésnek, amelynek több kockázattal is számolnia kellett. Azzal kevésbé, hogy nem kap többséget javaslata, azzal már inkább, hogy több párt követi a kiszavazott Fideszt, és magyarok távozása újabb törésvonalat hoz létre a maradók között.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter el is mondta, hogy azonnal távoznak a Néppártból, ha felfüggesztik őket. Ugyanakkor a szintén javasolt bölcsek tanácsának vizsgálatát vállalnák azzal együtt is, hogy annak idejére maguk függesztik fel tagságukat.
Ez az ajánlat világosan megmutatta:
Orbán Viktornak sokkal fontosabb a néppárti tagság, mint valaha gondoltuk. Túl magasnak ítélte meg a költségeit egy esetleges távozásnak, és egy reálpolitikus, akinek minden áron hatalmon kell maradnia, nem növeli kockázatokat.
Márpedig a Néppárt továbbra is hatalmon lesz az EU-ban, az uniós források csökkennek, miközben világgazdasági válság közeleg, azaz új rizikókkal találkozik majd az orbáni rendszer. Jellemző volt, hogy a Brüsszelből érkező képeken oldalán az európai és atlantista körökben leginkább elfogadott Gulyás és Németh Zsolt, valamint a már visszavonult Balog Zoltán volt Orbán mellett.
Tanulságos lehet az orbáni politika sikerét érteni vágyók számára, hogyan áldozott fel mindent a politikai célért. Nem érdekli más, mint a hatalomhoz szükséges eszközrendszer - ezúttal a Néppárt - megszerzése. Most például ennek lett áldozata komplett propagandagépezete, amely hülyét csinált magából a nap folyamán, miután hosszan bizonygatta, a Fidesznek önként mennie kell a Néppártból, sorra sorosozta a néppártiakat, miközben Orbán épp az ellenkezőjére tárgyalt. De nem csupán szellemi szolgáit dobta oda, maga is sok áldozatot hozott.
Az előállt megoldás elhozhatja a két hete még viccekben mesélt jeleneteket. Orbán ősz hajú européer bürokratákat (a 73 éves Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, a 71 éves Herman van Rompuy, az Európai Tanács volt elnöke és a 73 éves Hans-Gert Pöttering korábbi EP-elnök alkothatja az ideérkező bölcsek tanácsát) kísérget Budapesten, s lelkesen mutatja majd nekik, hogy íme, itt a CEU, nem ment sehová, nézzék csak meg. Azaz Orbán nemcsak a weberi feltételeket teljesítette, hanem korábban elképzelhetetlen alkuba ment bele.
Miként a Néppárt is. Ebből világos, hogy biztosan nem volt teljesen elszigetelt a pártcsaládon belül. Ám ennél is fontosabb, hogy egyelőre nem merték elengedni a tizenakárhány mandátumot, amelyre nagyon is szüksége lehet Webernek ahhoz, hogy bizottsági elnök legyen, ahogyan a frakció mérete sem mindegy az EP-választást követő alkuknál.
Noha értékvitának állították be, a hideg kompromisszum bizonyítja, hatalomtechnikai számításokon kívül egyéb nem sok szerepet játszott az ügyben, miként azt a politikai kabarékban főszerepet érdemlő bölcsek tanácsa létrehozása igazolja.
Azaz a Néppárt odahagyta szinte minden értékalapú felhorkanását, mert a Fidesz mandátumai vagy az EP-választási kampány nyugodt hónapjai fontosabbak számára, mint gondoltuk. Nem véletlenül mondta Weber: végre vége a vitának, elkezdheti a kampányát.
Ez a talán átmeneti, talán tartós elvtelenség azonban Magyarországnak aktuálisan alighanem jó hír. Mert a cirkusz azért megmutatta, hogy Orbán mozgástere radikálisan átalakul, legalábbis az EP-választásig másképpen politizál majd, mint tervezte. Nem Brüsszel áll majd a célkeresztben, a retorikája biztosan formálódik. Ha kidobták volna, szinte biztosan radikalizálódik, és a politikai képzeletünkkel talán el sem gondolható lépésekkel lepte volna meg az országot.
Ez nem történt meg, a néppárti tagságért feláldozott sokat, a Néppárt pedig Orbánért áldozott sokat. Méghozzá úgy, hogy ahogyan elemzésükben írtuk, nem hoztak valójában döntést. Egyszerűen megvárják a választások eredményét, s annak ismeretében újra mérlegelik, együtt maradnak-e vagy elköszönnek egymástól. Orbán beáll a sorba, ha a válság közelebb lesz, a Néppárt meg csont nélkül hatalmon marad, jobboldali populisták nagy áttörése pedig elmarad. Ha pedig Webernek szüksége lesz az orbáni mandátumokra, akkor a magyar miniszterelnök még nagyot is nyerhet, hiszen az árát kifizetteti azoknak a szavazatoknak, illetve a mostani megaláztatásnak.
Ha viszont Orbán úgy látja, a Néppárttól jobbra létrehozható egy olyan frakció, amelyben legalább ugyanúgy érvényesítheti érdekeit, aligha marad abban a közösségben, ahol megalázták, de legalábbis szokatlan kompromisszumra kényszerítették.
Túl a Néppárton: Orbán azért veszíthet, mert túl sokszor nyert
Évek óta először fordul elő, hogy nem Orbán Viktor dönt arról, milyen irányba fordul a Fidesz.
Azaz történt, aminek történnie kell:
mindenki azt tette, amit a hatalom logikája diktált.
Ezzel Orbán és az Európai Néppárt is úgy vesztett ma, hogy aztán majd nyerhetnek. Vagy együtt, vagy külön.
