A húsz évvel ezelőtti játékok utolsó napja nem akármilyen sikereket tartogatott. Az időeltolódás megviselte ugyan az itthonról dolgozó kollégákat is, de azért boldogan ünnepeltük hajnalban a kajak-kenusokat, akik közül Kolonics György C1 500-on, Pulai Imre és Novák Ferenc C2 500-on, míg Kammerer Zoltán és Storcz Botond K2 500-on lett aranyérmes, de Kovács Katalin és Szabó Szilvia révén jutott egy ezüst is a női kajakkettesek 500-as távján.
De volt még két aranyesély - pechünkre délelőtt ugyanazon időben -, hiszen a női kézilabda-válogatott és a férfi vízilabdacsapat is döntőt vívott.
A történet ismert: a nők a 46. percben még 23-17-re vezettek, Mocsai Lajos szövetségi kapitány a közönségnek vezényelt, Dánia azonban feltámadt, az utolsó szűk negyedórát 14-4-re hozta, végül 31-27-re győzött és olimpiai bajnok lett.
A lelkiállapotunkon csak az segített, hogy a pólósok szenzációsat alkottak, és az addig veretlen orosz válogatottat borzalmasan elverve megszerezték a sportág hetedik, a sydneyi olimpia küldöttség nyolcadik aranyérmét.
Felnőtt egy aranygeneráció
A vízilabda géniuszai Komjádi Bélától Rajki Bélán és Gyarmati Dezsőn át Faragó Tamásig sok mindent megmutattak és adtak a sportágnak, így az addigi hat olimpiai bajnoki cím, egy világbajnoki elsőség és 12 Európa-bajnoki arany kötelezett.
Akkor is, ha a nyolcvanas-kilencvenes évek a magyar póló abszolút mélypontjának tekinthetők. De legalább utánpótlásszinten meg-megcsillant valami, ami labdarúgáshoz viszonyítva egy jóval kisebb sportágban bizony azt jelentette, hogy hamarosan eljöhet egy újabb dicső korszak.
Az idősebb játékosok közül Benedek Tibor és Varga Zsolt már ott volt az 1989-es isztambuli ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol az ifj. Szívós István vezette válogatott aranyérmet nyert. Az 1992-es soproni junior Eb-t nyert csapatban Kemény Ferenc (Kemény Dénes édesapja) olyanokra támaszkodhatott, mint Fodor Rajmund, Molnár Tamás, Märtz Tamás vagy Steinmetz Barnabás.
Mit mondhatok, nagyon boldog vagyok, hiszen 1973-ban nyert legutóbb junior Eb-t magyar csapat
- nyilatkozta meghatottan a szövetségi edző.
1993-ban, Veenendaalban jött egy ifi Eb-arany, majd az 1994-es, pozsonyi junior Európa-bajnokságon sikerült a címvédés, olyan későbbi klasszisok bontogatták szárnyaikat, mint Székely Bulcsú, Kiss Gergely, Kásás Tamás, Vári Attila, de továbbra is a keretben volt Fodor, Molnár és Steinmetz Barnabás is.
Ezek után senkit sem ért váratlanul a junior világbajnoki siker, Dunkerque-ben a Pelle Balázs, Székely Bulcsú, Vári Attila, Fodor Rajmund, Tiba Péter, Varga Tamás, Kiss Gergely, Regős Áron, Molnár Tamás, Kásás Tamás, Steinmetz Barnabás, Mód Péter, Hesz Máté összetételű válogatott - Kemény Ferenc szövetségi kapitánnyal és Faragó Tamás edzővel - végigverte a világot. Az atlantai játékokon azonban még nem került rájuk teher, a fentebbi névkavalkádból csupán Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Kásás Tamás és Varga Zsolt jutott el az olimpiára, ahol 16 év után legalább az elődöntő összejött, az érem azonban nem.
1996 decemberében négy pályázat érkezett a szövetségi kapitányi posztra, a regnáló Horkai György mellett Gerendás György, Görgényi István és Kemény Dénes adott be pályamunkát. A végeredmény váratlan lett: Kemény hat, Görgényi öt, Gerendás négy szavazatot kapott, míg Horkaira egy elnökségi tag sem voksolt.
Kemény Dénessel jöttek a sikerek
Miközben a három vesztes csalódottan nyilatkozott, a Comóból hazatérő állatorvos, Kemény Dénes megkezdte a munkát. Január elején edzésről edzésre járt, majd három hét múlva megnevezte első keretét, amelyben hét junior világbajnok is helyet kapott.
Gyakorlatilag innentől kezdve már minden unos-untalan ismert történet:
a válogatott 1997-ben, Sevillában és 1999-ben, Firenzében Európa-bajnok lett, 1998-ban, Melbourne-ben vb-ezüstöt nyert, így a legszebb reményekre feljogosítva utazott el az olimpiára.
Pláne úgy, hogy Benedek Tiborra ismét számíthatott a kapitány. Az olasz Ina Assitalia Roma magyar légiósának szervezetében 1999 nyarán az anabolikus szteroidnak számító Clostebolt találtak (egy orvosi kenőcsválasztás miatt), amiért előbb nyolc hónapra tiltotta el az Olasz Úszószövetség, majd később három hónapra mérsékelte a büntetést, hogy aztán a FINA is közbeszóljon, tizenöt hónapra emelve az eltiltás mértékét. Benedek a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult, amely nyolc hónapot ítélt meg. Ez pedig április végén letelt.
A csapat hosszú felkészülésen vett részt, az kicsit bántotta őket, hogy egy Európai Nemzetek Ligája néven zajló sorozatban kétszer is kikaptak a spanyoloktól, de azt akkor még nem tudhatták, hogy olimpián nem kerülnek össze a mumussal.
Döcögős csoportmeccsek…
Szeptember 23-án Görögország ellen kezdődött a nagy menetelés, Kemény Dénes a meccs előtt azt mondta:
Ha jól játszunk, nyerünk néggyel, ha közepesen, kettővel, ha a közepest alulról súroljuk, akkor bajba kerülünk.
Nos, a bámulatos 5-0-s kezdés mindenkit megnyugtatott, túlzottan is, mert a csapat a negyedik negyedre a frászt hozta mindenkire azzal, hogy egy 4-0-s szériát engedett az ellenfélnek is. 5-4 után aztán Steinmetz és Molnár még betalált, így a válogatott egy 7-4-es sikerrel nyitott.
Következett Hollandia és egy sima 16-8-as győzelem, bár Kemény kapitány elégedetlenkedett, mert úgy érezte, egy ilyen szintű csapat ellen már a félidőben öt-hat góllal illett volna vezetni.
A védekezés miatt sem volt maradéktalanul boldog, de a horvátok ellen már a támadójáték sem ment. Kásás Tamás négy emberelőnyös kísérletéből egy gól sem lett (de egyébként is gól nélkül zárta a meccset), a rivális pedig harcos mérkőzésen 8-7-re győzött.
Keményt kiállították a játékvezetők, sőt, két mérkőzésre el is tiltották, így a csapat nélküle (Martin György elnökkel a kispadon) győzte le 10-9-re az Egyesült Államok csapatát és jutott be a negyeddöntőbe. Ráadásul csak a harmadik helyen, a jugoszlávok ellen ugyanis 10-9-re elbukta a csoportkör utolsó mérkőzését.
De talán jobb is volt így, mert ezzel kerülte a negyeddöntőben a spanyolokat, akik el is ütötték a továbbjutástól az addig veretlen horvátokat. A magyaroknak az olasz válogatott jutott, amely ellen akkor már három éve megvolt az a lélektani előny, hogy a fontos mérkőzéseken legyőztük őket.
… parádés folytatás
Valami ilyesmire gondolhatott Kásás is, aki - az A Színes Sport akkori tudósítása szerint - a jugoszlávok elleni vereséget követően Kemény Dénes vállára csapott és azt mondta:
Nyugi, mesterke, még csak most kezdődik az olimpia.
Így is történt, és ehhez éppen Kásás tett hozzá sokat, hiszen négy góljával oroszlánrészt vállalt az olaszok 8-5-ös legyőzéséből.
Következett a jugoszlávok elleni második felvonás, a finálénak is beillő elődöntő, ahol a negyedik negyed előtt 7-7 volt az állás, de az utolsó felvonásban csak egy gólt született, azt Kiss Gergely dobta. Az igazi hős azonban Szécsi Zoltán volt, az akkor 22 éves kapust az utolsó negyedre küldte vízbe Kemény Dénes, ő pedig mindent kivédett.
"Comóban számtalanszor előfordult, hogy egy jó kapussal simán kibekkeltünk három és fél percet, elvégre kizárólag azzal törődtünk, hogy az ebbe a periódusba beleférő hat-hét támadásból ne kapjunk gólt. Ez volt az elsődleges, nem a góllövés. Azt hiszem, ezúttal ez hozta meg a sikert" - nyilatkozta a szövetségi kapitány az A Színes Sportnak.
Ha előzetesen valaki azt mondja, az egész olimpia legkönnyebb, legsimább mérkőzését a döntőben játssza a magyar válogatott, biztosan kinevetjük. Pedig ez történt: a csapat az addig veretlen oroszokat borzalmasan elverte, a félidei 8-2-es állás után 13-6-ra győzött és 24 év után ismét fölért a csúcsra.
Ez a csapat az elmúlt négy évben annyit dolgozott a sportág jövőjének érdekében, hogy megérdemelte ezt a sikert.
Ezen a mérkőzésen minden egyszerre működött jól, a támadás, a védekezés, az emberelőny kihasználása, az emberhátrány kivédekezése, így kijött a két csapat közötti különbség. Az, hogy végül ilyen fölényesen nyertünk, szerintem azért is volt, mert a játékosokat nem nyomta, hanem feldobta, hogy olimpiai döntőt játszanak. Eddig minden győzelem után azt mondtam, hogy vacsoráig örülhetünk, utána viszont a következő feladatra kell koncentrálni. Most viszont legalább három vacsora erejéig örülhetünk" - idézte Keményt a Nemzeti Sport.
2000-2008: három olimpiai arany
A csúcs meghódításánál azonban sokkal fontosabb volt, hogy sikerüljön is ott maradni. Ugyan vízilabdázóink 2008-ig a világ- és Európa-bajnokságokat tekintve mindössze egyszer szereztek aranyérmet (a 2003-as barcelonai vébén), az olimpia monopóliuma megmaradt.
2004-ben mind a hét mérkőzését megnyerve védte meg címét, egy nem akármilyen fináléban: Szerbia-Montenegró 7-5-re vezetett, de az utolsó negyedet 3-0-ra hoztuk, és végül 8-7-es sikerrel zártuk a tornát.
2008-ban egy Montenegró elleni 10-10-es döntetlen után jött sorozatban hat győzelem, a fináléban 14-10-re vertük az Egyesült Államokat.
Kemény Dénes edzőként, Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán játékosként triplázott, és csatlakozott az addig mindössze kétfős, Gyarmati Dezső és Kárpáti György alkotta magyar csapathoz, akik három olimpiai aranyérmet nyertek pályafutásuk során.
Kiemelt fotó: Az olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott tagjai ünnepelnek, miután a sydneyi olimpiai játékok vízilabdatornájának döntőjében 13-6 arányú győzelmet arattak Oroszország felett 2000. október elsején. Fotó: Billy Stickland /Allsport /Getty Images
