Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen nő, aki belefutott abba a bizonyos férfitípusba, aki már rögtön “túl szép, hogy igaz legyen”. Bugyiolvasztó fogkrémreklám-mosoly, elképesztő humorérzék, mindenre kiterjedő intellektus, és persze hihetetlen lepedő-akrobatika. Elsőre talán fel sem tűnik, hogy valami nem stimmel, örömmel ugrunk fejest az életébe (legfőképpen az ágyába), és csak az idő előrehaladtával vesszük észre, hogy Mr. Nagy Ő a randikat szkippelve folyton a szexre tér.
Pár hét, hónap elteltével persze így is kialakul a kötődés: igaz, vacsorázni, mozizni, kirándulni egyszer sem mentünk közösen, és a barátait sem ismerem, tombol a kémia, az együttlétek között pedig az egész világot meg tudnánk fejteni. Amikor mégis felvetnénk egy közös program ötletét, ő óvatosan kibújik alóla, mi pedig szépen lassan szembesülünk vele, hogy ebből bizony sosem lesz nyilvánosan is felvállalt, értékes párkapcsolat.
Bizony, az elsőre tökéletesnek tűnő pasi a négy fal között szeretné tartani a kis románcot, és cseppet sem örülne, ha a haverjai megneszelnék, hogy egy olyan nővel hetyeg, mint én. Ugyanis itt van Ő, a szuper fitt, kisportolt félisten, aki fekvőtámaszban kel fel reggel, és én, akin van egy kis felesleg, pár úszógumi, némi narancsbőr.
Ha azt gondolnánk, hogy a napjainkban oly divatos test-pozitív hullám a férfiakhoz is elért, nagyot tévedünk. Legyünk őszinték, rengeteg férfi szégyelli, ha teltebb lányokhoz vonzódik. Persze az rendben van, hogy duci lánnyal hempereg, de a srácok előtt már kínos lenne felvállalni. Nincs mit tagadnunk: ez a hozzáállás közönséges érzelmi bántalmazás, a megalázás egy szépen palástolt, de nyilvánvaló formája.
Kedves pasik! Felesleges eljátszanunk a boldog szerelmespárt a szoba biztonságában, ha egyébként egy szégyellnivaló, szerencsétlen lányt láttok bennünk. Ha pedig valóban a teltkarcsú alkat az esetetek, itt az idő, hogy fel merjétek vállalni. Ahányan vagyunk, annyiféle zsánerrel rendelkezünk: van, aki a magas, nagy orrú csajokat bírja, míg mások a pici, szőke lányokra esküsznek, és igen, van, aki a plus-size testalkatra indul be leginkább. Hogy ez ciki-e? Nem gondolnám.
Ami pedig a mi oldalunkat illeti, inkább leszünk egyedül, minthogy jól érezzük magunkat valakivel, aki csak a hálószobában felszabadult, a haverok előtt viszont szívja a fogát. Megérdemeljük, hogy olyan srác rabolja el a szívünket, aki a striáinkkal és cellulitiszünkkel együtt is a világ legszebb nőjének tart, és aki büszkén, izgatottan mutat be minden barátjának. Ugyanis létezik ilyen. És kedves nőtársaim, elárulom, hogy érdemes rá várni. Testalkattól, életkortól, és kilóktól függetlenül mindannyian megérdemeljük azt a herceget, aki nem csak az ágyban szeret, de az élet minden más területén is. Ebből az igényből soha, senki nem engedhet!
