A köztársasági elnök többé nem testesíti meg a nemzet egységét, alkalmatlanná vált feladata elvégzésére. De garancia kell arra is, hogy többé ez mással sem fordulhat elő: nyilvánossá kell tenni a kegyelmi döntéseket.
Anya vagyok. Jogász vagyok. Keresztény vagyok. Konzervatív vagyok (nagyjából). De legfőképpen érző ember vagyok. És igazából ez utóbbi mivoltom jegyében szeretném „kinyitni pörös számat, és a tudásnak tenni panaszt”.
Jelenlegi politikai nézeteimet talán az alábbi szavakkal tudnám illetni: kiábrándultság és apátia. Már jó pár éve eltört bennem valami. Mégis tisztán fel tudom idézni a pillanatot, amikor görgetés közben rákattintottam A Cikkre. Ahogy azt is mindenki fel tudja idézni, hogy mikor és hol látta az első felvételt a 2001.szeptember 11-én az ikertornyokba csapódó repülőről. Mert akkor tudtuk, hogy most valami végleg elmúlt abból, amit a világunkról és annak a rendjéről gondoltunk.
Most pedig annak a cikknek megnyitása vésődött be, ami Novák Katalin kegyelmi döntéséről szól. Ha valaki egy kő alatt töltötte az elmúlt napokat: a köztársasági elnök kegyelmet adott K. Endrének, aki egy pedofilt segített abban, hogy megússza a felelősségre vonást. Méghozzá kényszerítéstől se visszariadva.
Igazából zavarban vagyok, hogy ezeket meg kéne cáfolnom. Mert nem igazán lehet azon mit cáfolgatni, hogy az ég zöld. “Nem zöld.” Ezek alapvetések. Az ég nem zöld. A tűz nem hideg. A jég nem forró. És pedofiliát eltussoló bűnözőknek kegyelem osztogatás súlyosan nem oké. Pont.
De mégse mehet el az ember szó nélkül a tegnap még hangoskodó alapvetés-tagadók mellett, mert „bűnösök közt cinkos, aki néma”. És szerencsére egyre többen hallatják a hangjukat ennek kapcsán. Már csak ketten nem szólaltak meg érdemben az ügyben: Novák Katalin és Varga Judit. Ők ketten találták kegyelemre méltónak K. Endrét. Mint valami mondókában: “Az egyik felterjesztette. A másik megkegyelmezte. Utána amaz jól ellenjegyezte. Végén az iciri-piciri K. Endre jól szabadlábra lett helyezve.”
De ahogy a közfelháborodás egyre nő az ügy körül, komoly reményeim támadtak, hogy legalább az egyikük meg fog szólalni, és próbál majd valami magyarázatot adni. De bevallom, elképzelni se tudom, hogy mivel fognak előhozakodni.
Mert akárhogy is forgatom, a helyzet menthetetlen, hiszen:
A nemzet megosztó egysége?
Egy pedofíliával akárcsak kapcsolatban álló bűncselekmény esetén a kegyelemi döntés nem “megosztó, mint minden kegyelmi döntés” - ahogy azzal már próbálkoztak mentegetőzni a Sándor-palotában. Csak simán felháborító és elítélendő. Általánosan, egyetemesen és mindenhogy.
Ha él kis országunkban valaki, aki szerint mégis lehet itt bármit mérlegelgetni, akkor pont miatta kéne még egyértelműbben edukatív céllal példát statuálni. Mert még a végén az egyszeri edukálatlan mérlegelgető se lesz képes biztosan leolvasni a helyes irányt a belső erkölcsi iránytűjéről, ha adott esetben neki kellene a legénynek lennie a gáton, amikor a környezetében felmerül gyerekek szexuális zaklatása. És egy ilyen helyzet, hogy SOHA nem tud teljesen egyértelmű lenni. Ezért kell egyértelmű határokat húzni.
Hogy billegő esetben a félrenézés felelősségét ne lehessen „elkenni” – az eltussolóét még annyira se. Ha a világ K. Endréit a saját lelkiismeretük nem tart vissza attól, hogy aktívan vagy passzívan szabad utat engedjenek a pedofiloknak a gyerekekhez, akkor tartsa őket vissza a félelem. Félelem attól, hogy a társadalom részéről csak elítélésre és megvetésre számíthatnak, minden megosztottság nélkül.
De még egyszer ismételjük el, mert az a tudás anyja: egy pedofil cselekmény eltussolása nem erősen megkérdőjelezhető, hanem az erkölcsi minimum alatt van olyan egyértelműen, hogy azt se elénekelni, lerajzolni, elmutogatni nem lehet. Ez a társadalmi szerződésünk egyik alapköve. Reszkessen az a társadalom, ami alól ezt kirántják - főleg az akinek az Alaptörvény szerinti feladata lenne hogy “kifejezze a nemzet egységét”. Mert ha nincsenek közösen elfogadott minimumszabályaink és -értékeink, akkor jönnek a farkastörvények. A teljes bizonytalanság, eszköztelenség és a nulla kiszámíthatóság vagy tervezhetőség.
Az elkövető mentségére szóljon, hogy…?
Bármilyen rejtett, titkos körülményt áll a kegyelmi kérvényben, ami miatt megesett Novák Katalin és Varga Judit szíve K. Endrén, azt ne felejtsük el, hogy K. Endre nem “csak” félrenézett. Nem bizonytalankodva nem tett semmit a gyerekek abuzálását megakadályozandó. Hanem kifejezetten és célzatosan meg akarta akadályozni, hogy a kivizsgálás rendben végbe menjen. Szóval nem „csak” lányos zavarában tehetetlenkedett. (Bár épp elég baj lenne az is, ha lányos zavarunkkal foglalkozva hagynánk gyerekeket pedofilok karmai közt.)
Az, hogy az áldozatok mennyire tudnak felállni a traumából, csak egy részben múlik a trauma mértékén. Meglepően – sőt sokkolóan – nagy mértékben azon is múlik, hogy mennyire lesz hatással az életükre maga a trauma, hogy azt a környezet utána hogy kezeli. Ha utána védelmet, támogatást, igazságszolgáltatást kapnak, jelentősen nagyobb esélyük van feldolgozni a velük történteket. Ezt akarta elvenni K. Endre a szexuálisan kihasznált gyerekektől.
Ezt tetézve, egyetlen pedofil bűncselekmény se történne meg, vagy legalábbis nem ismétlődhetne meg, ha nem lennének olyanok, akik félrenéznek, eltussolnak, vagy bármilyen direkt vagy indirekt módon tennék ezt lehetővé az elkövető számára. Sőt, azzal hogy a bűnsegédek ezáltal a látenciát is növelik, a többi elkövető felbátorodhat, hogy akkor errefelé nem „trend” az elkövetők felelősségre vonása. Akkor miért fognák vissza magukat? Ez mind a K. Endrék lelkén szárad. K. Endre tette el semmilyen formában nem lehet „csak” szót odabiggyeszteni.
Ezen felül, ha K. Endrét akarnánk se tudnánk naiv módon azzal mentegetni, hogy nem látta át mekkora felelőssége van abban, hogy az áldozatok traumája mennyire mélyül el, hiszen pszichológus volt. K. Endrét azzal se mentegethetjük, hogy mivel nem ismerte a pedofília álságosan működő, megtévesztő természetét, ezért nem ismerhette fel tettének súlyát.
Ez valamennyi enyhítést adhat, de kegyelmet biztos, hogy nem. Mondok egy meglepőt: a legtöbb bűnöző – még a legsúlyosabb cselekmények elkövetői is – amúgy szabadidejükben sok tök jó dolgot is csináltak. Talán egy-két súlyosan szociopata kivételével. De az már elmekórtani kérdés.
Ám ha a fentiekkel együtt netalán véletlenül létezne is arra magyarázat, hogy K. Endre miért kaphatott kegyelmet a börtönbüntetés alól, az már végképp megindokolhatatlan, hogy miért mentesítették a foglalkozástól eltiltás büntetéstől is. Még ha K. Endre körülményeiben fel is merülne bármi kegyelemre okot adó szempont, az se teszi őt már alkalmassá (és veszélytelenné), mint pszichológus és pedagógus. Isten óvja azt, aki véletlenül azért kerül hozzá, hogy feldolgozzon egy gyerekkori szexuális zaklatást.
Végül de nem utolsó sorban. Jártam önkénteskedni gyermekotthonba. És emiatt saját szememmel láttam, hogy egy „intézetis” gyereknek mennyire nehéz elhinnie, hogy bármilyen hatással lehet a saját sorsára. Vagy mások, ne adj isten a világ sorsára. Igazából még egy „normális” támogató háttérrel rendelkező gyereknek és felnőttnek is nehéz egy szexuális zaklatás után felvennie a kesztyűt, és harcolni az igazáért.
Szóval lenyűgöz az emberi nagysága azoknak a már felnőtt intézetis gyerekeknek, akik kiálltak zaklatójuk ellen – még úgy is, hogy K. Endre kényszerítéssel akart őket ebben akadályozni.
Ami talán az életmentő korty víz lett volna nekik a kiszolgáltatottság sivatagában. Nem tudom, K. Endre kegyelmi döntéséből milyen előnye származik az Egyetemes Igazságosságnak, és hány ember élete lett jobb ettől, de biztos nem összemérhető az okozott károkkal.
Minden jó, ha a vége egy jó kis alaptörvény-módosítás?
Orbán Viktor maga nyilatkozta az ügy kapcsán, miszerint: “Pedofil elkövetők számára nincs kegyelem. Ez a személyes meggyőződésem”. És ez alapján alaptörvény-módosítást kezdeményez.
Ám ettől még érthetetlenebbé és elkeserítőbbé válik, hogy az elmúlt napokban még sokan a kegyelmi döntés beterjesztésében, ellenjegyzésében és meghozalatában részt vevő kormányzati szereplők önjelölt prókátoraként relativizálni kezdték K.Endre cselekményének súlyát és megítélését. Előbbre sorolva egy vélt pártállaspontot az erkölcs legminimumabb minimumánál. Remélem minden érintett kommentelőnek, influencernek, politikusnak kicsit nehezebb lesz esténként tükörbe néznie a szokásosnál. Akik pedig eddig kérdés nélkül elfogadták a fenti forrásból származó helyzetértékeléseket, ezentúl morális kérdésekben fenntartásokkal tekintenek a megnyilvánulásaikra.
De azt hiszem, a miniszterelnöki nyilatkozat megtételével végül páratlan politikai egység formálódott, és végre kivétel nélkül minden politikai oldal kifejezte, hogy az általuk képviselt emberek véleménye egységesen (!) az, hogy egy ilyen döntés mélyen sérti a társadalmi működésünk alapjait.
És bármennyire is hangsúlyozhatják a Sándor-palotában, hogy a kegyelmi döntés egy szubjektív jogintézmény, és a köztársasági elnök dönt, ahogy akar, a funkciója nem az ilyen esetekre van kitalálva. A jogszabályok értelmezésénel a rendszerbeli szerepüket is vizsgálni kell. Márpedig a jog egy minél letisztultabb ítélkezési rendszert igyekszik létrehozni. De mivel az élet se nem 100%-ig rendszerbe illeszthető, se nem letisztult, szelepként létrehozták a kegyelem intézményét. Ez a célja és a funkciója.
Mert sajnos van olyan eset, ami jogilag bűntetendő, de egyértelmű, vagy legalábbis nagyon megfontolandó morális kételyek merülnek fel vele kapcsolatban. Mint például egy önbíráskodó apa, akinél esetleg nem teljesen kristálytisztán áll meg az önvédelem, amikor a lányát zaklató elkövetőket felelősségre vonja. Vagy amikor egy évekig szexuálisan kihasznált és bántalmazott kiskorú nem lát más kiutat, mint pedofil nevelőapja meggyilkolását.
– ha a jogrendszerben elfoglalt helyét és a jogalkotói szándékot is figyelembe vesszük. Ennek értelmében - bár Orbán szerint nincs helye most jogászkodásnak - még “jogászkodva” se lehet kimenteni a döntést.
Az, hogy a kegyelmi döntések nem nyilvánosak, bevallom én se tudtam. De azt hiszem ez egy olyan szabályozási hiba, ami ezt a korrekciós eszköznek szánt intézményt nagyon is védtelenné teszi a visszaélésekkel szemben. Szóval nagyon remélem, hogy a már megszokott törvénykezési rohamtempóban születik egy módosító javaslat a kegyelmi döntések indoklásának nyilvános mivoltáról. Még a jövő héten.
Ha a miniszterelnök nyilatkozatából indulunk ki, akkor mindössze annyiról lenne szó, hogy ezentúl nem lehet majd kegyelmet gyakorolni olyan bűncselekmények esetén, ahol a sértett kiskorú. Ezzel három baj van:
- Nem lehet majd kegyelmet adni a fent említett apának, aki a lánya 17 és fél éves zaklatóját számon kérve erős felindultságában túllép az önvédelem keretein. Pedig ez tipikus esete lenne annak, amikor a jogrendszer rugalmatlansága nem tud kezelni egy morális élethelyzetet.
- Cserébe viszont továbbra is indoklás nélkül, sutyiban kegyelmet lehet adni egy befolyásos barátokkal rendelkező elkövetőnek, aki 18 és fél éves lányokat erőszakolgat luxusjachtokon. (Pont ahogy korrupció vagy költségvetési csalás befolyásos elkövetőinek is meg lehet kegyelmezni a legnagyobb titokban. )
- A kegyelmezési jog továbbra is a nyilvánosság legkisebb kontrollja nélkül marad. Így ha "véletlenül" egy olyan köztársasági elnök lenne hivatalban, aki még az erkölcsi minimumot se képes felismerni, akkor mi garantálja, hogy kevésbé ledöbbentően nyilvánvaló ügyekben képes lenne helyesen dönteni?. És teszem azt, nem kezd ámokfutásba, és kezd el kegyelmet osztogatni mindenkinek, akinek az ismerősének az ismerőse megereszt egy baráti telefont neki?
Mert az ezekszerint az eddigi "biztosítékok", mint az igazságügy miniszter ellenjegyzése pont nem jelentenek elég garanciát. Ez a botrány megismétlődhet még százszor, ezerszer. Sőt, még csak tudni se fogunk róla, ha egy szemfüles újságíró nem szúrja ki szinte teljesen véletlenül. És azt hiszem a véletlen nem elég megnyugtató alkotmányos garancia egy ilyen komoly jogkör esetén.
Madarat tolláról, köztársasági elnököt az értékrendjéről?
Novák Katalin döntése csak még súlyosabb megítélés alá esik attól, hogy ő amúgy nem egy elborult, szélsőségesen liberális jogvédő, aki szemellenzősen, de tiszta szívből hisz abban, hogy minden bűn megbocsátható. Hanem
Hiszen eddig ő a gyerekek mindig minden esetben és minden mértékben mindenekfelett álló védelmét hangsúlyozta – akármilyen egyéb csoportra nézve hátrányos jogcsorbítások árán is. Akár aránytalanul is. “Mert a gyermekek védelme megkérdőjelezhetetlenül mindenek felett áll.” Hát akkor hogy került most oda egy ekkora kérdőjel? Milyen értékbeli kérdés merült fel benne, ami miatt a gyermekek védelmét a pedofil visszaélést lehetővé tevő bűnöző szempontjai mögé sorolta? Ha ez olyan nagy érték, hogy felülmúlja az eddig felülmúlhatatlan gyerekvédelmet, mint közérdeket, akkor az miért nem közérdekű információ, hogy mi ez a nagyobb érték?
Eddig az közérdeknek tartott értékeket kék plakátra írták, nem eltitkolták!
A lemondás a megoldás?
Igen, itt az egyetlen járható útja a felelősség vállalásnak a lemondás lenne. De amíg nincs garancia, hogy minden kontroll nélkül születhetnek kegyelmi döntések, addig igazából felőlem maradhat is Novák Katalin a hivatalában.
Elegánsabb lenne, ha lemondana, de valójában nem oszt, nem szoroz, hogy ki fogja a tollat, ami morális mérlegelés nélkül írhat alá bármit.
Akármilyen sokszor ismétel el számunkra szimpatikus értékekről szóló szólamokat.
