Amikor valaki úgy kormányoz, hogy a saját népcsoportjához és mítikus múltjához fűződő lojalitása felülírja a valóságot, illetve a vele egyet nem értőkkel szembeni tiszteletet, akkor az a valaki fasiszta ideológiát és fasiszta politikai eszközöket használ a hatalom elnyeréséhez és megtartásához,
mondta Jason Stanley Orbán Viktorról. A Yale professzora egy, a New York Times honlapján december 25-én megjelent cikkben beszélt erről, amelyben azt fejtegetik, hogy Magyarországon mennyire találhatók még meg a demokratikus értékek.
A cikk szerint maguk a szakértők is küzdenek azzal, hogy demokráciának lehet-e nevezni Magyarországot, ugyanis a korábbi történelmi példákkal ellentétben itt nincs vasfüggöny és nyílt politikai elnyomás.
A kommunista korszakkal ellentétben most van Alkotmánybíróság, és működhetnek független, az állam tevékenységét ellenőrző civil szervezetek, úgynevezett watchdogok is. Ezen kívül a cikk szerint az újságírókat sem fenyegeti fizikai veszély azért, mert a munkájukat végzik. Arról nem is beszélve, hogy az állampolgárok szabad választásokon vehetnek részt, és az ország az Európai Unió demokratikus közösségének tagja.
Ugyanakkor, hívja fel a figyelmet a szerző, a valóság ennél bonyolultabb, ugyanis Orbán szövetségesei ott ülnek az Alkotmánybíróságban és a Legfőbb Ügyészségen is, a kormány pedig pénzügyi nyomással vette rá több független újság tulajdonosait, hogy adják el lapjukat a kormányközeli üzletembereknek.
Miközben a miniszterelnök szerint mindaddig demokráciáról lehet beszélni, amíg vannak szabad választások, a New York Times cikkében arról írnak, hogy a NER-t nem biztos, hogy úgy lehet a legjobban megérteni, ha újradefiniáljuk a demokráciát, hanem úgy, ha másképpen tekintünk az autokrácia fogalmára.
A mai Magyarország az egypártrendszer egy új formája, de több elemében is hasonlít a régebbi, hasonló rendszerekre,
mondta a lapnak Michael Ignatieff, az országból nemrég kipaterolt egyetem, a CEU rektora. Ez azért érdekes, mert közben az Orbán-kormány nyíltan antikommunista.
Hasonlóan vélekedik a már említett Jason Stanley is, aki szintén lát hasonlóságokat a mostani Magyarország helyzete és a történelmi előzmények között, aki hozzátette: azzal, hogy Orbán korlátozza a magyarok hozzáférését az információhoz, azt jelenti, hogy Magyarország már nem demokrácia, és teljesen mindegy, hogy hányan szavaznak a Fideszre.
A demokrácia nem csak egy választási rendszer, hanem az igazság tiszteletének kultúrája. (…) Az nem demokrácia, hogy a kormányzati propaganda mindenkinek hazudik, és mindenki a legfőbb vezetőre szavaz minden választáson.
Stanley szerint Orbán mindössze annyiban különbözik a klasszikus fasiszta mintától, hogy "neki nincs Gestapója", és a rendszer ellenőrzését nem erőszakkal végzi. Ezért volt annyira kiemelkedő jelentőségű, amikor nemrégiben mégis erőszakkal távolítottak el országgyűlési képviselőket a közmédia épületéből, emlékeztet a New York Times.
Kiemelt kép: MTI/Mohai Balázs
