Szavazott az Európai Parlament az Európai Unió frissített, 2030-ra és 2050-re vállalt klímacéljairól. A Parlament 392 szavazattal, 161 ellenszavazattal és 142 tartózkodás mellett elfogadta az uniós klímarendeletre vonatkozó tárgyalási megbízatását a megújított 2030-as targetekről, és újra megerősítette, hogy 2050-re klímasemlegessé kell válnia az Európai Uniónak. 2030-ig pedig az ambiciózusabb, 60 százalékos kibocsátáscsökkentést szavazta meg a tagállamoknak. A képviselők szorgalmazták, hogy az Európai Bizottság 2023. május 31-ig rendes döntéshozatali eljárás keretében tervezze meg az Unió számára a 2050-re elérni kívánt karbonsemlegességhez vezető pályát.
Az új jogszabály célja, hogy jogilag kötelezővé tegye azt a jelenleg csupán politikai ígéretként hangoztatott célkitűzést, hogy az Unió 2050-ig éghajlatsemlegessé váljon, és biztosítsa az európai polgárok és vállalkozások számára az átállás megtervezéséhez szükséges jogbiztonságot és kiszámíthatóságot.
"A következő tíz év nagyon fontos a párizsi klímaegyezményben foglalt célok eléréséért" - mondta a sajtótájékoztatón Jytte Guteland, az EU klímajogi megbízottja. "Az is fontos, hogy a bizottság kötelező érvényűnek fogalmazta meg a targetet minden tagállam számára."
Az Európai Unió 2019 decemberében határozta meg azt, hogy az uniónak 2050-re klímasemlegesnek kell lennie. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy kibocsátás ugyan lesz, de az úgynevezett karbonnyelők hatására a nettó érték nullára jön ki, hiszen a kibocsátott szén-dioxidot ezek elnyelik. Ilyen karbonnyelő például az erdőtakaró is, így az Európai Unió és annak tagországai erdőtelepítéssel kompenzálhatják a fennmaradó kibocsátásaikat.
Ezért a megoldásért az unió sok kritikát kapott különböző környezetvédő szervezetektől, a kibocsátáscsökkentéshez ugyanis általában nem csatolják hozzá a karbonnyelők hatását. "Sokan gyanúsították meg az EU-t azzal, hogy hazudik a számokról, ez valószínűleg a klímasemlegességgel és a karbonnyelőkkel áll kapcsolatban. Én úgy gondolom, hogy ez inkább az átláthatóságról szól. Az erdőink és termőföldjeink nagy szerepet játszanak a szén-dioxiddal kapcsolatos intézkedésekben, a karbonnyelők aránya pedig a jövőben növekedni fog, ezzel több káros anyagot távolíthatunk el a légkörből" - mondta egy sajtótájékoztatón Francois Dejean, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) csoportvezetője.
Ahhoz, hogy ezt a 2050-es célt elérjük, az Európai Bizottság 2030-ig 40 százalékos kibocsátáscsökkentést tűzött ki célul az Uniónak. Jelenleg azonban zajlik a párizsi megállapodás égisze alatt a kibocsátáscsökkentési célszámok felülvizsgálata, és ennek keretein belül az EU is újratárgyalja a célokat - hamar egyértelművé vált, hogy
a 40 százalékos csökkentésnél sokkal ambiciózusabb tervekre van szükség.
Szeptemberben az Európai Bizottság a 40 százalék helyett 55 százalékos csökkentést helyezett kilátásba, miután az Európai Parlament 2040-re megszavazta a 60 százalékos kibocsátáscsökkentés-targetet. A mostani tárgyalások nyomán az Európai Parlament ismertette állásfoglalását, és megkezdi a tárgyalásokat az Európai Bizottsággal, azaz a tagországokkal. A végső szabályozást a COP-26-on ismertetik majd az idei év végén.
Hol tartunk most?
Francois Dejean egy korábbi sajtótájékoztatón ismertette, hol tart most az EU a klímacélokban. Az összefoglaló pozitív volt: a 2020-as targetet elértük, az 1990-es kibocsátáshoz képest 24 százalékkal tartunk kevesebbnél. 1990 és 2019 között 40 millió tonna szén-dioxiddal kevesebb került a légkörbe évente.
Mindez a megújulók egyre szélesebb használatának, a fosszilis energiahordozók kivezetésének, az elektromos áram előállításának hatékonyabbá válásának, a közgazdaság strukturális változásainak köszönhető, de sokat számított a jobban szigetelt házak és az enyhébb telek hatása is. Egyelőre még kérdés, hogy a koronavírus világjárvány egészen pontosan hogyan hatott a kibocsátásokra, de az előrejelzések szerint még további csökkenésről lesz szó.
Ahhoz azonban, hogy 2050-re valóban klímasemleges legyen az EU, ennél többet kell tenni: évente 107 millió tonna szén-dioxiddal kellene kevesebbet termelnünk. Ez soknak tűnhet, de annyira talán nem lesz ijesztő, ha tudjuk: 2018-2019 között 145 millió tonnával szennyeztük kevesebbet a légkört. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy
a gazdaság növekedett, a GDP 1,5 százalékkal emelkedett.
"Ez jól mutatja, hogy lehetséges a gazdasági növekedést elérni a megfelelő klímapolitika mellett" - mondta Dejean.
Egyelőre azonban afelé tartunk, hogy a korábbi, 40 százalékos csökkenési célt éppen elérhetjük 2030-ra, csakhogy utána a klímasemlegességhez a következő húsz évben drámaian nagy változásokat kellene bevezetni. Ez az oka annak, hogy a 2030-as célokat is át kellett értékelni - a folyamatos csökkenés kevésbé viseli meg a tagországok gazdaságait, mint egy húsz éves, nagyon intenzív periódus.
Tehetnénk többet is
Persze tehetnénk még ennél is többet: a környezetvédő szervezetek, mint például a Greenpeace, erősen kritizálják az EU-t a számok "kozmetikázásáért". A Greenpeace szerint a NewClimate Institute friss tanulmánya azt mutatta ki, hogy ha elkülönítve tűzünk ki célokat a szennyező iparágak kibocsátáscsökkentésére és a természet szénelnyelő képességére, az jelentős előnyökkel jár ahhoz képest, mintha ezeket a célokat kombináljuk. "Épp ezért az EU-nak külön kell kezelnie a biológiai sokféleség védelmét és a szén-dioxid-kibocsátásaink csökkentését. Mindkét területen sürgős és érdemi intézkedésekre van szükség" - fogalmazta meg a szervezet.
Az Európai Parlament a javaslatcsomaggal azt is elfogadta, hogy 2050 után negatív emisszióra kell törekedni, illetve hogy szükség van egy 2040-es középúti targetre is majd. Szükség lesz továbbá egy Európai Éghajlatváltozási Tanácsra (ECCC), aminek az lesz a feladata, hogy független szakértők segítségével ellenőrizze, a tagállamok betartják-e a vállalásaikat. Az Uniónak és a tagállamoknak pedig legkésőbb 2025. december 31-ig fokozatosan meg kellene szüntetniük a fosszilis tüzelőanyagok mindennemű közvetlen és közvetett támogatását. A képviselők azonban hangsúlyozzák, hogy mindeközben nem szabad felhagyni az energiaszegénység elleni küzdelemmel.
Ami a magyar helyzetet illeti, tudni lehet, hogy Orbán Viktor mit gondol a klímacélokról: a Magyar Nemzetben közzétett esszéjében abszurditásig emelt klímacélokról tett említést, bár azt nem tudni, hogy pontosan melyik targetre akart reflektálni.
Mi egyelőre ott tartunk, hogy az idei, országgyűlés által elfogadott klímatörvény szerint 2050-re elérjük a teljes dekarbonizációt, azaz legföljebb csak annyi üvegházhatású gázt fogunk kibocsátani, mint amennyit elnyelnek erdőink, mezőink. Nálunk is megjelenik a köztes cél: 2030-ra az ország teljes kibocsátása nem lehet magasabb az 1990-es kibocsátások 60%-ánál.
A Másfélfok cikke szerint ez édeskevés: a következő évtizedben gyakorlatilag semmit nem kell tennünk, majd a következő húsz évben kell belehúznunk.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a törvény szerint milyen pályán akarja elérni a kormány a 2050-es dekarbonizációt:
Magyarország tervezett ÜHG kibocsátásai 2050-ig
Infogram
Magyar klímacélok 2030 és 2050, állandó természeti széndioxid-elnyelési kapacitással számolva (forrás: Bart István)
A 2030-as 40 százalékos célt ráadásul mi már teljesítettük is: egyrészt a Mátrai Erőmű átalakításával, másrészt a koronavírus miatti várható kibocsátáscsökkenéssel kibekkeltük a kötelezőt. Azt nem tudni, hogy ez mennyire lesz elég a most elfogadott 60 százalékhoz.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
