Már majdnem két hete ciki a műanyag. Illetve pontosítsunk: az egyszer használatos a műanyagmentes július jegyében. Beindult a versengés, egymásra licitálás, és már nem a Trónok harca-társas szakíthat szét barátságokat, hanem egy szívószál. Ez egy jó trend/kihívás/challange/akció, csak ne ostorozzuk magunkat jobban a kelleténél, ha valamit végképp nem tudunk megoldani újrahasznosított elemek nélkül vagy éppen nem futja a termelői hozzávalókra a hó végén. Komoly politikai beavatkozások nélkül nem menthetjük meg a Földet (legalábbis annak számunkra is élhető formájában), és csak óriási nyomás alatt kényszerítheti a közvélemény a hatalom segítségével a mamutcégeket, az olajvállalatokat és a hatszáz műanyag rétegbe csomagoló gyártókat. A műanyagmentes júliusba még nem késő beszállni, de inkább a környezettudatosság maradjon az életünk része, és ne csak a saját megnyugtatásunkra pipáljunk ki egy megerőltető hónapot, akár egy diétát. Abban tudunk valamennyit segíteni, hogy összefoglaljuk, mi ez az egész, mi az, ami megnehezíti, és például hogyan reagáljunk a piacon, ha nem hagyják a saját zacskónkba pakolni a zöldséget és gyümölcsöt. Igaz-e, hogy a NÉBIH csapja le azonnal a kofák kezét egy saját szatyor láttán.
Öt kiló barackot a nejlon nélkül
A hivatalos kihíváshoz eddig vagy százhúsz millióan csatlakoztak, és a kezdeményezés az egyszer használatos plasztik termékeket hivatott kivonni harmincegy napra az életünkből. Van kezdő és haladó fokozat. Az alapoknál az olyan tárgyakat kell kiiktatnunk, mint az elviteles kávé, a szívószál, a PET palack, vagy az előrecsomagolt zöldség-gyümölcs. És itt most álljunk is meg egy pillanatra. Az egy nagyon szép és jó ötlet, hogy ne vásároljunk szupermarketekben olyat, amit a piacról is megszerezhetünk, de abszolút elérhetetlen. Főleg azoknak, akik nincsenek éppen otthon egy kis gyerekkel, nem nyugdíjasok és nem is szabadúszók. A klasszikus kilenctől ötig tartó munka gyakorlatilag kizárja az erre igényes, tudatos szereplőket a buliból. Megfontolt tervezés, nulla impulzív vásárlás és önkontroll kell, hogy irodai munka mellett mondjunk nemet a nagyobb boltokra. Persze szörnyű kínok árán egy Aldiban vagy Lidlben is ki tudjuk kerülni a zöldséges pultnál a műanyagot, de csak akkor, ha nem akarunk éppen a vacsorához koktélparadicsomot, áfonyát, epret vagy málnát. Mindegyiket tálcával árulják. Ez például az egyik olyan pont, ahol a műanyagmentes július megbukhat vagy éppen nem érdemes olyan szigorúan venni a szabályait, amíg nincs elérhető alternatíva.
Pár napja jött velünk szembe a Facebookon egy olyan történet, ami szerint a Fény utcai piacon komoly akadályokba ütközhetünk, ha a zacskókról van szó, és a sajátunkba nem pakol a zöldséges. A péksüteményeknél már körbejártuk a témát, a piacoknál viszont még nem kérdeztünk rá, hogy mit tehetünk, és mit nem. A Fény utca elmondta, hogy ők például csak most vágnak bele egy kevesebb műanyagos életbe. Jelenleg egységes szabályzatuk nincs is, hogy szükséges reagálni, ha valaki az otthonról hozott csomagolóeszközbe kéri a barackokat, de a piacfelügyelet elmondta, hogy azon lesznek, hogy kidolgozzanak egy leírást, mi szerint járjanak el a standoknál.
A bolt jóindulatán múlik, kérheted-e saját zacskóba a pékárut
Igyekszem minél kisebb lábnyommal élni, de akadnak olyan helyzetek, amikor nem rajtam múlik a pazarlás. Sajnos.
A CSAPI, azaz az a Csarnok és Piac Igazgatóság (ami alá a legnagyobb piacok tartoznak: például a Nagycsarnok, Rákóczi csarnok, Bosnyák téri és Fehérvári úti piac) ennél már jó pár lépéssel előrébb tart, és konkrét terveik vannak, hogyan népszerűsíthetnék a műanyagmentes vásárlást.
Zöldség-gyümölcs árusításnál a mi irányításunk alá tartozó piacokon nincs olyan előírás, mely szerint a terméket kizárólag a kereskedők által biztosított nejlon zacskókba töltve lehetne kiszolgálni. Kereskedőink örömmel szolgálják ki azokat a vásárlókat, akik például azt kérik, hogy a bevásárló kosarába, vagy piaci bevásárló szatyorba legyen töltve a megvásárolt áru. Kereskedőink nem emelnek kifogást akkor sem, ha a vásárló az otthonról hozott műanyag edénykéjébe kéri az epret, vagy áfonyát, a meggyet, sőt örömmel veszik, hisz az áru minősége is jobban védhető merevebb falú edényben, a szállítás során
- írták a megkeresésünkre, és hozzátették, hogy az árusok érdeke is a hozott szatyor, legalább nem kell annyit a nejlonra költeniük, és az is abszolút bevett szokás, hogy a vásárlók átadják a kosarukat, hogy abba menjen a hagyma. A CSAPI azt látja, hogy egyelőre a fiatalabb generáció és a középkorú réteg figyel oda erre, és viszik vissza akár a tojástartókat, illetve a zacskókat, hogy az eladók újra felhasználhassák. Szerintük az idősebbek még minden egyes szem zöldséget vagy gyümölcsöt külön pakolnak, zacskóznak. A CSAPI továbbá szelektíven gyűjti a szemetet, illetve még pamut táskákat is gyártanak annak, aki nem hozott magával semmi.
A NÉBIH már a nagy műanyagellenes bumm előtt összefoglalta a témát, és a cikkükből kiderül, hogy egyáltalán nem jogos, ha egy eladó a piacon velük példálózik, ugyanis a bolt vagy vállalkozás felelőssége az élelmiszerbiztonság és a minőségért, ők dönthetnek arról, hogy elfogadják-e a szatyrunkat a vásárlásnál.
Húst műanyag nélkül? Aha.
A pékáruknál és zöldségesnél más a helyzet. Bár a G7 részletes cikke alapján nem annyira biztató a helyzet, de legalább ezen a téren a magyar boltoknak is nagyobb a mozgásterük. Vagy akár nekünk, hiszen a koktélparadicsomokon kívül bepakolhatjuk a kosarunkba a vacsorát pucéran. A húsoknál ez messze nem ennyire egyszerű. Arra a CSAPI is felhívta a figyelmet a 24.hu-nak írt levelükben, hogy a hentesek nem adhatják már használt, otthoni dobozokba a halat és a húst, sokkal szigorúbbak az előírások, és a mérleg tisztaságára is figyelni kell. Ez érthető, viszont gyakorlatilag kizárja, hogy bárki bármikor meg tudja oldani a húst műanyag nélkül.
Akkor is lehetetlen, ha nagyobb üzletben szerezzük be, és akkor is, hogy ha kisebb henteseknél próbálkozunk. A felvágottat, a kolbászt vagy bármilyen húst és halat minimum egy rétegbe csomagolják, de a nyers húsoknál gyakran pakoljuk több rétegbe a csirkemellet, hogy még véletlenül se érintkezzen a többiekkel. Ha előre próbálunk gondolkodni, és hazai kistermelőktől beszerezni, amit csak lehet, akkor sem ússzuk meg a műanyagot. A lassan mindenkinek beinduló Supp.li sem fogja csak úgy bedobni a csomagpontokra a csirkecombokat, és a már működő Neked terem oldalán sem lesz műanyag nélkül az amúgy megbízható forrásból származó húsunk. Amire viszont utóbbi oldal is remek például az instagramon rendelhető Sáfár Kert mellett, az a heti doboz. Ezekben nem lesz semmi plasztik, csak idény gyümölcsökkel, zöldségekkel és fűszernövényekkel töltik meg a kartonokat. Abból főzhetünk, ami van. De ez a fajta tervezés szintén sok időbe telik, hogy ne rohadjon ránk az amúgy nem olcsó termelői doboz, és tényleg ki tudjuk használni minden elemét.
A műanyagmentesség az új veganizmus
A Voxon nem olyan rég jelent meg egy környezetmérnök írása elég hangzatos címmel, miszerint nem érdekli, hogy újrahasznosítasz-e. A cikk csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy lehetnünk bármekkora zöldek is, de az igazi hunyók az olajcégek, és azok a óriásvállalatok, akik a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásért jelentősen felelnek. Ellenük küzdjünk, és ne egymást akarjuk túllicitálni a műanyagmentesség-mániában. Legyen mindegy, hogy ki vegánabb a másiknál, és mondjuk ne szedjék ízekre a radikális vegáncsoportok az eretnekeket, ha becsúszik egy szelet sajt vagy lazac. Komoly indulatokat tud szülni, hogy ki eszik hamburgert, és ki nem, és éppen a műanyagmentes július, valamint a mostani irányzatok húzzák elő a földi élet végétől való abszolút reális félelem megszállottjait csapatostól. Egy jótékony trend mellékhatásai. Inkább érdemes azokra az apróságokra figyelni, amit kis ráfordítással is megtehetünk. Viszont fennáll a veszély, hogy éppen a mértékletesség és a fölösleg gyűjtögetés divatja generál egy újabb vásárlási mániát: vegyünk azonnal bambusz fogkefét, textil szendvicstartót vagy olyan tartós zsákokat, amik miatt minden műanyagot kihajíthatunk a lakásból. Egyszerre.
Ugyanolyan üzlet ez, ahogy a veganizmus, és nem árt ránézni, mennyit emelkedett mondjuk a lebomló étkészlet ára. A búzakorpa tényér többszöröse az eldobható verzióknak, gyakorlatilag senkinek sem éri meg ezt választania (a cukornád még egész jó áron van), és a műanyag pohár fele annyiba kerül, mint a keményítőből készült bioműanyag, a PLA ami bár lebomlik, de professzionális környezet, magas hőmérséklet kell hozzá. Ha megnézünk véletlenszerűen egy műanyagpoharat értékesítő oldal kínálatát, látjuk, hogy egy víztiszta négydecis sörös pohár 13 forint, míg egy lebomló változat 27 forint. És ez csak egy termék: aki lebomló készletet akar bármilyen rendezvényére vagy kocsmájába, annak bele kell nyúlnia a zsebébe.
Amikor eldöntjük, hogy mostantól odafigyelünk a környezetre, és teszünk a zero waste felé egy lépést, nem lehet úgy tenni, mint egy hétfői fogyókúra első napján, hogy kidobjuk a szekrényből az összes csokit. Az lehet, hogy egy fém borotva velünk lesz hosszú ideig, vagy egy szilárd sampon is jó hónapokig, ezek mind komoly beruházások. Az alap szépségápolási cuccok is több ezer forintnál kezdődnek, míg a legtöbb drogériás tusfürdő vagy sampon kijön ezer alatt. Ha pedig a pénzt nem számítjuk, az se utolsó, hogy Budapesten messze vagyunk még attól, hogy gondoljunk egyet, és műanyag nélkül vásároljunk - pár csomagolásmentes bolt üzemel. Vasárnap a két kilométeres környezetünkben nem fogunk olyan egyszerűen megvenni mindent, és akkor marad az, hogy majd holnaptól. Apránként viszont van esélyünk, és ha nem is teljesíthetünk egy műanyagmentes júliust, de rászokhatunk, hogy ne halmozzunk ennyi vackot.
(Kiemelt kép: MTI/EPA/Neil Hall)
