14 év tanítás után tanulságos volt visszatérnie a munkaerőpiacra.
A Válaszonline interjút készített Szakmány Csabával, a ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának volt kémiatanárával. A pedagógust a kémiaoktatás fejlesztéséért és tehetséggondozó tevékenységéért a Richter a Magyar Kémiaoktatásért Díjjal tüntették ki korábban, ám tavaly év végén felmondott. Ahogy a lap fogalmaz:
A volt tanár már 10-es gimnazista korában eldöntötte, hogy tanár lesz, először Gödöllőn, majd az "elitiskolának" számító Trefortban oktatott. Itt osztályfőnök is volt, és vezetőtanárként az osztályaiban gyakorló utolsó éves kémia szakos hallgatókat segítette a tanárrá válásban. Ezen kívül az ELTE Természettudományi Karán három éven át fizika szakos tanárjelölteknek is tanított módszertani tárgyakat.
A hosszú interjúban mesélt arról, milyen volt az illetékeseket szembesíteni az oktatásügy valódi helyzetével.
– fogalmazott Szakmány.
Szerinte önmagában a fizetésemelés kevés lenne ahhoz, hogy a tanárokat a pályán tartsák, illetve sikeresen toborozzanak új pedagógusokat, kezelve ezzel a súlyos hiányt, de szerinte látható emelések idején érezhető volt a pályára jelentkezők számának növekedése is.
Mesélt arról, mennyire tanulságos volt közel másfél évtized után kikerülni a munkaerőpiacra, és arról is, hogy „belénk, tanárokba mennyire mélyen el lett ültetve a kishitűség”. „Hogy amikor egy állásajánlatban nem végzettségeket, hanem képességeket kérnek, milyen nehéz kategorizálni azt a rengeteg tudást és tapasztalatot, amit a tanári pályán szereztünk. Pedig osztályfőnökként az embernek bizony nagyon komoly helyzeteket kell tudni megoldania. Szállást, étkezést, programokat szervezni, egy kollégával ketten harminc ivarérett fiúra, lányra vigyázni 5-6 napon át, konfliktusokat kezelni, jól kommunikálni, közösséget szervezni: ezek mind komolyan beárazható képességek, amiket mi csak járulékosan alkalmazunk a munkánk mellett” – fogalmazott.
