A 28 éves Caster Semenya a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) vele és a hozzá hasonló atlétákkal szemben meghozott szabályozása ellen fellebbezett Lausanne-ban. A szervezet előírta:
a túl magas tesztoszteronszinttel rendelkező női középtávfutók csak akkor indulhatnak el nemzetközi versenyeken, ha gyógyszerrel csökkentik egy adott szint alá annak mértékét.
A többeket is érintő történtet arca Semenya. Amióta bő tíz éve berobbant az atlétika világába, azóta vitatéma, indulhat-e a női mezőnyben az erős izomzatú, férfias testfelépítésű futónő. 2008-ban ugyan megnyerte a 800 méteres versenyt a junior vébén, de akkor még nem sokan foglalkoztak vele. Ám miután egy évvel később 19 évesen a felnőttek közt is világbajnok lett ugyanezen a távon, és ezzel jelentős pénzt is keresett - másoktól pedig elvett természetesen - már azzal vádolták meg, hogy valójában férfiként nyert a nők között.
Patthelyzet
Mivel rövid idő alatt egészen hihetetlen módon javultak az időeredményei, az IAAF is belépett a képbe. Először azt vizsgálták, nem dopping áll-e az ugrásszerű fejlődés hátterében, ám mivel a doppingtesztek negatív eredménnyel végződtek, ezért nemiségi vizsgálatot kezdeményezett a szövetség, ami miatt Semenya a 2009-es berlini vb-győzelme után majd egy évig nem versenyzett.
Bár személyiségi jogokra hivatkozva a nemiségi vizsgálat eredményét sosem hozták nyilvánosságra, annyi azért kiderült, hogy Semenyának az átlagos nőkhöz képest brutálisan magas a tesztoszteronszintje, ami egy vele született szindróma, a hiperandrogenizmus miatt lehetséges. A dél-afrikai interszexuális, azaz olyan nemi jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek nem sorolhatóak be egyértelműen sem a férfi, sem a női kategóriába, vagy éppen mindkettőnek megfelelnek.
Az IAAF-vizsgálat után megtarthatta az addigi eredményeit és visszatérhetett, 2010 nyarán versenyzett ismét, a 2011-es világbajnokságon második lett, majd 2012-ben a londoni olimpián is a dobogó második fokára állhatott fel. Mindkétszer az az orosz Marija Szavinova győzte le, akit később dopping miatt visszamenőleg megfosztottak szinte minden eredményétől, így a 2011-ben és 2012-ben nyert 800-as aranyától is. Az olimpiai első helyet Semenya kapta meg évek múlva.
Sérül a versenysport szellemisége
A dél-afrikai és a hozzá hasonló középtávfutók szereplését egyre többen nehezményezték, mondván jogosulatlan előnyhöz jutnak, és igazából mára az a félelem is valóssá vált, hogy trenddé válik a Semenyához hasonló gyerekek felkutatása a kiválasztásnál. Az IAAF-en közben végig nagy a nyomás, hogy mégiscsak lépnie kellene valamit, lévén így a versenysport alapvetése, az egyenlő versenyfeltételek és az esélyegyenlőség kérdőjeleződik meg.
A szövetség a tények és félelmek ismeretében döntött úgy, hogy a tesztoszteronszint mérése és adott esetben a gyógyszeres csökkentése lehet a megfelelő megoldás.
Pontosabban az egyetlen, merthogy a kérdés bonyolultabb annál, minthogy ránézésre mondjuk meg: ki a nő és ki a férfi.
Egy átlagos nőnél egy liter vérben 3 nanomol tesztoszteron található, a férfias futónők esetében ez jóval magasabb. A nemzetközi szövetség így 2013-ban és 2014-ben gyógyszeres kezelésre kötelezte Semenyáékat, a limitet pedig 10 nmol/literben határozták meg. A dél-afrikai teljesítménye abban az időszakban látványosan visszaesett, másodperceket romlottak az időeredményei.
A 800 méteres döntő a 2017-es atlétikai vébén Fotó: Ian MacNicol/Getty Images
Aztán 2015-ben a hasonlóan, az átlagos nőknél sokkal magasabb férfi hormonszinttel rendelkező indiai Dutee Chand a Sportdöntőbírósághoz fordult, a CAS pedig neki adott igazat. Visszatért a régi rendszer, Caster Semenya parádézott 2016-ban, a riói olimpián megnyerte a rengeteg vitát kiváltó 800 méteres döntőt, a dobogón pedig a hozzá hasonlóan erős testfelépítésű, burundi Francine Niyonsaba és a kenyai Margaret Wambui végzett.
Mindenki láthatta, hogy két külön verseny zajlott, tehetetlen voltam
- mondta könnyeivel küzdve a riói döntő után hatodik brit Lynsey Sharp a Guardiannek.
A 2017-es atlétikai világbajnokságon is Semenya, Niyonsaba végzett az első két helyen, a kenyai viszont lecsúszott a dobogóról, negyedik lett, mert a vitatott hármas közé beékelődött az amerikaiak szupertehetsége, Ajee Wilson.
A világbajnokságot már azt követően rendezték, hogy az IAAF kutatása arra jutott, a magasabb tesztoszteronnal rendelkező futónőknek versenyelőnyük van.
Gyógyszerrel vagy nélküle, ez itt a kérdés?
A nemzetközi szövetség 2018 novemberében a kritikus eseteknél életbe szerette volna léptetni azt a gyógyszeres kezelést, amivel fél év alatt le lehet csökkenteni a tesztoszteronszintet. Csakhogy most már radikálisabban közelítettek volna a nőknél normális szinthez, mint pár évvel korábban; literenként 5 nanomolnál húznák meg a határt.
Lassan indul ugyan a szabadtéri szezon, mégsem vezették még be élesben a kötelező kúrát, mert Semenya időközben megtámadta a döntést. A dél-afrikai atléta azzal érvelt:
Természetesen szeretnék futni, úgy, ahogy születtem. Nem tartom igazságosnak, hogy megmondják, változzak meg. Hogy megkérdőjelezik, ki vagyok. Mokgadi Caster Semenyának hívnak, nő vagyok és gyors.
Bonyolítja a helyzetet az is, hogy amikor az IAAF vizsgálata készült, akkor rangsorolták, hogy a magas tesztoszteronszint mely sportágakban jelenti a nagyobb előnyt a női mezőnyben. A kalapácsvetés nyert (4,53 százalékkal jobb teljesítményre képesek azok, akiknek az átlagosnál magasabb a tesztorenszintjük), majd a rúdugrás (2,94 százalék) és a 400, 400 gát, és a 800-as futószámok következtek (2,73, 2,78 és 1,78 százalék). A gyógyszeres kezelésre viszont csak a középtávfutókat köteleznék.
Épp emiatt a nemzetközi szövetség döntésének megvannak bírálói, ellenzői, mondván, amióta világ a világ, azóta mindig léteztek olyan sportolók, akik testfelépítésüknek köszönhetően kitűntek a többiek közül. A biológia egyszerűen így működik. Elég csak végignézni például az NBA mezőnyén, ahol LeBron James, Giannis Antetokounmpo vagy Kevin Durant is olyan fizikai paraméterekkel rendelkezik, amely a tehetségük mellett a legjobbak közé emeli őket, vagy például Usain Bolt testfelépítése is párját ritkította.
De említhetjük a szintén férfia kinézetű korábbi csehszlovák atlétanőt Jarmila Kratochvílovát, aki épp a 800 méter világcsúcsát tartja 1983 óta, azaz 36 éve 1:53,28-al, amit Semenya még mindig egy másodpercnyi távolságról néz (1:54,25, Párizs, 2018).
Jarmila Kratochvílová 1983-ban Fotó: Trevor Jones /Getty Images
A labda most a Sportdöntőbíróság térfelén pattog, Semenya továbbra is a fenti indokkal érvel, míg az IAAF-nak azt kellett bebizonyítania első sorban, hogy a normális értéknél jóval magasabb hormonszint valóban versenyelőnyt jelent.
Többféle kimenetel is elképzelhető,
- ha Semenyának adnak igazat, ő és társai tovább versenyezhetnek,
- ha az IAAF-nek, akkor vagy alávetik magukat a gyógyszeres kezelésnek, vagy abbahagyják a sportot, vagy lehet, hogy a férfiak között fognak versenyezni (bár ott nyilván semmi esélyük).
Bármi is lesz a döntés, nincs olyan megoldás, amit ne lehetne okkal támadni.
A nyitóképen Francine Niyonsaba, Caster Semenya és Margaret Nyairera Wambu a riói olimpai dobogóján. Fotó: Patrick Smith/Getty Images
